Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

102 5ft0. országos Illés 1891. október 17-én, szombaton. embereknek hitelszövetkezeteket akar nyújtani. No de mi nem tartunk igényt a hitelszövetkezetek eszméjének szerzőségére, mert azokat előttünk feltalálták már Reifeisen és mások; átengedjük tehát a kormánynak a gr. Károlyi Sándor által már az életbe átvitt, átplántált ezen eszmének eltulajdonítását. Legyen ez programmjok és csinálják meg jól. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A legfőbb, a mit e hires kormánypárti prograinmban maguk elé tííztek, az egyensúly fentartása volt, a mely kétségkívül parancsoló szükség; mert ha önök az egyensúlyt megbolygatni engedik, létöknek egyetlen alapját ejtik el s ássák alá. Hát ezt önök — jogosan — nem fogják tenni, ezt értem s helyeslem, de hogy az egyensúly fentartása politikaiprogramm, reformeszme, azt, gondolom, önök sem állítják. Most jön azonban a lóláb : a minister urak és t. képviselő urak beszélnek s nagy filippikákat tartanak nekünk a túl költezések ellen, mintha mi fenyegetnénk azt a ritka egyensúlyt. Hisz a budgeteket nem mi állapíthatjuk meg, a budgeteket a ministeriumok állapítják meg s e budgeteket nem mi szavazzuk meg — csak részben — hanem megszavazzák önök. Hát ki veszélyezteti az egyensúlyt? Megmondom: önök, és hogy speciálisan ki, azt a t. pénzügy minister úr fejtegette: az önök által a delegaiioban és itt e házban mindenféle affairen keresztül, tüskönbokron pártolt katonai kormány és annak rendszere. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ez lépett fel önök előtt oly követelésekkel, hogy önök magok elképednek és elsápadnak bele és önök e követeléseket megadják, csakhogy nem egyszerre, hanem apró, vagyis inkább nem apró, de nagy egymásutánban, s ez által látják az egyensúlyt fenyegetve úgy ide át, mint Ausztriában is. Már most hol van az önök politikájának basisa, a híres egyensúly, ha önök katonai politikájukkal, mely bizonyosan nem nemzeti politika, (Igás! Úgy van! bal felől) saját existentíájukataláássák? De ha csak a saját esistentiájukat ásnák alá, nevetném Önöket, csakhogy a drága áron helyreállított egyensúly aláásásával a magyar államnak nagy nehezen fentartott positioját ássák alá. (Igás! Úgy van! bal felől.) S ezek után a ministerelnök úr beszélt még valamit — nem tudom mit — nemzeti politikáról 5 (Derültség a szélső baloldalon.) azt beszélte, hogy nemzeti politika nincs; (Derültség a baloldalon) hanem van egy bizonyos politika, melyet talán úgy lehetne jellemezni, hogy a nemzet éljen úgy, a hogy tud, napról-napra, máról holnapra. (Igazi Ügy van! bal felől.) Önök azonban azt mondották, hogy a mi a közjogi alapot illeti, voltaképen közöttünk különbség nincsen s csak annak magyarázata s alkalmazásának lényege különbözik. Azután azt mondták, hogy a nemzeti irányok, eszmék és felfogások sem képeznek különbséget közöttünk Vájjon nem-e? S itt először is HorváTörszágot hozom fel, nem azért, mintha én HorváTörszágban magyar nemzeti politikát akarnék követni. Ez eszem ágában sincs, mert tudom azt, hogy ott, a hol magyarok nincsenek és a hol a horvátoknak historai jogaik vannak és azok törvénybe vannak iktatva, azokat nekünk respectálnunk kell, mert a magunk j'ogát is hasonlóképen respectáltatni kívánjuk. (Helyeslés bal felöl.) Hanem önök a horvátokkal bizonyosan nem kortesés pártszempontokból csinálnak folyton egyezségeket; mert mindig új és xíj kiegyezések ismédlődnek, melyéknek legújabb példáját most látjuk a t, pénzügyminister úr előterjesztésében, a mennyiben — a pénzügyminister úr jobban tudja az összeget — HorváTörszágnak már 628.000 forinttal többet fizetünk évenkint, mint azelőtt. Ez csak egy momentuma a folytonos elalkuvásnak. Tehát önök HorváTörszág szövetségét mindig apró pénzen váltják meg? ! (Úgy van! bal felöl.) Ám ez még nagyon szép volna, hiszen a politikában nemcsak a pénz határoz. De azután mi a pénzért a váltság? A zágrábi kiállításon a dalmatáknak és cseheknek és szerbeknek rendezett, magyarellenes, pánszláv irányú, starcsevicsista, unio-ellenes, elszakadópárti tüntetése. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azntán az önök nemzeti politikája HorváTörszággal szemben? Vájjon kormányoz.ásuk 17 vagy 2 esztendeje alatt a fiumei kérdésből mit csináltak? Megoldották, biztosították, rendezték Fiúménak Magyarországhoz tartozását és annak a horvát invasiotól való megmentését? Ez az önök nemzeti politikája. És minek említsem újra azokat az ügyeket, melyeket Uzelác vagy Jelasics afféreknek neveznek ? Hiszen ezek csak azonosak a Janszky és hasonló ügyekkel. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Mind egy-egy szép, dicső példája az önök nemzeti politikájának. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez az elalkuvás politikája, mely a saját uralmuk biztosítására egyszer Bécscsel, egyszer HorváTörszággal alkuszik, egyszer a katonasággal, egyszer a nemzetiségekkel. De egyebütt is alkuszik. Hiszen ott van Erdélyben a szászokkal kötött úgynevezett pactum. És ha önök ezt tagadják, hiszen még emlékünkben van a kis utcza-újhelyi választás, a hol ismét pártszempontból a magyar nemzeti eszmének egyik kitűnő eló'harczosát a panszlávokkal kötött egyezséggel megbuktatták. Ez már prospectus a jövőre, ez már programm. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) De hogy ez a programm magyar nemzeti programm legyen, azt