Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

533. országos ülés 1891. jnlios 17-én, pénteken. miképen a czímet fogalmazni lehet. Én nem kötöm magamat ahhoz, hogy így vagy amúgy fogalmaztassák; a mit a t. háztól kérek, csak abban áll, hogy a czím a közigazgatási bizottsághoz utr.síttassék vissza, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve határozati javaslatot is vagyok bátor benyújtani. Ne méltóztassék attól tartani, t. ház, hogy zárszó jogával akarok élni; most is csak röviden a czím kérdéséhez akartam szólni; hanem beadom határozati javaslatomat azért, mert kívánatos, szükséges és helyes dolognak tartom, hogy a czím a tartalomnak megfelelő legyen. Maga a határozati javaslat is csak ennyit mond (olvassa): »Határozati javaslat. Mondja ki a képviselőház, hogy a 720. számú törvényjavaslat czímét oly ezélból utasítja vissza a bizottsághoz, hogy azt újra szövegezze s a javaslattal összhangzóan fogalmazza.« (Helyeslés a szélsH baloldalon és felkiáltások: Ótpercznyi szünetet kérünk! Tűrhetetlen meleg van!) Elnök: Ki következik? Szalay Károly: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára áttérnék, mely nem egyéb, mint hogy praecisirozzam álláspontomat, melyet részint a törvényjavaslat czíme, részint báró Prónay Dezső és Győry Elek képviselőtársaim által benyújtott határozati javaslatokkal szemben elfoglalok. (Halljuk!) Némely megjegyzéseket kell előrebocsátanom azért, nehogy ismétlésekbe essem és azért, mert azok azon következtetésekkel, melyeket levonni akarok, összefüggésben vannak. Legelső megjegyzésem azon visszás helyzetre vonatkozik, melyben a t. kormány és a t. túloldal áll az által, hogy e törvényjavaslatot így nyújtotta be. Úgy a kormány, valamint pártja szabadelvűnek nevezik magukat és valóban szembeötlő, sőt érdekes lesz okait is kutatni, miért követi épen ezen par escellence magát szabadelvűnek nevezett kormány és pártja ezen törvényjavaslatban nyomdokait azon férfiúnak, a ki minden volt a világon, csak szabadelvű nem és azon pártnak, a mely a negyvenes években magát conservativnek nevezte. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen állításomat, t. ház, bebizonyítani is szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Metternich herczeg — nem mondok újat— a beolvasztási szándéknak egyik legpraegnansabb kifejezője, a negyvenes években szemben találván magát a magyar reformtörekvésekkel, melyek napról-napra erősebben törtek elő : gondoskodott örökös és mindig ugyanazon tervének, Magyarország jogai kisebbítésének és az önuralom megerősítésének eszközeiről. És nem is kellett neki messzenézni; elnézett franczia eollegáira, hogy milyen könnyen kormányoznak azok, körülbelül abban az irányban —a mi az autokratiát illeti — az által, hogy a többséget megszerezték maguknak. Másrészt azonban nem téveszthette szem elöl, ha saját czéljainak szolgálni akart, hogy az ő czéljaival szemben a legerősebb ellenállást a vármegyék fejtik ki: megkísérelte tehát, hogy a magyar országgyűlésen többséget szerezzen magának; megkísérelte. a vármegyék jogainak megszorítását. Ennek folytán a bécsi kormány és a conservativek közt tanácskozások fejlődtek ki, melyeknek eredménye lett az úgynevezett administratori rendszer. Ezen rendszer mikéntjét legjobban fejezi ki talán azon királyi rendelet, mely 1844 november 11-én kelt s a helytartó tanácshoz intéztetett. Ennek némely részét bátor leszek felolvasni. A királyi rendelet első pontja így szól (olvassa): »Akaratom oda megy ki, hogy a megyei főnök tiszte a jövőben az 1723 : LVL tcz. értelmében kezeltessék, hogy a vármegyék igazgatása minden más hivataltól el választassák s minden megyefőnök arra köteleztessék, hogy megyéjében lakjék, minden köz- és az előforduló tárgyak fontossága szerint a közgyűléseken is elnököljön, & törvényszékek, kivált a büntető sedriák gyűlésein, nemkülönben az árva- és számvizsgálószékeken gyakran részt vegyen s így az igazságszolgáltatás és számadások helyességéről magának meggyőződést szerezzen ; ott, hol önkényt, viszaélést és részrehajlást észlel, orvoslatot teremtsen; hasonlókép a megyei pénztárt gyakrabban váratlanul vizsgálja meg; az adóbehajtást,ha kell még a hanyag vagy tisztátlan kezű hivatalnokok felfüggesztésével is nyomatékosan eszközölje; megyéjét évenkint beutazza; a községek igazgatását, azok pénztárait vizsgálja meg; a lakosok panaszait a megyei s községi elöljáróság ellen hallgassa meg s a mennyire lehet, tüstént helyben orvosolja; ügyeljen fel a megye építkezéseire s útaira ; gondosan vizsgálja meg, vájjon a közmunkák igazságosan s méltányosan vannak-e kivetve ? Szóval középpontja legyen az egész megyei igazgatásnak.« Azt hiszem, t. ház, hogy e királyi rendeletben nem nehéz az önök főispánját felismerni; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és ha abstracte veszszük e rendeletet, alig találkozik valaki közöttünk, a ki majdnem minden sorának helyességét el nem ismeri ,* csakhogy van a dolognak egy kis bibéje, mert e királyi rendelet itt nem állapodott meg, hanem egyik pontjában így folytatja (olvassa): »Szorosanhivatalos működéseiken felül pedig Elnök: úton kötelességökké teendő a megyei főnököknek, hogy megyéikben a kormány és alkotmány iránt loyalis többséget szerezni, a gyűlések s azokat megelőző combinatiok felett részletes tudósítást adni; továbbá az államkormány utasításait minden fontosabb kérdésben kikérni s avval a választás felől is értekezni és 11*