Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

651. országos ülés 1891. angnsztus J.S-áu, estttBrtRkfSn, 493 követünk-e mi? Hiszen minden szavunk, minden indítványunk egy egy békeajánlat. Békeajánlat az az indítványunk, midőn arra kértük a t. házat, hogy e kérdés tárgyalását napolja el a fiumei vizsgálat befejezéséig. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha a vizsgálat azt deríti ki és ha meggyőződünk arról, hogy ez a vizsgálat komoly és részrehajlatlan ... (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ezt ellenőrizni és erről magának tudomást szerezni, gondolom, a képviselőháznak tagadhatatlan joga. Mondom, ha egy ekép megfelelő módon vezetett vizsgálat azt deríti ki, hogy amaz első, senki által, az illetékes egyének által sem dementált rendőri jelentésnek tartalma nem igaz: akkor szó sínes róla, az egész eset csak egy rideg, száraz formai kérdés alakjában áll előttünk és akkor megkíméli a t. kormány és a t. ház önmagát egy indokolatlan, talán szenvedélyes, talán túlesapongó vitától. Ha pedig e vizsgálat azt derítené ki, hogy ama rendőri jelentésnek tényálladéka a valóságnak megfelel: akkor a t. többség megkímélte magát annak látszatától, hogy az ottani események részeseinek fedezésére és oltalmára is bärmikép közreműködött. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tehát egy békeajánlat volt az az első formális indítványunk is, a mely szerint ez a kérdés tárgyalása elhalasztandó volna ama vizsgálat befejezéséig. De békeajánlat a kisebbségi vélemény is, a melyet a magam részéről elfogadok. Mit akar ez a kisebbségi vélemény? Egyszerűen azt, hogy a mentelmi jog elvének minden elhomályosítástól való megóvása ezéljából constatáltassék az, hogy a mentelmi jog megsértésének tárgyi tényáladéka itt fenforog. Tovább ennél nem akarunk menni és az okokat is megmondom. Az okok mellékesen ezek; a mit mi gyakorlatnak és praecedensnek soha sem ismerünk el, t. i. a háznak hasonló esetekben követett eddigi passivitása, az mégis kevésbbé jártasaknak félrevezetésére alkalmas volt. Legfőbb indokunk azonban az, hogy az illetők, a kik a mentelmi jog megsértését tartalmazó első lépést tették, a mentelmi jogra nyert figyelmeztetés után annak folytatásától rögtön elállottak, úgy, hogy itt tehát a rosszhiszemű eljárás gyanúja teljesen ki van zárva, sőt úgy látszik, hogy az illetők, bármi is legyen különben szereplésük, a mentelmi bizottság tekintetében menthetők, minden esetre enyhébben megítélendő tévedésben voltak. Ezért, t. ház, mi semminemű visszautasító, megtorló lépéseket nem kívánunk, csak azt óhajtjuk, hogy ne homályosítsuk el magának a mentelmi jognak s a szólásszabadság jogának elvét, csak azt mondjuk ki, hogy a felvetett kérdés elöl ki ne térjünk, mert ilyen felvetett kérdés alól való kitérés homályt és kételyt ébreszt a közvélemény előtt. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ez az, t. ház, a mit mi kérünk. Hallom erre az egyik ellenvetést, a melylyel magánbeszélgetésekben találkoztam, remélem, hogy vele e vitában találkozni nem fogok és hogy legalább ezen ellenvetés nevetségességétől meg lesz kiméivé a t. többség, mely úgy is oly sokat szenvedett az utolsó időben, (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon) attól az ellenvetéstői, t. i. hogy: ha azonban a ház constatálná a mentelmi jog megsértését, akkor nem lehetne itt megállani, hanem messzebbmenő megtorló intézkedéseket kellene javasolni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nagyon régi jó ismerősünk az az érvelési mód. Mindig htllottuk, valahányszor p. o. a hadsereg kérdéseiben valami előremenetelt követeltünk nemzeti irányban, mindig azt hallottuk a túloldalról, hogy hiszen ezért a kicsiségért nem érdemes, de ha ők egyszer elkezdenék, akkor meg sem állanának. (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon.) És így a kérdések egész sorozatánál állandó taetikájuk volt az ellenzék oldaláról ajánlott indítványoknak és javaslatba hozott intézkedéseknek kicsinylése és a gyönyörködés azokban a hypothetikus nagy tettekben, a melyekre a t. többség magát elhatározni fogja, ha ugyan egyáltalában valamire elhatározza magát. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) De még régibb az az érvelés; prototypjét Shakespeare egyik halhatatlan alakjában Sir John Falstaffban találja meg, a ki felvonásokon keresztül magyarázgatja pajtásainak, hogy »ha én egyszer kardot rántanék, akkor jaj volna az egész világnak és nehogy ilyen rettenetes dolgok megtörténjenek, jobb lesz, ha kardot egyáltalában nem ragadok.« (Élénk derültség és tet* szésnyilatkozatok. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hát ezzel az ellenvetéssel nekünk ne jöjjenek. Én azt hiszem, t. ház, hogy a kisebbségi vélemény teljesen megfelel az elv és helyzet kö vetelmény ének. Az elvet elbomályosítás nélkül kimondatni és így fentartatni kívánja; az elvet, mely magára a tényálladékra vonatkozik. De a képviselőház nem olyan bíróság, mint a curia, a melynél bizonyos ténybeli praemissákról,bizonyos büntetőjogi, vagy egyéb szabályok alkalmazására kellene önként következtetni; a képviselőház a saját politikai appretiatioja szerint választja meg jogosítványa megóvásának módját, tehát a constatált sérelem folytán teendő intézkedések javaslatba hozatalánál másod sorban mérvadó a