Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

560. országos ülés 1891. kormányt, mely nagyon szabadelvű és megfordítva. Ez esetben én nem tudom, hogy a t. minister árnak milyen fogalma van a szabadelvűségről. A mint én tudom, a szabadelvűség abból áll, hogy a parlament a nemzetnek jogait mentől tágasabb keretben tartsa fenn s a kormányhatalom számára mentől szűkebb körű jogot vindicáljon. Az olyan kormányt, mely lépten-nyomon hol a népnek, hol a parlamentnek jogát akarja maga számára vindicálni, sehol a világon szabadelvű kormánynak nem nevezik. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tehát ismétlem, annyival inkább, mert a t. pénzügyminister úr beszédem elején nem volt itt, hogy adós maradt a válaszszal, a főkérdésre, t. i. arra: miért kívánja ez alkalommal az indemnityt három hónap helyett öt hónapra? Erre jogunk és kötelességünk határozott választ és felvilágosítást kérni. Mert ha vannak a kormánynak oly tervei, melyek ezt a kívánságot igazolják, ám méltóztassék elhinni, hogy ha azok igazságosak, az ellenzék bele fog nyugodni, vagy legalább érteni fogja, hogy mi vezeti önöket ennek követelésében. De így, egyetlen szóval sem indokolni, tisztán csak arra hivatkozni, hogy indemnity volt eddig is, lehet most is és az tökéletesen mindegy akár három, akár öt hónapra: ez csakugyan az índemnitási jognak ilhisoriussá tétele. f Áttérek az igen t. igazságögyniinister úr-, nak beszédjére. Midőn a t. minister úr felszólalt, megvallom, megörültem; mert azt vártam, hogy miután sem a t. előadó úr, sem a t. pénzügyminister úr a kérdésnek lényegére — mint említem — erre az öt hónapra vonatkozólag nem felelt, a t. igazságügyminister úr elő fog állani az ő széles, nagy jogtudományi apparátusával és alkotmányjogi szempontból fogja nekünk kifejteni, hogy ez az öt havi indemnitás annak daczára, hogy szokatlan és csakugyan rendkívüli uagy követelés, mégis tökéletesen megfelel az államjognak és legkevésbbé sem sérti a budget-jogot; elvártam volna, hogy hivatkozván más alkotmányos ország gyakorlatára, a melyet ő kétségtelenül nagyon jó ismer, igyekezett volna a kormány álláspontját igazolni. E helyett mit hallottunk ? Á t. igazságügyminister úr mondott egy szellemes beszédet, a melynek tartalmát valóban nem tudnám visszaadni; ő maga sem tudná megmondani, hogy tulajdonképen mit mondott tegnap, (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) mert az egész valóban csak élczelés; lényeget nem találtam benne, úgy, hogy ha jellemezni kellene e beszédet, én ezt valóban obstruetionalis beszédnek mondanám. (Élénk derültség a bal- és szélsőbal felől.) O t, i, tegnap szembe szállott Beöthy Ákos t. képviselő úrral KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. Október 17-én, szombaton. JQ5 azért, mert t. képviselőtársunk nem akarta engedni, hogy azt a magasztos vitát, melyet a mait nyáron itt e házban folytattunk, obstruetionalis vitának nevezzék és e felett élezelődött az igazságügyminister úr majdnem egész beszéde folyamán. Engedelmet r kérek, én azt hiszem, hogy mégis Beöthy Ákos t. képviselő iirnak van igaza: azt a vitát obstructionak nem lehet nevezni ; habár nem tagadom, hogy obstructio létezett. Az az, ha azt kérdi az igen t. minister úr, hogy annak a vitának mi volt a czélja? nem habozom kimondani, hiszen kimondtuk akkor is, kimondta pártunk elnöke még a vita előtt: czélunk volt megakadályozni a javaslatot azért, mert egyfelől hazánkra és alkotmányunkra veszedelmesnek tartjuk, meg akartuk akadályozni abban az értelemben, hogy legalább a jelen országgyűlés alatt törvényerőre ne emelkedhessek, hogy érvényesüljön az a fő alkotmányos elv, hogy alapintézményeket a választók, vagyis a nemzet megkérdezése nélkül megváltoztatni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ebben az értelemben igenis czélunk az obstructio volt, vagyis meg akartuk akadályozni, hogy az a törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék. De ha azt kérdi, hogy maguk a beszédek milyenek voltak, azt mondom, hogy azokat a beszédeket, azt a vitát obstruetionalis vitának nevezni nem szabad. Mert csakugyan obstruetionalis beszéd alatt rendesen az olyan beszédet értjük, a mely tulajdonképen csak azért mondatik el, hogy az idő húzódjék, hogy legyen egy beszéd. Olyan beszédeket szoktak obstruetionalis beszédnek mondani, mikor valaki csak azért beszél, hogy mondhassa, beszélt. Ilyen értelemben az igazságügyminister ár tegnapi beszédét valóban obstruetionalis beszédnek lehet nevezni; (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) ő ugyanis csak azért beszélt, hogy a kormánypárti lapok constatálhassák, hogy végre-valahára, Szilágyi Dezső igazságügyi minister úr is tartott egy beszédet a cabinet mellett. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a czélt az igen t. igazságügyi minister úlr csakugyan elérte. A mit a t. párt és t. kormány oly régóta hiába várt, végre megtörtént: az igazságügyi minister úr felszólalt oly dolog ban, a mely nem egyenesen szakmájába vág. Világosan azért szólalt fel, hogy a cabinet álláspontját támogassa. Hanem ha ezt akarta tenni, a mi ellen nincs semmi kifogásom — ha volna is, tudom, nem gondolna vele — méltóztatott volna más tárgyat választani és nem épen azt az obstruetiot, mely ellen annyi hónapon át egy árva szót sem talált. (Ügy van! tJgy van! a bál- és szélső baloldalon.) U