Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

532. országos ülés 1891. j Itt megint kénytelen vagyok egy pillanatra megmaradni a szónál, mert az én hivatalos adatom csakugyan nem rendeletről, hanem meghagyásról szól. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mindegy!) Ha a t. ministerelnök ár egynek veszi, a mint azt én egynek veszem: akkor kénytelen vagyok ezt a hivatalos adatot a t. ministerelnök úrnak mindjárt rendelkezésére bocsátani, mert ebben &i országnak egy nagyon előkelő hivatala világosan azt állítja, hogy ezen és ezen árverési hirdetmény a vett magas meghagyás folytán csakis a »BudapestiKözlöny«-benés a »PesterLlóyd«-ban teheti közzé. (Mozgás a szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől) Igaz, hogy én több adatot is ígértem, járok is utána ; de meg kell mondanom azt, hogy mióta az a fölszólalás és a t. ministerelnök úrnak tagadni mérése megtörtént, azóta a hivatalokhoz sokkal nehezeiben tudok e tekintetben jutni. (Derültség a szélső baloldalon.) A többi adatok előterjesztésére nézve határozott időpontot nem mondhatok, mert kénytelen leszek ezen német nyelvű lapnak egyes számait, az ezer meg ezer hivatalos hirdetést megnézni és azon a nyomon kutatni; deremélem azt, hogy miután ez magánembernek és képviselőnek igen nehéz és fáradságos munka, a t. cabinetnek pedig igen könnyű, mert csak egy meghagyásra van szüksége és az adatok mindjárt birtokában lesznek, kegyes leend engem ettől felmenteni. Ezt különben a háznak, ha a terembiztos itt volna, mindjárt átnyújtanám, hogy adja oda a t. ministerelnök úrnak. Azt mon<1ja a t. ministerelnök úr és ezt igazán őszinte elismeréssel veszem tudomásxil, hogy hiszen az :»Egyetértés* és a » Budapesti Hírlap« is, pedig hát ezek magyar nyelvű lapok és nem is kormánypártiak, kapnak hivatalos hirdetéseket. Igaz, t. ház, azok is kapnak; ámbár megjegyzem, hogy annyit, mint ama német nyelvű hírlap, egyáltalán nem kapnak, séma »Budapesti Hirlap«, sem az »Egyetértés« (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát azt kérdem : oda jutottunk mi Magyarországon, hogy a kormány a magyar nyelvű hírlapokat még a neki hasznos hirdetések útján se segélyezze? (Helyeslés a szélsőbalon.) Oda jutottunk-e, hogy a cabinet érdemet lát abban, hogy nem kizárólag a német nyelvű lapok kapnak segélyt? (Helyeslés a szélsőbalon.) Holott a mi meggyőződésünk szerint és bizony mondom, az önök benső meggyőződése szerint is egyáltalán káros, sőt veszélyes irány az, hogy a német hírlapokat bármikép is segélyezzék az állam közpénzeiből. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem kizárólag a német újság ellen van nekem kifogásom. Tudom én azt, hogy vannak nekünk egészen hazafias irányú és tiszteletreméltó tartalommal bíró német nyelvű hírlapjaink; 51 de azt és e tekintetben ama t. lapnak semmiféle személyes megjegyzései engem meg nem rendítenek, ismételten állítom, . hogy ép e lap, melyet a t. kormány oly nagy segítséggel fontartani siet, igen gyakran egyáltalán nem különbözik nemzeti dolgaink megítélésében a legellenségesebb osztrák, hasonlóan német nyelvű hírlapoktól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mintha csak egy szülőnek szülöttjei volnának, mintha csak egy emlőn táplálkoznának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ámbár azt is megkell jegyeznem, hogy az utóbbi napok óta ez a lap is sokkal tárgyilagosabban és hogy úgy mondjam, politikai értelemben sokkal tisztességesebben nyilatkozik a parlamenti küzdelemről és abban pártunk eljárásáról is. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Azt mondja az igen t. ministerelnök úr szombati beszédjében, (Halljuk! Halljuk!) hogy reméli, hogy nem fogok késlekedni a vicinális vasűtakra vonatkozó előterjesztéseimmel, miután úgy ő, mint a kereskedelmi minister úr már megsürgették azokat. Igaz, t. ház, hogy a szó, melyet én nem tudom, mikor mondott beszédemben kiejtettem, keménynek látszott, mert azt állítottam, hogy nem helyeslem, hogy a vármegyék főispánjai és alispánjai a vicinális vasutak dolgaiba beleavatkozzanak, azokat segítsék és közbenjárásuk díjaként jutalmakat, közbenjárási díjakat vegyenek igénybe. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt állítottam, hogy ez meg nem engedhető nyílt corruptio — nem emlékszem a szóra, a melyet használtam — a melyre fölhívom a cabinet figyelmét, mert a nép közadóbeli terhét, melyet a vármegyék megszavaznak, egyébre, mint a valódi kiépítési költségekre, igénybe venni semmi szín alatt nem szabad; azt állítottam és állítom ma is, hogy a differentia, mely a czímleges összeg és a kilométerenkint valóban szükséges összeg között fenforog, az, melyet a csavargó tőkének ritterei ide Magyarországba behoztak, itt üzérkednek vele és ebből jutalmazzák azokat, a kik az ily vicinális vasutak előmozdításában segélyt nyújtanak különösen a megyei közönségnek megadóztatása által. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hát, t. ház és nagyon tisztelt ministerelnök úr — nagyon sajnálom, hogy a t. kereskedelmi minister úr nincs itt, de majd elolvassa, a mit mondani fogok — én, fájdalom, kénytelen vagyok most már a provocatio következtében Vasmegye főispánjára vonatkozólag (Halljuk! Halljuk!) itt határozott adatokkal előállani. • (Halljuk!) Közönségesen tudva van, t. ház, hogy Vasmegyéből kiindulva, gondolom Szombathely vagy Korpádról egy vicinális vasút van épülőben Mosony felé Pozsony végponttal. Ezen vasút létecnins 16-án, csütörtökön.