Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-551
486 651. ors/Usros fiiés 1891. augusztus 13 án, c.-iitörtokön. nyilatkozatáért felelősségre vonni akarja, a mentelmi jog megsértését képezi. (Úgy van! a szélsőbalon.) Már most, hogy vájjon a megtörtént feleletre vonás oly tény-e, a melylyel alteráltatott, megsértetett Ugron Gábor képviselő úrnak mentelmi joga: bátran hivatkozhatom a t. igazságügyi minister úrnak imént tett kijelentésére, midőn azt mondta, hogy nincs e házban senki, a ki el nem ismerné és ne állítaná azt, liogy a ház összesége a feleletre vonásban, a fegyveres kihívásban törvénysértést lát. Tehát a t. igazságügyminister úr szerint sem mondhat a t. ház egyebet, mint hogy Uselac törvénysértő tényével, midőn egy képviselőt kihívott azért, mert képviselői hivatását teljesítette, a mentelmi jogot sértette meg. Rohonczy Gedeon t. képviselő úr megemlítette ezen ügy egy momentumát, mely nagyfontosságú és ez ideig nem is részesült kellő figyelembe s ez az, hogy Uselac nem a neki imputált tényt tartotta sértőnek s nem a neki imputált tényért követelt elégtételt, hanem az abból levont következtetésekért. Már most kérdem a t. honvédelmi minister úrtól, hogy azon esetre, ha a most folyó vizsgálat tényleg bebizonyítja azt, hogy Uselac százados csakugyan úgy járt el, mint az a rendőri jelentésben foglaltatik, alkalmasnak tartja-e Uselac századost továbbra is arra, hogy a katonai tiszti bojtot viselhesse, igen vagy nem? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha bebizonyul a tény, talán a további eljárás folyamán ítéletileg is bekövetkeznék az, hogy az illető százados a kardbojttól megfosztatik, mely esetben Ugron Gábor képviselő úr nyilatkozata teljesen igaznak bizonyul s akkor a t. honvédelmi minister úr továbbra is fentartja-e eddigi véleményét ebben a kérdésben? Ha igen, akkor be kell„következnie annak is, hogy a t. honvédelmi minister úr a maga helyét elhagyja. (Úgy van! a szélsőbalon.) Igen röviden érinthetem a kisebbségi vélemény második pontját, a mely conclusiojában egyértelmű a többség véleményével és a mely szerint a ház részéről további intézkedés szüksége nem mutatkozik. Ki kell azonban jelentenem, hogy habár a conclusio egy és ugyanaz is, azért annak, a mi a kisebbségi véleményben mondatik és annak, a mit a többségi vélemény mond, a súlya nem e gy- (ÚQV v a n>' <* szélsőbalon.) A többség azt mondja: azért nem kell intézkedni, mert a ház sem a saját maga tagjait, sem a házon kivül állókat a szólásszabadsággal való visszaélés ellen megvédeni nem képes, erre vonatkozólag szabályai nem elégségesek. A kisebbségi vélemény nem ezt mondja. A kisebbségi vélemény — szerintem egészen helyesen — azt mondja, hogy miután tényleg további olyan lépések nem történtek, melyek a képviselő mentelmi jogának tényleges gyakorlását alterálhatták volna, további lépés nem szükséges. De nézzük, igaza van-e a többségnek akkor, mikor azt mondja, hogy az eddigi gyakorlat szerint azoknak, a kik megsértettek, elégtételt nyerniük nem lehetett. Erre vonatkozólag, úgy hiszem, hogy a mik már itt a házban előttem elmondattak, teljes bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ezen felállított tétel teljesen téves. (Úgy van!a szélsőbalon.) Csak egy esetre vagyok bátor hivatkozni, a mely körülbelül analóg a jelen esettel, míg azon esetek, melyeket az előadó úr felhozott, a legkisebb hasonlatosságban sincsenek a jelen esettel ; mert azon esetek , melyeket a t. előadó úr felhozott, a házban, vagy a házon kivűl állókra vonatkozó személyes sértésekre vonatkoznak, a mi, úgy hiszem, tel* jesen távol és igen messze áll attól az esettő], a mely jelenleg fenforog. Szerintem egyetlen egy eset van, a mely némileg hasonlít ehhez: a vasmegyei főispán esete. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Eötvös Károly képviselőtársam Radó Kálmán főispán úr ellen itt a házban olyan tényeket hozott fel, a melyek semmi esetre sem szolgálnak arra, hogy az ő tisztességét öregbítsék. Radó Kálmán főispán úr nem azt az utat követte, a melyet Uselac százados úr követett. (Úgy van! a szélsőbalon.) Meglehet, mert neki nem volt tanácsadója. A főispán úr nem fegyveres elégtételt kért, hanem felvilágosította Eötvös Károly képviselőtársunkat az ügy valódi állásáról, minek következtében sokkal nagyobb elégtételt kapott a képviselőházban, mint a minőt kaphatott volna bármely más úton. Ez t. ház. kétségtelenül annak bizonyítására szolgál, mikép azon feltevés, mintha sértésekért itt a házban valaki elégtételt nem kaphatna, teljesen alaptalan. De egy véghetetlenül furcsa tétel fordul elő ebben a többségi véleményben, mely azon conclusiora vezet, hogy a mi hatóságnak tiltva van, az egyeseknek szabad. (Halljuk! Halljuk!) A hatóságnak tiltva van felelősségre vonni a képviselőt, az egyeseknek ez nemcsak, hogy tiltva nincs, hanem a többség véleménye szerint szabadságában áll, sőt arra kényszeríthető is. (Mozgás.) A t. előadó úr méltóztatott minket a mi véleményünk logicatlanságával vádolni, én azonban ezt a vádat teljes joggal visszaadom most neki. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
