Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

80 S&3. országos ölés 1891. Julius l?-én, pénteken. megyék beleegyeztek bizonyos okoknál fogva, hogy a főispán alkalmas jegyzői egyéneket ke­ressen és kinevezzen; de a már említett öt vármegyének majdnem egy századonát Füleken tartott közgyűlési jegyzőkönyveiből kimutatha­tom évről-évre, hogy a jegyzőt, a tiszti ügyészt, később a pénztárnokot és a nemesi fölkelő had­nagyot választják, sőt midőn csak egy pályázó volt a jegyzői állásra, akkor is az mondatott, hogy az megválasztatott, T. ház! A történeti igazság és a megyei rendszer érdekében tartottam, hogy ezen felvi­lágosításokat és történeti okmányokkal igazolt állításokat itt a háznak előterjeszszem és ezzel ezen ügynek tisztázásához hozzájáruljak. {He­lyeslés a szélsőbalon.) Ismételve kell kifejeznem, hogy biztos vagyok abban, hogyha majd a me­gyék és egyes családok levéltárai még jobban publikálva lesznek, ezen állításom nagyobb tö­megű okmányokkal lesz igazolható. Ezen excursioért bocsánatot kérve, vissza­térek most a czím kérdéséhez, hogy ezzel és a bizottság jelentésének erre vonatkozó részével véglegesen leszámoljak. (Halljuk!) A mint már megmagyaráztam, tiszta és világos, hogy e czím: »A vármegyei közigazgatás rendezéséről* nem felel meg sem a törvényjavaslat tartalmá­nak, sem czélzatáuak, sem akaratának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat és az a szavazás is, a mit önök véghez vittek, a vár­megyei közigazgatást nem ismerik többé. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a czím meghagyatik, melyhez én egy toldást fogok még ajánlani : akkor a mi álláspontunk ezen czímben igazolva van; azon álláspont, hogy mielőtt a tör­vényjavaslat részleteibe mennénk, még egyszer mint egy válponton megálljunk, mintegy hamleti tusakodással: lenni vagy nem lenni. A czím a mienk, azé a vármegyéé, a mit mi követelünk és fentartani kívánunk; az azután következő részletezés már nem a mi vármegyénké, az az önök közigazgatása; tehát a lenni és nem lenni kérdése a czimnél újra fel van vetve. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És mi ahhoz ragaszkodunk, hogy lenni; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ha a czí­met fentartják önök: akkor fenn kell tartani a következményeket is. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A czím mint egy válpont, mint egy útmu­tató jelenik meg; előttünk ugyan tiszta világos, de az előadó úr értelmezése szerint nem világos: tehát egy bizonytalan jelzőként jelenik meg. És eszembe jut Dante utazása Virgillel a pokolba; a pokol csak azután következik, Dantét még előbb ott találjuk Virgillel a, purgatoriumban; csak azután következik a pokol felirata: »Mondjatok le a reményről!« még oda mi sem értünk; oda csak a részleteknél fogunk érni; mi is még csak az előcsarnokban vagyunk, ho Dante vezetőjéhez, Virgilhez azt mondja: » Költői ki vezetőmmé váltál, előbb bíráld meg erőmet, hogy elbírhatja-e ezt a nagy utat, mielőtt reá­bocsátanál«. A czím ezen kifejezésével, mintha csak a t. bizottság a háznak arra mutatott volna, hogy még egyszer bírálja meg erőit, hogy képes-e az utat követni, a pokol útját, a melyre már az van írva : ^Mondjatok le a reményről«. És t. ház, hogy csakugyan meggondolandó a dolog, ezt a legutóbbi események is mutatják; és gondolják meg azt, hogy csak a legköze­lebbi időben történtek is igazolják azt, hogy azt a nagy erőt, a melyet mi az önkormányzatban bírunk, nem szabad feladnunk; önök a czímben fentartották ezt, tartsák fenn a részletekben is. (Helyeslés a szélső baloldalon) Hiszen csak az imént történt egy inter­pellatio a házban s ugyanakkor történt egy interpellatio a Reichsrathban; mindegyik más­más irányban, más-más dolgokról. És milyen jellemző e két interpellatiora adott ministeri válasz: míg az egyik az önérzetes erő kifejezése ; a másik tétovázás és kérés, hogy függeszszük föl ítéletünket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A Reichsrathban egy interpellatiot nyújtott be Jaworsky a Tátra-hegységben lévő valamely tengerszem, tehát valami határkérdés ügyében, mire az osztrák ministerelnök a következőket mondta beszéde végén : »Mihelyt a jelentés bir­tokomban lesz, nem fogok késni a sajnálatra­méltó eljárással szemben a leghatározottabban állást foglalni." Ezen erőteljes szavakat tehát akkor mondta, mikor a jelentés még nem volt kezében, de jelezte az önérzetet és az erőt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenben gróf Szapáry ministerelnök úr a fiumei ügyben tör­tént interpellatiora az események után húsz nappal, midőn a fiumei rendőrség hivatalos jelen­tése már kezében volt, mit mondott? Azt, hogy majd megvizsgálja, mikép áll a dolog és kéri a t. házat, hogy addig függeszsze fel ítéletét. Pedig Fiumében nem valami csekély határiga­zításról, nem valami ökörszemről vagy tenger­szemről, hanem minden országnak legkényesebb ügyéről, az ő nemzetiségéről és a magyar nem­zet becsületéről volt szó, a melyet Fiumében megsértettek és meggyaláztak. Ily ministerElnök: válasz nem világos bizonyítéka-e annak, hogy kormányunk nemcsak egyénileg, hanem a hely­zetnél fogva is oly tehetetlen állapotban van, hogy ily ügyben is csak kérésről és utánjárás­ról, nem pedig a kormány önérzetéről és impo­náló erejéről lehet szó, úgy, hogyha valami elégtételt nyerünk, az nem a magyar kormány akaratának és önérzetének lesz kifejezése, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom