Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

412 5Í8. országos ülés 1S91. augusztus 7-én, pénteken. úr az 1. §• szövegével szemben követett, méltó volt-e nemcsak a reform barátjához, de a komoly parlamenti tanácskozás barátjához is? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a bal és szélső baloldalon.) Teljességgel mellőzöm azt, vájjon az »a« vagy »ezen« szócskának felcserélése azon vonatkozásban, melyben gróf Apponyi Albert t. képviselő úr az 1. §-t megtámadta, tesz-e különbséget, releváns dolog-e, vagy sem? Szerintem nem az, de tegyük fel, hogy az. Ebben az esetben is — ismétlem — vájjon a komoly parlamenti tanácskozás minden barátjának, ha azt látja, hogy egy absurdum módosíttatik bele egy szövegbe, a szavazás után mindjárt kell ezzel előállnia, vagy pedig a szavazás előtt? (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Én azt hiszem, hogy ha nem az volt a t. képviselő úrnak czélja, hogy ;\ kormányt egyszerűen nevetségessé tenni igyekezzék, hanem az is czélja volt, hogy megakadályozza azt, hogy a parlament egy szerinte absurd szöveget ne fogadjon el: módja lett volna ezen ideával a szavazás előtt előállani (Helyeslés jobb felől.) és nem azonnal a szavazás után. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Végül, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) — és ezt már, akár hiszi a t. képviselő úr, akár nem, őszinte sajnálattal constatáloin— beállottá t. képviselő úr is a tegnapi napon az obstructio nyilt védelmezőinek sorába. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Derültség a szélsőbalon.) A t. képviselő úr tegnap beszélt a házszabályokról, szemben a most tárgyalás alatt levő módosítással és egy formai kérdésre nézve azt monda, hogy illetékes bíróul a ház t. elnökét fogadja el. Miután a képviselő úrtól illetékesnek tartott bíró nyilatkozott s e nyilatkozat az én egyéni nézetemnek is megfelel: (Derültség a szélsőbalon és felkiáltások: Nagyon kegyes! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) egyáltalában nem szükséges ezen kérdéssel tovább is foglalkoznom. De a t. képviseli) úr azt mondja azután, hogy nemcsak ezen formai hiba szempontjából helytelen a kormány eljárása, de helytelen azért is, mert a javaslat ki levén vetkőztetve lényegéből, az első szavazás egészen más dologra történt, mint a minő a részletes tárgyalásból kikerült javaslat. Én azt hiszem, t. ház, hogy a törvényhozás többségének minden körülmények között teljes joga van a részletes tárgyalás folyamán úgy megváltoztatni az előterjesztéseket, a hogy jónak látja (Helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) és a harmadszori megszavazás épen arra való, hogy a kik az első szavazásnál reá szavaztak a javaslatra, azonban a javaslatnak időközben történt megváltozása folytán e szavazatuktól el akarnak térni, a harmadszori megszavazásnál ellene szavazhassanak és ebben a tekintetben az eredményre befolyással lehessenek. (Helyeslés jobb felöl.) Én tehát a t. képviselő úrnak ezen vádját elfogadhatónak nem tartom. De még ha elfogadható volna is, őszinte sajnálkozással hallottam egy passust, melylyel a képviselő úr azt kísérte. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr ugyanis azt mondja, hogy a kormánynak ezen eljárása a parlamentarismus elveivel még sokkal merevebb és sokkal veszedelmesebb ellentétben áll, mint a közjogi alapon álló t. ellenzék részéről eddig követett eljárás. Hát, t. ház, erre, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ez az obstructionak nyilt és határozott védelmezése, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás bal felöl.) mert semmi a parlamentarismust annyira meg nem támadhatja, mint ha egyfelől a szólás szabadsága nyilt erőszakkal elfőj tátik, erről pedig, azt hiszem, ezrxttal nem lehet szó, ezt önök közül sem fogja állítani senki — és ha másfelől a kisebbségnek akár erőszakoskodása, akár az idő felhasználásban követett eljárása lehetetlenné teszi a többség akaratának érvényesítését. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És a midőn t. képviselőtársam ezen, szerintem a parlamentarismus elleni legnagyobb vétséget involváló eljárást kisebb sérelemnek tünteti fel, mint a kormánynak egy adott kérdésben követett, szerinte helytelen eljárását: akkor igenis határozottan mondhatom, hogy a t. képviselő úr az obstructio védői közé állott. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Élénk mozgás és közbekiáltások a bal- és szélsőbalon.) A t. képviselő úrnak eddig is változatos pályáján (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) ismét egy, azt hiszem, mindnyájunkra nézve meglepő fordulatot constatálhatunk; (Halljuk! Halljuk!) fordulatot, a mely megtermetté gyümölcsét már tegnap azon lelkes éljenzésben, a melylyel fogadtatott. Hogy egyéb gyümölcsei lesznek-e — nem személyesen a képviselő úrra nézve értem, de az ügyre nézve, melyet esetleg képvisel — az már más kérdés. Mert én attól félek, hogy a képviselő úr ez által sokkal többet veszít súlyából a nemzet előtt, {Élénk mozgás a bal- és szélsőbalon.) Csatár Zsigmond: Egy kanál vizbe is belefojtaná! (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Tisza István: — - mint a mennyit nyernek esetleg azok, a kiknek most újból fegyvertársául szegődött. Egytől pedig, t. ház, nem félek, nem félek attól, hogy bárminő politikát kövessen az igen t. képviselő úr, az a reformmunkának megakasztására előnynyel vagy hátrány nyal járjon. (Zaj a bal- és szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Arra csak a Tiszák valók! Tisza István: (Halljuk! Halljuk!) A mai