Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

110 560. orsjülgos illés 1891. október 17-én, szombaton. polgár közt (Élénk helyeslés bal felől.) s mert külön individualitásnak, külön csoportnak és közjogi egyéniségnek — HorváTörszágtól mindig eltekintve, a melylyel a kiegyezés szabályozza viszonyunkat — egyáltalában nem ismerhetünk el a szoros értelemben vett Magyarország területén senkit, mivel mi csak annyi meg annyi millió egyenrangú és egyenlő köteksségű magyal- honpolgárt ismerünk. (Élmk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A közigazgatási reformot, t. ház, mi ugyanezen a szemüvegen keresztül néztük mindig. Mi előttünk az főleg és első sorban eszköz volt a nemzeti egység megszilárdítására, s annak az állami szervezetben is kifejezésre juttatására (Úgy van! bal felöl.) Azon meggyőződésünknél fogva, hogy magyar nemzeti politikát nem pusztán hatalmi eszközökkel, hanem csak szabadsággal és szabad el vííséggel lehet folytatni, soha el nem választottuk conceptionkban a közigazgatási reform keresztülvitelét a nemzeti társadalom erejének felhasználásától, az önkormányzatnak e viszonyok által megengedett legszélesebb keretben való megvalósításától. (Úgy van! Helyeslés bal felöl.) Ez az eszme vezetett azután végig a politikai és nemzeti élet minden ágán; az az eszme: el nem fojtani, el nem nyomni semmiféle társadalmi alakulást és annak működését mindaddig, míg az az állami és nemzeti czéloknak megvalósítására eoncurrál; respectálni és tiszteletben tartani az egyházi autonómiákat és azoknak a közoktatás terén historiailag fejlődött nagy hivatását; de gondoskodni arról, hogy ezek az egyházi autonómiák és minden testület, közoktatási tevékenység csak az állam ezéljaival harmóniában, csak a nemzeti egység megalapítására és megszilárdítására, csak ugyanazon nagy czél felé eonvergens irányban haladjon. (Élénk tetszés és helyeslés bal felöl.) T. képviselőház! A további részletezéstől eltekintve, ennek a felfogásnak az a zárpontja, hogy alkotmányos életünk alapján magút az akaratát szabadon nyilvánító nemzetet veyyük. (Élénk he yeslés és tetszés a baloldalon.) Király és nemzet ; e két fogalom körűi, ezen két nagy tényező körül csoportosul a mi alkotmányos életünk és azért egyik főfeladatunknak tartjuk azt, hogy a nemzeti akaratnak szabad nyilvánulása a választásoknál biztosíttassák, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy a nemzeti politikának ezen a téren merő ellentéte, a pártpolitikának souverainitása megtöressék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy ne állhasson a nemzet, elé egy politikai társaság, a mely ömiönmagát nélkűlözhetlennek nyilvánítja és proelamálja, (Zajos helyeslés a balés széhö baloldalon.) a mely, mögötte állván a hivatalos apparátus egész elfojtó ereje, erre támaszkodva azt mondja: L'etat c'est moi! (Igaz! Úgy van! balfelöl.) és a mely a nemzet szabad akarata nyilvámílásának útjába akadályokat gördít, a király és nemzet közé magát válaszfalit! tolja. (Hosszan tartó élénk helyeslés a bal- és'a szélsőbalon.) Ezen az utóbbi téren, t. ház, kötve hiszem, hogy találkozni fognánk. Egy kísérlet van a ház asztalán, s ez a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat. Azt tartom, hogy habár az számos módosításra szorul is, mégis kísérlet ebben az irányban. De lesz-e törvény belőle ezen az országgyűlésen? (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Soha! Mozgás jobb felöl.) Én fölajánlok akárkinek fogadást, hogy abból nem lesz törvény. (Nagy mozgás jobbról) Lukáts Gyulai Csak bolondítják a világot! (Zaj a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Hock János: Ki tartja a fogadást? (Felkiáltások jobbról: Hock! Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ezek a mi működésünknek évek óta alapelvei, változás alá soha sem került irányzatai. Soha az itt megvont körön, az itt körülírt határokon túl nem léptünk, soha azokon innen nem maradtunk (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés bal felöl.) és most sem szándékozunk változtatni politikai irányunkon, politikai eszméinken, politikai programmunkon. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ma is azt. tartjuk, hogy álláspontunk az actualis politika szükségleteinek teljesen megfelel. Egészen indokolatlan tehát azon feltevés, mintha ez a párt most valami újabb változáson — ujabbról nem is lehet szó. hiszen az változáson keresztül nem ment évek óta — de változáson megy keresztül. Tudom, mire czélzott a t. igazságügyminister úr. Arról igenis szó volt és szó van vidéki elvbarátaink sorában különösen, de itt a fővárosban is, hogy ez a párt oly nevet vegyen fel, mely a.z ő működését kifejezésre juttassa. (Élénk helyeslés bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) De tudják, hogy közöttünk e tekintetben mi a különbség? A különbség az, hogy önök együttműködésük idején fölvettek egy hangzatos nevet, a szabadelvű nevet, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balon.) mielőtt annak viselésére a jó elővéleményen kivíü bármi okot, vagy jogezímet szereztek volna. — (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) Önök még működésük elején fölvették e nevet, de követelményei közül egyetlen egyet sem teljesítettek. (Hosszan tartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Mi pedig, t. ház, bevártuk, míg éveken át tartó működésünk által jogezímet szereztünk magunknak egy díszes név viselésére és azt csak akkor veszszük magunkra, a mikor azt a hazai közön-