Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

488 651. otsziisros ölés 1891. augusztus 13-áti, csütörtökön. zott. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A ház e tekintetben a mentelmi bizottság jelentésében nemcsak tájékozást nem nyer, hanem ha ezen jelentésnek vezető kezére bízzuk magunkat, oly labyrintusba vitetünk be, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) a melyből egyhamar kijutni nem lehet és a melyben — félek, sőt azt kimutatni iparkodom — a mentelmi jognak eddig fennálló garantiái is, ha nem is vesznek el, de gyengülést, elhomályosítást szenvednek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen sajátságos eredmény volna az, hogy ha a ház egy mentelmi esetet felkarol, arra nézve a mentelmi bizottságtól véleményt kér, természetesen azzal a ezéllal, hogy ezzel a mentelmi jogot világosabbá tegye, hogy ezzel a mentelmi jognak biztosítékait növelje és ezen aetionak eredménye azután az, hogy a mentelmi jog még homályosabban, 'még bizonytalanabban, még kevésbbé megvédetten kerül ki belőle, mint eddig volt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. ház. ez a mondat: »A bizottságnak azonban az a nézete, hogy minden cselekmény, mely oda irányúi, hogy a képviselőtől a hivatása gyakorlásában mondottakért e házon kivül követel elégtételt, érinti a. képviselő mentelmi jogát«, ez a mondat, t. képviselőház, mint principialis kijelentés sem tartalmaz tulajdonképen sokat, talán azt "mondhatnám, hogy körülbelül semmit. (Derültség bal felől.jDe még azt a keveset, a mit, mint elvi kijelentés tartalmaz, még azt sem alkalmazza ezen fenforgó esetre. Arra a kérdésre, vájjon Uselao cs. és kir. kapitány úrnak az a ténye, a. melylyel Ugron Grábor t. képviselőtársunkat a házban elmondottakért feleletre vonta, a ház mentelmi jogának megsértését képezi, igen vagy nem? A válasz csak az lehet, hogy igen vagy nem. (Élénk helyeslés bal felöl.) És én elismerésemet fejezem ki Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamnak azért is, hogy — ámbár az én véleményem szerint tévesen — de legalább teljes határozottsággal kimondotta abbeli nézetét, hogy az nem képezi a mentelmi jog megsértését. Én hálás lettem volna^a t. mentelmi bizottságnak azért, ha ilyen nyílt kijelentést tesz. Mi szembe szállottunk volna azzal és érvekkel iparkodtunk volna annak helytelenségét kimutatni, de a bizottságnak lett volna legalább határozott nézete (Igaz! Úgy van! bal felől.) s legalább a ház méltóságának megfelelően járt volna el. De egy hozzá intézett kérdésben nézettel nem bírni s a házszabályok által reá rótt kötelezettségnek meg nem felelve, határozott nézetet nem mondani: ez, — minthogy azon igen t. férfiaknak, kik a mentelmi bizottság tagjai, csak nem imputálható ilyen szellemi fogyatkozás, — (Derültség bal felöl) más egyébnek kifolyásaként nem tekinthető, mint helytelen politikai szempontok belevegyítésének és belevonásának a tulajdonképeni kérdésbe. (Élénk helyeslés bal felöl.) Helytelen politikai szempontokat említek nemcsak abban az értelemben, mert én érdemileg is azokat a szempontokat, melyek a döntésnek ilyetén kikerülése mellett működhettek, nem tartom helyeseknek, de mert én tökéletesen osztom a ma felszólalt t. képviselő urak, többek között a t. igazságügyminister úrnak is azon nézetét, hogy önmagában véve nem helyes ennek a kérdésnek, vájjon forog-e fenn a mentelmi jognak sérelme, igen vagy nem, megítélésébe bármily politikai szempontot belevegyíteni és nagyon sajnálom, hogy a t. igazságügyminister úr nem vett magának alkalmat arra, hogy ezen felfogását a mentelmi bizottság tisztelt többségének is el nem mondta. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) De, t. ház, azt hiszem, hogy a mentelmi bizottság t. többségének véleménye nemcsak ebben a negatív hibában leledzik, hogy nem nyújt határozott feleletet arra a főkérdésre nézve, mely hozzája intéztetett; de azt tartom s ezt bátor leszek be is bizonyítani, hogy ha a ház a mentelmi bizottság többségének véleményét magáévá teszi, akkor olyan elveket sanctionál, melyeket parlamentnek sanctionálni a legsúlyosabb következmények nélkül nem lehet; akkor a mentelmi jogot az eddiginél is bizonytalanabbá és ingatagabbá teszi, akkor a mentelmi jogot kinek-kinek egyéni belátása szerinti cselekvésének szolgáltatja ki. (Élénk helyeslés bal felől.) Igen sajátságos a t. többség véleményének úgy a terminológiája, mint annak indokolása. A határozat, melyet a háznak ajánl a mentelmi bizottság, így van szövegezve (Halljuk! Halljuk! Olvassa.): »Mindezen okokból a mentelmi bizottság nem látja szükségesnek, hogy a ház az eddig általa követett gyakorlattól eltérjen és a fenforgó esetben a mentelmi jog szempontjából intézkedj ék.« E szerint tehát a mentelmi bizottság azt hiszk hogy a háznak van egy eddig fenforgó gyakorlata, a mely azt követelné, hogy ezen s ehhez hasonló esetekben a mentelmi jog szempontjából intézkedés ne történjék. Minő ezen gyakorlat, t. ház ? Megmagyarázza ezt is a t. mentelmi bizottság a következőkben (olvassa): »Fordúltak elő a ház előtt oly esetek, melyekben a képviselő a házban tett nyilatkozataiért egyesek által a háton kivül elégtételadásra szoríttatott. A ház e cselekményeket mindig úgy tekintette, melyeknek megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy e cselekményeket a mentelmi jog megsértésének fogalma alá vonta volna.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Honnan tudja a t. mentelmi bizottság, hogy a ház ezeket a cselekményeket eddig