Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

522 552. országos ülés 1891, augusztus 14-én, pénteken. egészen másképen indokolja ennek szükségét, mint a mentelmi bizottság jelentése. Miután én a mentelmi bizottság jelentését minden tekintetben helyesnek tartom, (Derültség a szélső baloldalon.) a magam részéről kérem a t. házat, hogy a mentelmi bizottság jelentését elfogadni méltóztasssék. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon és felkiálások: Zsivió!) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. (Helyeslés. Zajos felkiáltások: Sza­vazzunk !) A bizottság előadója szólani nem kíván. (Helyeslés.) Kudlovich Imre képviselő urat illetné a szó, de ő nincsen jelen. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Hosszan tartó zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Hát mi azért álltunk el a szótól, hogy az igazságügyminister beszéljen? Folytonosan tartó zaj és nyugtalanság bal felől. Halljuk! Halljuk.!) Bár első felszólalásom alkalmával (Nagy zaj a szélső baloldalon.) jeleztem, hogy az ügy érdemére később kimerítően ki akarok terjesz­kedni és minden irányban részletesen szólani: látva a ház átalános, minden oldalról nyilvánuló óhajtását, hogy a szavazás tovább ne halasz­tassék, amelynek folytán a bizottság és a külön vélemény előadói is a szólásról lemondottak, bár jogom van hozzá a vita bezárása után is (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és helyén valónak is tartanám, de az említett körülményre tekin­tettel, szólani nem fogok. (Általános helyeslés.) Hanem két tényleges helyreigazítást — habár sajnálom, hogy az ügyre bővebben ki nem terjeszkedhetem — mégis tartozom tenni. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik abban áll, hogy vádoltatott a mentelmi bizottság, hogy — nem mondatott ugyan, hogy »tudva« — valótlan állításokat tett a jelentésben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz!) Tette ezt Ábrányi Kornél t, képviselő úr, a ki nevezetesen azt mondotta, hogy a midőn azon párbajügyek, a melyek a ház tagjai közt, vagy a ház tagjai és a házon kivííl állók közt a házban tett nyilatkozatokért történtek, a mentelmi bizott­ság elé kerültek, az ügynek azon körülményei, hogy kik között és különösen az, hogy a kihívás és a párbaj a házban tett nyilatkozatokért tör­tönt-e, mindez a mentelmi bizottság és általa a ház elé hivatalosan nem jutott, ennélfogva a ház­nak erről hivatalos tudomása nem volt, T. ház! Én a mentelmi bizottság tagjaitól úgy vagyok értesülve, hogy a tény úgy áll, mint a mentelmi bizottság jelentésében van, hogy az előnyomozati íratok mindig beköveteltetnek (Úgy van! jobb felöl.) és ezen előnyomozati iratokban a segédek kihallgatása benfoglaltatik, az ok is meg van említve, a melyből a párbaj kelet­kezett ; ennélfogva a bizottság értesülve van arról: kik között, miért és mely okból történt a párbaj ? (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) És ennélfogva arról, hogy a ház tagjai egymást, vagy a házon kivűl álló, a ház valamelyik tagját a ház­ban tett nyilatkozatáért felelősségre vonta, pár­bajra hívta: a bizottság is, a ház is hivatalosan értesítve van. (Úgy va,n! jobb felöl.) Constatálom tehát, hogy minden lényeges momentum, a melyből kitűnik az, hogy itt a házban mondottakért valaki a házon kivűl fele­lősségre vonatott, már akkor eonstatálva volt, a ház előtt fenforgott. (Úgy van! jobb felöl.) Ez az egyik helyreigazítás. A másik tényleges helyreigazítás a követ­kező: Az állíttatott, hogy a ház 1867-ben a Böszörményi-íigygyel kapcsolatban hozott hatá­rozatát nem értelmezte úgy positive kifejezetten — nem passiv magatartás által, hanem ismétlem, positiv alakban — hogy a ház mentelmi joga csak hatóságok által és hatóságok részéről tör­ténő felelősségre vonásra terjed ki, de nem ter­jed ki bármely magánosok részéről történő szám­adásra és felelősségre vonásra. Ez teljesen téves. Elég e részben hivatkoz­nom arra, hogy 1884-ben elvileg lett e kérdés a Herman Ottó esetével kapcsolatban megvizsgálva és eldöntve. 1884-ben az igazságügyi bizottság­hoz — és nem a mentelmi bizottsághoz — egye­nesen az a kérdés tétetett Herman Ottó kép­viselő úr ügyével kapcsolatban nem, hogy az az eset miképen döntendő el, hanem, hogy mondja meg az igazságügyi bizottság: hatályban vannak-e az 1723 : VII. t.cz. bizonyos szakaszai (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) s azonfelül, hogy vájjon egyeseknek a képviselő ellen intézett megtáma­dásai a mentelmi jog megsértését képezik-e, igen vagy nem? (Igaz! Igaz! jobb felöl.) Tehát a dolognak elvi oldaláról, azon kér­désről, hogy egyeseknek a képviselő ellen inté­zett bárminemu megtámadásai — pedig a pár­bajra hívás is megtámadás — képezik-e a men­telmi jog megsértését vagy sem, elvi tájékozás végett egyenesen az igazságügyi bizottság híva­tott fel, hogy tájékoztassa a házat, mert ezzel az esettel kapcsolatban ez elvi kérdésről is álta­lánosságban felvilágosítást akart a ház nyerni. És akkor a bizottság a következő jelentést adta be: »Az igazságügyi bizottság vizsgálatát ket­tőre terjesztette ki. Először, vájjon az 1723: VII. t.-cz. 8. és 9. §-ai hatályban levők-e; másodszor vájjon egyeseknek képviselők ellen intézett megtámadásai a mentelmi jog megsér­tését képezik. A bizottság mindkét esetet ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom