Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

552. országos ülés 1891. angnsztns 14-én, pénteken Az igen t. kereskedelmi minister úr mindig bizonyos jóindulattal viseltetett a székely érdekek iránt, de úgy látszik, hogy a t. kormány e jó indulaton túl nem ment akkor, midőn e szerződésben a gymesi csatlakozásra nézve messze távol időre tíízte ki a kivihetőséget. Pedig Csíkmegye megérdemelne az országtól egy kis áldozatot, melynek derék székely népe nemcsak mindig első volt az ország iránti kötelességek teljesítésében, hanem abban is, hogy közgazdasági tekintetben is az ország első megyéi közzé tartozik és nagy mérvíí természeti kincseit, mint a kőszenet, vasat, továbbá márvány, réz és fából és ásványvizekből álló kincseit csak tőke hiányából nem tudja kiaknázni és értékesíteni. Minthogy pedig nálunk a tőke, különösen ipari termeivények tekintetében, nehezen határozza el magát befektetésekre vasutak nélkül és így a csíki, illetőleg székely vasútnak kiépítése már ezen közgazdasági érdek szempontjából is múlhatatlanul szükséges, megvallom, reám nem a legkedvezőbb hatást tette az, hogy a kormány a gymesi összeköttetések kivitelére oly hosszú határidőt tűzött ki, holott ha egyszer felismerte e vasút kiépítésének szükségét, annak mielőbbi keresztülvitele lett volna a leghelyesebb állami és közgazdasági czél. Épen azért bátor vagyok kérdezni a t. kereskedelmi minister urat, mint akiről fel kell tételeznem azt, hogy mielőtt egy külállammal akar szerződést kötni valamely vasúti csatlakozás iránt, tisztában van az összekötendő vasút kiépítésére nézve, hogy mely vidéken és mely vonalon tartja a legalkalmasabbnak a gymesi csatlakozást folytatni hazánkban és hogy e vasiét kiépítése iránt minő lépéseket szándékozik tenni, vagy egyáltalában alkudozások tétettek-e ez irányban és ezen ghymesi csatlakozást és székely vasutak kiépítését akarja-e oly módon siettetni, hogy annak megvalósítása ne hat év, hanem esetleg rövidebb idő alatt történjék'? Különben mint mondám, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház: Azon vasutak építése tekintetében, melyekről a t. képviselő úr szólt, a kormány már hosszú idő óta megtett volt minden lehető lépést és hogy mennyire fontosnak tartja ezen ügyet, bizonyítja az is, hogy a mint csak lehetővé vált, létesítette azon egyezményt, melynek értelmében épen a székelyföldi vasút, építésének ügye haladhat leginkább előre, A t. képviselő úr nem volt tehát igazságos akkor, midőn szemrehányást tett a kormánynak a miatt, hogy ezen csatlakozás létesítése tekintetében késedelmes volt; mert, t. képviselőház, nem egymagától Magyarország kormányától függött a rendezés, hanem függött más kormánytól is és ennek következtében a kölcsönös megegyezés, mely csak ez idő szerint érvényesült, tette lehetővé a jelen szerződést. Itt tehát a magyar kormány mulasztásáról, késedelmeskedéséről szólani annyival kevésbbé lehet, mert a mint méltóztatik emlékezni, még a 80-as évek elején fogadott el a törvényhozás egy javaslatot, mely a predeali állomás létesítésével foglalkozik és mely ezen hosszú idő alatt nem nyert a másik fél részérő] szentesítést. A hangulat, a viszonyok nem voltak olyanok, hogy a magyar kormány törekvése érvényesülhetett volna; most azonban az egyezmény megvan és a magyar kormány ezen egyezményben is egyik zálogát látja azon kedvező és barátságos viszunynak, mely a két szomszéd állam között, meg vagyok róla győződve, mindkét állani jó felfogott érdekében, létesült. A mi engem illet, t. képviselőház, a székely vasutak kiépítése érdekében támogatni fogok minden oly javaslatot, a mely felhasználva ezen egyezménj következtében a csatlakozási pontokat, minél nagyobb vidéket ölel fel a székely területekből. Én készséggel fogom támogatni a héjasfalva—székelyudvarhelyi vasút folytatását képező és már régebben combinatio alatt levő vasút ügye't; szívesen fogom támogatni a Szászrégen felől Brassó felé tendáló u. n. localis vasútat, melynek szintén van kiágazása Grhymes felé és ha ez actiot észlelni fogom, a magyar kormány nem fog semmit sem elmulasztatni arra nézve, hogy az illetékes tényezők összeható működése létrehozza e fontos vasutakat és összeköttetéseket. Hanem ismételve hangoztatom, hogy épen Csíkmegyét illetőleg szükségesnek tartom, hogy a helyi érdekeltség is mozogjon és tegye meg a maga részéről azt, a mi ily fontos vasút létesítésére szükséges. Itt bátorkodom a t. képviselő úrnak a hat évre vonatkozó állítását is helyreigazítani. T. képviselő úr rossz néven veszi, hogy a, csatlakozások kiépítésére hat esztendő van kitűzve. Erre vonatkozólag ajánlom figyelmébe a második czikk szövegét, mely ekként szól: »A magas szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy mindegyikük saját területén akár engedélyezés, akár pedig állami költségen gondoskodni fog arról, hogy a fentemlített két új csatlakozási vonal lehetőleg rövid idő alatt, de legkésőbb a jelen egyezmény ratiíicatiójának kicserélése napjától számított hat év alatt kiépíttessék és üzembe helyeztessék.« A hat év tehát a legmesszebb menő határidő, a mely alatt ezen kiépítésnek mindkét részről meg kell történni, de ha a viszonyok megengedik, azt minél előbb meg fogjuk tenni. Rövidebb határidőt kitűzni, mint hat évet, könynyelmtíség lett volna;mert egyfelől a csatlakozási pontok megállapítása szükséges, másfelől pedig