Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-533
92 538. országos ülés 1891. Ilyen esetben, t. ház, ne szenvelegjünk azzal, hogy önálló nemzet vagyunk ; hanem ha még ilyen törvényjavaslattal is akarják csonkítani a magyar nemzet önállóságát, ez a törvényjavaslatfés a rendszer oda vezet bennünket, a hol a Bach-rendszer alatt voltunk: a kttlönbség csak az, hogy akkor a közigazgatás olcsó, nem tagadom, hogy practicus is volt, de zsarnoki és igazságtalan is volt. Most ezen utóbbi jellegét megtartja; de drága lesz, mert vele jár a magyar ezafrang, az alkotmányosai játék, Es higyjék meg, hogy sokan vannak — én nem tartozom azok közé — a kik a felett gondolkoznak, hogy ily viszonyok közt nem volna-e helyesebb bemenni a Reichsrathba, mert így legalább anyagilag jobb állapotok állnak elő. Egy párt volt ezen házban, a melyet mindig úgy tekintettem, mint az 1867-iki kiegyezés fentartóját és határozott, rendíthetetlen védőjét; de nem tudom, a levegőben van-e a betegség, vagy mi az oka: ez az általam igen t. párt, a mely eddig is dédelgette ugyan az államosítás eszméjét, de nem ily alakban; most ezen férczmunkát feltétlenül elfogadja. Fáj a szívem, de ily körülmények közt megrendült bennem a hit és kezdek kételkedni abban, hogy ez a t. párt igazi szószólója volt-e az 1867-iki kiegyezésnek és nem fog-e ismét engedményeket tenni. Már, t. ház, midőn ilyeneket tapasztalunk, akkor bocsássanak meg, de ezen törvényjavaslatnak megszavazása a jogfeladásnak netovábbját jelenti. Nem vagyok arra hangolva, hogy beszédemet tovább folytassam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Miután eszméimet igen röviden előadtam, kinyilatkoztatom, hogy minden erőmmel azon fogok működni, hogy e törvényjavaslat törvényerőre ne emelkedjék. A beadott három határozati javaslatot, mivel mind a három megüti a mértéket és mind a három a törvényjavaslat ellen küzd, pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Farkas Imre,! Farkas Imre: T. ház! A parlamenti illem kötelez engem arra, hogy előttem szólt túloldali t. szónokok beszédeit válasz nélkül ne hagyjam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ennélfogva kötelezve érzem magam, hogy kijelentsem, hogy én a legkevésbé sem kételkedtem abban, hogy Beöthy Algernon t. képviselőtársam el fogja fogadni a törvényjavaslat czímét, mert ott volt Biharmegye közgyűlésén Nagyváradon, mely közgyűlés egyhangú feliratot küldött az államosítás ellen: ennélfogva nekem a legkevesebb okom sem volt kételkedni abban, hogy itt mellette fog szavazni. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Midőn a közigazgatási bizottság, mint itt a jelentésben mondva van, elfogadta ezt a jobb hangzású czímet, ezzel mintegy felhívott bennünket, a Julius 17-én, pénteken. kik a törvényjavaslat tartalmával egyet nem értünk, hogy érveinket itt a czímnél elmondjuk a törvényjavaslat ellen; elmondjuk azért, mert ez a czím legkevésbbé sincs összhangban a törvényjavaslat tartalmával. Ez kötelez bennünket arra, hogy ellenvetéseinket és kifogásainkat már a czím ellen elmondjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tartom nagy jelentőségű dolognak, hogy valamely törvényjavaslat miféle czím alatt nyujtatik be ; de úgy gondolom, nemcsak bennem, hanem mindenkiben, ki komolyan veszi a törvényhozás működését, visszatetszést szül az, hogy egy törvényjavaslatnak oly czíme van, a mely minket arra a korszakra emlékeztet, a melyet találóan vagy nem találóan, helyesen vagy nem helyesen, de az álarcz korszakának neveznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehetetlen, hogy az, ki fontolóra veszi ezen czím értelmét és azt egybeveti a törvényjavaslattal, erre a korszakra ne emlékezzék vissza. Alig hiszem, hogy a közigazgatási bizottság, mikor e törvényjavaslatnak ezt a semmi rosszat nem sejtető czímet adta, gondolt volna arra, hogy vannak nekünk törvényeink, nem tudom a büntető törvénykönyvben vagy a rendőri törvények között, melyek a hamis czégek és az álnevek használatát eltiltják. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Meg van annak az alapja, hogy a törvényhozás bölcsesége ezeket a törvényeket már rég meghozta; és azt hiszem, az alapja abban van, mert a hol álnév vagy hamis ezég használtatik, ott mindig egy kis ámítás vagy a mint rosszul mondják, egy kis szédelgés szokott szóban forogni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a czím teljesen megfelel-e magának a törvényjavaslat tartalmának, erre nézve, azt hiszem elég egyszerűen csak az indokolásra hivatkoznom, melyet a t. belüg-yniinister úr a törvényjavaslat mellé benyújtott. (Halljuk! Halljuk!) Ez az indokolás azt mondja: miután a törvényhatóságok nem voltak képesek megfelelni feladatuknak, a tényleges állapotok teljes átalakítása vált szükségessé. Azt gondolom, hogy a kinek azt kell magyarázni, hogy a tényleges állapotok teljes átalakítása — melyet azután e törvényjavaslat 280. paragraphusában ki is visz — ugyanaz, ami a vármegyei közigazgatás rendezése: a ki ebben a véleményben van, azt hiszem, hogy annak nincsen teljesen tiszta fogalma a közigazgatás rendezéséről vagy arról, a mit teljes átalakításnak nevezünk; vagy talán egyikről sincs teljesen tiszta fogalma. Papp Elek: Ez a legigazabb! Farkas Imre: Osztozom azoknak a véleményében^, ház, a kik előtt teljesen közönyös az, hogy egy ismeretlen embert miféle néven és czímen mutatnak be: Kis Péter vagy Kerekes András, tökéletesen egy nekem, ha előttem ismeretlen. De ha meggyőződtem arról, hogy a bemutatottnak csak álneve az, melyen nekem be volt mutatva :
