Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

i32. országos ülés 1891. július 16-án, esütörtök CD. 49 (Általános helyeslés.) Ha a t. ház azt elfogadja, a szombati ülés berekesztésétől keddig a képviselő urak felhasználhatnák az időt arra, hogy otthon is széjjelnézzenek. (Általános helyeslés. Felkiáltások a szélsőbalon: A hogy tetszik! Mi ráérünk.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Ha a t. képviselőház hozzá kíván járulni az elnök árnak ezen előterjesztéséhez, részemről az ellen észrevételt nem teszek. (Helyeslés.) Elnök: E szerint határozatkép kijelentem, hogy a képviselőház újabb határozat hozataláig a hétfői napokon ülést nem tart. (Helyeslés) Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend: »a közigazgatás és az Önkormányzat rendezéséről a vármegyékben« szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen pedig a czím. Nagy István jegyző: Dobay Antal! Dobay Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a szavazás megtörtént, csakugyan azt hittem, hogy a részletes tárgyalásnál nem lesz alkalmam felszólalni. Hittem pedig ezt azért, mert abból, hogy a t. kormány oly nagy szavazattöbbséget nyert, a minőt mostanában kormány még nem kapott, azt következtettem, hogy a t. ministerelnök űr, a kinek lovagiasságát csaknem mindennap hallottam úgy a túloldalon, mint ez oldalon is emlegetni, tekintetbe fogja venni azon körülményeket, melyek minden egyes képviselőre nagy befolyással bírnak és nem mondom, hogy reánk tekintettel, hanem pártja iránti tekintetekből a több képviselőtársam által beadott határozati javaslat következtében a fenforgó viszonyok közt meg fogja gondolni és az üléseket, a mint az javasolva volt, szeptemberig el fogja napolni. Ezt azonban nem tette a t. ministerelnök úr. Hogy ezt a mi kedvünkért nem fogja megtenni, arra előre számítottunk; de ez minket nem alterál, mert mi itt kiizzadjuk a nyarat, belemegyünk az őszbe s a télbe és teljesítjük kötelességünket; azonban azt hittem, hogy udvariasabb lesz saját pártjával szemben a ministerelnök úr, mert igazán meggyőződhetett arról, hogy ott is ingatag már a kitartás. Ezek elmondása után áttérek magára a tárgyra és minthogy a czímről van szó, arra akarok pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon.) Én a czímet, a mely azt mondja, hogy »a vármegyei közigazgatás rendezésérők, el nem fogadom; nem fogadhatom el pedig azért, mert ez a czím igazolatlanul és helytelenül van oda felvéve, mert az a vármegye, a mely ezután fenn fog maradni, nem egyéb, mint nulla. Ennek következtében ezzel nem is sokat akarok foglalkozni, elmondták a mondandókat t. barátaim, KÉPVH. NAPLÓ 1887-92. XXV. KÖTET. tehát nincs mit adni hozzá. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül azt, hogy a lapok bennünket azzal vádolnak, hogy mi tulajdonképen már megkezdtük az obstruetiot és hogy ellenünk még azt is felhozzák, hogy mi vádoltuk a kormányt, hogy ő a szászokkal pactált, pedig a szavazás bebizonyította, hogy a szász képviselők mind mellettünk szavaztak. Ez czáfolata lenne annak, a mit mi állítottunk, ha igaz lenne; de méltóztassék megnézni a szavazás eredményét, mely kétségtelenül igazolja, hogy csak két szász képviselő szavazott mellettünk. Ez tehát nem czáfolat. Sőt hallottam azt az ijesztgetést is, hogy lejárjuk és semmivé teszszük magunkat saját működésünk és az által, hogy ezen alapjában legroszabbnak mondható törvényjavaslat keresztülmenetelét nem engedjük meg. Ha mi lejárjuk magunkat, az határozottan a mi dolgunk, arra nem kérjük senki részvétét, arra nincs szükségünk; mert mi mindig elég erősek voltunk és leszünk ezentúl is eltűrni azon nehéz bántalmakat és sebeket, melyek bennünket értek és még érni fognak. Én e tekintetben is más véleményen vagyok, mert én mostanában igen sok értelmes megyebeli űri emberrel találkoztam és értekeztem részint tisztviselőkkel, részint birtokosokkal, szóval befolyásos emberekkel, hogy megtudjam, mit mond a külvilág? Őszintén mondom, hogy ezek helyeslőleg juttatták tudomásomra, hogy mi ezen törvényjavaslat ellen mindent elkövetünk, hogy az úgy, mint az ma van beadva, keresztül ne menjeu, mert ennek a vitának a folyamán ők is meggyőződtek arról, a mi a javaslat minden betűjét átlengi, hogy az ország, a megye, a nemzet itt meg lesz fosztva minden néven nevezendő autonómiájától és mert maguk a tisztviselők sem akarnak abba a rabszolgaságba belejutni, a melybe ezen törvényjavaslat alapján őket belekényszerítik. De legyen bárhogyan és bármikép, én megvallom őszintén, hogy bármennyire nyujtanók is a vitát és bárminő taktikát is követnénk, arra a t. ministerelnök úr eljárása megadta nekünk a jogot; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha a törvényjavaslat a haza érdekeinek csakugyan meg felel, nem tudom, hogy oly nagy többség mellett, a minő a szavazásnál nyilvánult, miért kell a parlamentarismussal össze nem férő mindenféle taktikával és eszközzel a kisebbséget oly helyzetbe hozni, hogy még lélegzetet ge tudjon venni. (Úgy van! a szélsőbalon.) A mit a t. elnök úr az imént indítványozni méltóztatott, arra nekünk szükségünk nincs és az nekünk semmit sem használ; de ha a többségnek használ, ám legyen. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy ez által bennünket legkevésbbé is leköteleznek és kezdettől fogva kitíí-