Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

46 581. országos ülés 1891. Julius 4-én, szerdán. a nemzetnek az alkotmányt és másfelől lázították ellene a katonaságot; azokat, a kiknek a kezébe fegyver volt adva, a magyarok ellen uszították. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn az a katona ezen tényeket elkövette és az a tengersok horváTörszági nép, a mely Fiúméban jelen volt és onnan hazament, ezt otthon elbeszélte; midőn az a katona, a ki akkor szolgált, megint visszatér övéi közé HorváTörszágba és elbeszéli a történteket; kettőt fognak hirdetni és kettőről lesznek meggyőződve: hogy Magyarország gyenge, Magyarországot lehet meggyalázni, lehet insultálni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s hogy azt Magyarország mindig csak eltűri, mert eltűrni kénytelen, mert felsőbb hatalmak, a melyek ő felette is uralkodnak, nem engedik meg, hogy önmagának elégtételt vegyen. (Igás! Úgy van! Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, busz napja múlt el annak, hogy ezek a botrányok Fiúméban történtek, alkalom lett volna a felsőbb katonai körök elégedetlenségének és rosszalásának leghatékonyabb kifejezésére, ha rövid idő alatt, 20 napon belül azt a 79. számú ezredet onnan Fiúméból Boszniába küldöttek volna, vagy egy másik helyre, a hol kevésbbé ártalmas. (Felkiáltások: Bécsbe!) De semmi sem történt; a magyar nemzet iusultusáért a katonai hatóságok nekünk semmi elégtételt nem adtak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) És most eszembe jut, mily könnyelmű volt a törvényhozás 1879-ben, midőn a beszállásolási törvényre vonatkozólag az 1867 : XII. tcz. 13. §-ában a nemzet számára fentartott beszállásolási jogról lemondott és azt a katonai hatóságoknak engedte át; mert ha a nemzet most jogával bírna, azt az ezredet saját erejénél és hatalmánál fogva kiparancsolja Fiúméból és oda rendeli, a hol annak elhelyezését czélszerünek tartja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) íme a közjogi megalkuvásnak még csekély esetben is keserű következményei mikép termik meg mérges gyümölcseiket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn e kérdésben interpellatiot intézek, lehetetlen, hogy föl ne olvassam a rendőrség hivatalos jelentésének egy passusát, a mely szerint egy Uselácz nevű százados, a ki többször tevékeny részt vett a tüntetések rendén, a vendéglő előtt egy ezredorvoshoz ekként szólt: »Ich möchte auf meine Verantwortung eine Truppé Soldaten ausrücken lassen, um die Kerle meder zu pfeffern.« (Mozgás.) T. ház! A nép verejtékéből tartják a katonaságot; arra tartják, hogy a nép szabadságát, biztonságát védelmezze, de nem arra, hogy a népet lövesse. (Úgy van! bal felől.) Ha ;i rendőrség jelentése a valóságnak megfelel: ágy az a tiszt, a ki ily nyilatkozatot mert tenni, nem érdemli meg, hogy a kardbojtot egy óráig is viselje; (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) azt a hadsereg kebeléből ki kellene űzni, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert az nem katonatiszt, abban az emberben nem katonai vitézség és lovagiasság van, a ki fegyvertelen néppel szemben fegyvert akar hasznai ni, hanem az hóhér. (Hosszan tartó zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha a hadseregnek tagjai a népnek lelövetéséről szabadon és büntetlenül beszélnek — ma ugyan csak a szegényebb osztálylyal szemben, mely Fiumének egyik részében van — ki áll jót, hogy holnap, midőn ők az alkotmány védelmére velünk együtt kivonulnak, nem fogják-e ugyanazt hangoztatni? Láttuk mi már a caesarismus teremtményeit, miként puskázták le a népnek képviselőit; de épen azért, midőn ilyen esetek fordulnak elő, a nemzet törvényhozásának a maga méltóságát megillető egész szigorral kell felelősségre vonni azon kormányférfiakat, a kik által a közös hadsereg vezetőköreire befolyást gyakorol; követelni kell a nemzet számára az elégtételt, követelni kell a bűnösök megbüntetését. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Van szerencsém a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellatiot intézni (olvassa): »Kérdés a ministerelnök úrhoz. Tekintve, hogy a hadseregnek hivatása a belső békét és a törvényes rendet megőrizni, nem pedig a békét zavarni és törvényes rendet megváltoztatni; tekintve, hogy a hadsereg szolgálatban álló tagjainak el van tiltva minden politikai tüntetés; tekintve, hogy a katonaság fegyelmezefclenlensége megingatja a belső consolidáltságunkba vetett hitet, bátorítja a haza belső és külső ellenségeit és a nemzetiségek népeinél téves feltevésekre nyújt alkalmat; kérdem a ministerelnök urat: van-e tudomása arról, hogy ő Felségének Fiúméban való időzése alkalmával a 79-ik gyalogezred legénysége, még tisztje is, megfeledkezve a Felség iránti tiszteletről, politikai tüntetésben kicsapongó módon részt vett? Ha nincs tudomása: szándékozik-e hivatalos értesítéseket beszerezni ? Ha volt is, van is tudomása: mit tett azon czélból, hogy a kihágás katonarészesei megbüntettessenek és az ezred meglazult fegyelme szilárd kézzel, várakozás nélkül helyreállíttassák ?« Gr. Szapáry Gyula ministerelnök és belügyminister: T. ház! A feuforgó esetre nézve már feküsznek előttem jelentések; ezek azonban nem elégségesek arra, hogy az interpellatioban foglalt állítások alaposságáról, vala-