Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

J46 Sel. országos ülés 18»1. október 19-én, hétfétu (Mozgás jobb felölj sokakért önök közííl, a kikben rejlő szellemi és jellembeli capitalis le van kötve azon kötelékek által, a melyekben van, (Igás! Úgy van! bal felöl. Zaj jobb felől.) mert felteszem, hogy az önök soraiban is vannak olyanok, a kik ezen küzdelemtől csak jót várhatnak. De hát legyen ez így, vagy amúgy, küzdünk a nemzetnek felszabadításáért, a nemzeti akarat szabad nyilvánításáért. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Igen, t. ház, politikánk egész szelle- i mének megváltoztatásáról van szó. A mint boldogult Grünwald Béla t. barátom a belügy ministerium közigazgatási politikáját akként jellemezte, hogy a belügyministerium nem más, mint egy óriási szolgabírói hivatal ; ugyanígy a mi parlamenti életünket akként lehet jellemezni, hogy a mi alkotmányos parlamentaris életünk nem más, mint egy nagyra kiterjedt vármegyei klikk-uralom. (Élénk helyeslés bal felől.) Ebből az egész kormányzatot, az egész nemzetet meggyengítő, megmételyező helyzetből az utat meg kell találni azon állapot felé, midőn nem a párthoz való tartozás, nem a párturalom előtti meghajolás, hanem a független jellem, a tehetség és a munka képezik a jogezímet a boldogulásra. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ennek a nagy nemzeti átalakulásnak, a nemzet erkölcsi élete ezen egészségessé válásának, inegedzŐdésének állja útját az a megrögzött párturalom, melyet epigonok vezetése alatt fentartani és folytatni akarnak. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) 'De épen az a körülmény, hogy epigonok vezetése alá jutott a helyzet, hogy ily hosszú epocha, mint minő az a politikai epocha volt, mely a volt ministerelnök úrtól veszi nevét, egyszerre meg nem szűnhet, hogy ez ragaszkodik amaz uralomhoz, a melyet oly sokáig bírt, hogy kísérletet kísérlet után fog tenni arra, hogy ezen uralom á kizárólagosságot megtartsa: épen ezen tudat bátorít minket arra, hogy egy első, hogy talán egy második kísérlettel könynyebben, rövidebben fogunk elbánni, könnyebben és rövidebben fogunk végezni, mint tudtunk boldogulni akkor, a mikor ezen párt egész ős összerejében állott velünk szemben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Ezek a törekvések adják meg a, jogezímet a mi küzdelmeinknek ; ezek a törekvések szolgáltatják az erőt, a mely sem szívünkben, sem lelkünkben, sem értelmünkben megfogyni nem fog. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mert ez az erő a kötelességtudat. A mint Beöthy Ákos t. barátom igen szépen mondotta, a siker kivívásáért nem állhatunk jót, egyről azonban jót állhatunk: s az az, hogy az elvtagadás, a politikai erkölcsök elsatnyulásának azon árja, mely nagyra nőtt és nőni akar az országban, e padokon, a mi lábainknál meg fog állani és minket nem fog magával sodorni soha. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Ezen szellemben el nem fogadom az első szakaszt. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon. Meg-megújuló éljenzés a báloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház engedelmével mindenek előtt azon szakaszhoz kívánok szólni, mely most a t. ház tanácskozásának tárgya. (Halljuk!) Minthogy gr. Apponyi Albert képviselő úr hangsúlyozta, hogy ő már háromszor intézte a kormányhoz azt a kérdést, de intézték mások is, a melyre választ nem kapott, hogy tudniillik miért kívánja a kormány most tárgyalni' az indemnitásra vonatkozó törvényjavaslatot és miért kéri a fölhatalmazást öt hónapra : bátor leszek most e kérdésre válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a kormány épen azon eljárással, melyet a legutóbbi napokban is követett, tanúsítja azt, hogy a vita elől kitérni, a háznak tanácskozását rövidebbre szabni és az alkalmat attól, hogy az eszmék tisztuljanak, elvonni sem a kormány, sem ez a párt nem akarja, a mint hogy ezt a ház sem akarhatja. Azt is mondták a t. képviselő urak, hogy egészen szokatlan eljárás az, a mely most követtetik, hogy oly hosszú időre, öt hónapra és annyi idővel előre kérjük a felhatalmazást. Már a bizottság t. előadója figyelmeztetett arra, hogy ötször fordult elő a törvényhozás működése óta és különösen 1873. óta az az eset, hogy az indemnitás három hónapnál tovább, négy-öt, sőt hat hónapig tartott. Ezt tehát szokatlan eljárásnak mondani semmiképen sem lehet. Az ok pedig, mely miatt a kormány az indemnitásra vonatkozó törvényjavaslatot most, októberben s nem deczemberben terjesztette elő, abban van, hogy ezen törvényjavaslatot bármily ellenzéssel szemben is keresztül lehessen vinni. (Helyeslés jobb felöl.) A mi pedig azt illeti, hogy miért kérjük a felhatalmazást öt hónapra, ennek czélja ismét az, hogy ezen időköz mindenesetre elég legyen arra, hogy a költségvetés bármely körülmények közt létrejöhessen s törvénynyé válhassék. (Helyeslés jobb felöl.) önök, t. ház, a túloldalon — hiszen kijelentették most is, ezelőtti felszólalásaikban is — a jelen törrényjavaslatot meg nem szavazzák és nem szavazzák meg sem októberben, sem deczemberben. Önök kijelentették, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetvén, már ezen egy okból is az indemnityt sem három, sem öt hónapra meg nem szavazzák. Ily körülmények között méltóztassék megengedni, ha