Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

144 561. országos ttlés 1881 állani, keletkezni fognak azok a tényleges összeköttetések, keletkezni fognak azok a tényleges összenövések, keletkezni fognak azok a jogilag nem közös, de tényleg közösekké vált viszonyok; és csak néhány lépés kell. hogy nem mondom két, vagy három év múlva, de egynéhány évtized múlva ezek az ekként kedélyesen egybeállított, tényleg közösekké vált viszonyok jogilag is körülhatárolt közösügyekké legyenek;és akkor a t. igazságügyminister iVr visszamehet a katedrára és hallgatóinak előadhatja az üres jogi fentartásokból álló uj corpus jurist, melyet ő fedezett fel és melynek tartalmából a nemzet önálló életének, önálló fejlődésének minden attribituma elveszett. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Úgy van!) De a t. minister úr újból szörnyűködik azon, hogy én egy alkalommal azon ügyeknek, melyek a 67-iki törvény szerint valóban közösek, közös kezelését és ellátását a nemzet részéről hozott áldozatnak neveztem. Ezt a t. minister úr felhozza ellenem, mint gravament, azt mondván, hogy a ki így vélekedik a 67-iki kiegyezésről, az nincs hívatva annak fentartására. Hát, t. minister úr, én kifejtettem akkor nyomban, hogy nem Deák Ferenczet vádolom azzal, hogy az azelőtt fennállott tényleges fejleményekkel szemben áldozatokat hozott; hanem hogy azért mindazokat, a mikre a t. minister úr hivatkozott, áldozatoknak kell tekinteni, ezt ismételten állítottam; és sokkal jobb ezt férfiasan bevallani, mint elpalástolni akarni : (Élénkhelyeslés a bal- és szélső haloldalon.) mert hogy nem volnának áldozatok, azt széles e hazában Magyarországon senki el nem hiszi. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy, t. ház, a ki találkozott egy szakasz debreczeni bakával, vagy nyalka huszárral és azokat hallja halbrechts és halb-links szavakkal vezényeltetni: a ki az ország némely középületein Magyarországon német felírásokat Iát — bár nem is mondható, hogy mindez az 1867-iki kiegyezésnek föltétlenül szükséges folyománya — az vitathatja, a mint én is vitatom, hogy ezeket az állapotokat nem kell bolygatni; lehet az ész parancfjoló szavára hivatkozni; lehet a néppel megértetni azokat a nagyobb érdekeket, melyek miatt ilyenekbe belenyugodni kell: de állítom, hogy a, ki szívében és lelkében nem érzi, hogy ez áldozat, annak nemzeti érzését én bámulom, de irigyelni nem tudom. (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Állítom azt, hogy igazsággal, őszinteséggel és férfiassággal lehet minden, a körülmények által ránk parancsolt politikát megvédelmezni és ha az igaz basison alapúi, a nemzettel megértetni és elfogadtatni; és hogy az 1867-iki alkotmánynak sokkal jobb szolgálatot tesz az, október 19-én, hétfőn. a ki a nemzettel megértetni iparkodik, hogy a mi nem felel meg az ő keble és szíve aspiratioinak, azt bizonyos viszonyokra való tekintettel fentartani és az ellenkező aspiratiot feláldozni szükséges, mint az, a ki azt akarja állítani, a mit el nem fogad senki setn itt, sem másutt, hogy ez az áldozat a mi ideálunk, hogy ez az áldozat a nemzet szíve óhajának megfelel. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És bizony, t. ház, a ki a 67-iki kiegyezést folytonos egyezkedés lejtőjeként mutiitja be; a ki azt, a mi benne a nemzet önállóságának kifejtéséből közössé tétetett, nem tekinti mint szükséges áldozatot, de el akarja hitetni, hogy ez a nemzet szíve óhajának netovábbja; a ki tagadni akarja, hogy ez áldozat: az lehet igen ügyes politicus, az érhet el nagy sikert, emelkedhetik magas polczra, megnyerheti a, maga számára a magasabb köröknek tetszését;. de hogy az nemzeti politikát csinál, azt tagadom. (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldolon.) Hát már most, t. képviselőház, önök talán beismerni nem fogják, de én azt hiszem, ebben az országban mindenki érteni fogja most annak az elhatározásnak okát, horderejét és czélját, hogy annak a kormánypolitikának, melyről azt hittem egy ideig, hogy jobbra fordul, mikor láttam, hogy ez illusío volt, kérlelhetlenűí és kíméletlenül hadat üzentünk; érteni fogja mindenki, hogy mi ezen harczunk ezéljainak és tárgyainak, ezen harczra való elszántságunknak egy oly név felvétele által akarunk kifejezést adni, mely semmi újat, csak eddigi törekvéseinknek összefoglalását tartalmazza magában : hogy ezt nem hiú hívalkodásból, hanem azért teszszük, hogy már a zászló kitűzése által is figyelmeztessük a nemzetet arra, miről van szó és milyen nagy tárgyak és milyen nagy értékek azok, melyekért a küzdelem foly. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy azok az eszmék, melyeket képviseltünk évek óta és melyeket képviselünk ma, soha nagyobb veszélyben nem forogtak, mint épen ma. (Ellenmondás jobb felől. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Minél nagyobb ügyességgel, erővel, tudománynyal találnak képviseltetésre azok a közjogi doctrinák, melyeket egy szóval másoknak mint aulicusoknak nevezni nem lehet, (Élénk helyeslés bal felől.) annál nagyobb a veszély, mely a közjog nemzeti felfogása ellen torlódik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De a másik oldalon hasonló nagy veszély fenyeget. A 67-iki alkotmány két oszlopon nyugszik : az egyiket a magyar állami önállóság fentartása képezi; a másikat a monarchia, az ő Felsége uralkodása alatti Összes országok külbiztonsága és a pragmatica sanctio által körülírt összetartozósága.