Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-549
462 5 * 9- o r8z4 gOB Illés 1891. augusztus 8-án, szombaton. természeténél fogva is elfogadni méltóztatik. (Helyeslés.) E szerint a törvényjavaslat czíme megmaradván, az utána következő három pont: »I. rész. I. fejezet. Általános határozatok« kihagyatik. Most következik az I. és 2. §. felolvasása. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. és 2. § át). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásra v T égleg megszavazni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nemi) A kik megszavazzák, méltóztassanak felállam. (Mer/történik.) A ház többsége harmadszori felolvasásra is elfogadta a törvényjavaslatot és így ez alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a, földmívelési minister úr válasza Csatár Zsigmond képviselő úrnak hozzáintézett interpellatiojára. Gr. Bethlen András földmívelési minister: T. ház! Csatár Zsigmond képviselő úr hozzám egy interpellatiot intézett az alsó fehér Kőrösi ármentesítő társulat ügyeire vonatkozólag. Ez az interpellatio szorosan összefügg egy február hóban beadott kérvénynyel, melyet e tárgyban Ludwig Mihály és társai, valamint az interpelláló képviselő úr nyújtottak be arra vonatkozólag, hogy az ármentesítő társulat területén az ártérfejieszíés mielőbb befejeztessék, továbbá, hogy addig, míg ez be nem fejeztetik, a végrehajtás beszüntettessék. Mielőtt e tárgyban intézkedtem volna, nyilatkozattételre hívtam fel a társulatot, a melynek válasza a következő felvilágosítást tartalmazza. 1871-ben, midőn ez a társulat újból szervezkedett, a nagybirtokosok és a községek közt létrejött egyezség második pontja szerint abban történt a megállapodás, hogy a községek mint egységek szerepelnek és reájuk mint egységekre rovatik ki a hozzájárulási összeg, a mely összeget az után saját lakosaik, mint érdekeltek közt bizonyos aránykulcs szerint felosztják. Ezen aranykulcs nem bizonyult ezélszerűnek és azért 1876-ban az 1875-iki árviz színe alapján új ártérfejlesztés állapíttatott meg. Ezen új alapot az összes érdekeltek elfogadták és ehhez Gyula városa is külön képviselőtestületi határozattal hozzáj árúit. Ezután merült fel az a kérdés ép Gyula városában, vájjon jogosúlt-e az, hogy csak a külterületek viseljék ezt a terhet, vagy pedig hogy a belterületekre is fel lenne osztandó. Egy alispáni határozat, melyet a közmunka- és közlekedésügyi minister úr jóváhagyott, megállapította, hogy Gyula városban a külterületek hat tized, a belterületek pedig négy tized arányáig viseljék ezt a terhet. Ez képezi az ideiglenes, de semmi esetre sem törvényellenes állapotot. Már most az ezen időközben, t. i. 1883 óta létrejött 1884: XIV. tcz. alapján el lett rendelve a törvényes ártérfejlesztés ; ennek műszaki része már be is van fejezve és szeptember hóban az ki is lesz téve közszemlére. Ez képezi tehát alapját a kivetésnek és alapját képezi az időközben a társulat által felvett egymillió négyszázezer forintnyi kölcsönnek ideiglenes, de törvényes alapját. Megengedem, hogy az egyesekre nézve talán káros, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez egy, az érdekeltek vagy ezek jogelődei által önként elvállalt teher, melytől bárkit is felmenteni annyit jelentene, mint a társulattól elvonni az őt jogosan megillető követelést. Ezek alapján lesz szerencsém az interpellatio egyes pontjaira válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdi az interpelláló úr: »az alsófehér-kőrösi ármentesítő társulatnak volt-e szabad az ártérbe az érdekeltséget, minden ártérfejlesztési munkálat és ennek közszemlére való kitétele nélkül felvenni és azt, a kit akart, abból kihagyni ?« Minthogy az érdekeltség az 1876-iki ártérfejlesztési munka alajjján lett megállapítva, ehhez minden érdekelt hozzájárult. Csatár Zsigmond: Soha! Gr. Bethlen András földmívelési minister : Bocsánatot kérek, ez tényállás. Itt tehát arról nem lehet szó, hogy ott az önkényesen, egyesek meghallgatása nélkül lett megállapítva. A másik kérdés ez: »Az ármentesítő társulat az árviz elleni védekezés költségeit szabadon úgy vetheti-e ki, a mint akarja"? S ez önkéiiykedés ellen a megterhelt közlakosnak, ha igazsága van, jogorvoslatot ebben az országban senki sem ad ? Mi annak oka ?« Bocsánatot kérek, szeptember közel vau, akkor lesz a munkálat közszemlére kitéve és az, a ki azt sérelmesnek találja, akkor lesz a törvény értelmében jogosult az ellen reclamálni. A harmadik kérdés ez : »Agyulai panaszosok kérelme felett miért nem lett tartva mind a két fél meghallgatása mellett tárgyalás és miért csak a vádolt társulat hívatott íel nyilatkozatra, hiszen a kérvény vádat tartalmazva és a minister úr ígért igazságot adott szava után hogyan lehetett a panaszkodókat épen a vádlottak által tartott igazgatósági választmánya által kérvényükkel elutasítani ?« A tényállásra nézve a társulattól bekértem az adatokat, melyek egészen megnyugtatók. Erre nézve tehát más oldalról adatokat szerez-