Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-547

547. országos ülés 1S91. augusztus 6 án, csütörtökön. 423 és pedig vagy előtte vagy vele szemben. (Zajos helyeslés jobb félSl.) Elnök: T. ház! Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy Ugron Gábor képviselő úr a szabadelvű párt tagjait statisztáknak nem mondotta, mert különben erre megjegyzést tettem volna. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! Nem szeretek helyreigazításokkal élni, de én azt mondottam, hogy a statiszticus hiszi azt, hogy statiszták ülnek háta megett. (Úgy van! a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az a párt, melyhez tartozni szerencsém volt (Felkiáltások: Volt! Derültség.) és most is van — hogy a nyelvbotlás feletti örömüknek véget vessek — e párt, mondom, a kormány által benyújtott javaslatot, a mint tudva van, a vitatkozás minden stádiumán keresztül a legobjectivebb nyelemmel kísérte és azon szerenesés helyzetben volt, hogy azt idáig szavazatával és némelykor felszólalásaival is támogathatta. Sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy arra a térre, a melyre a t. kormány a ministerelnök úr által most benyújtott indítványnyal lépett, őt továbbá követni képesek nem vagyunk. (Helyeslés balról) A reform-actio ezen újabb phasisában, a mely tul jdunképen ez actio sajnálatos niegfeneklésének eltakarása, részt nem vehetünk. És ezt a t. ház becses engedelmével bátor leszek röviden indokolni. (Halljuk!) A t. ministerelnök úr a részletes vitánál egy szakaszhoz beadott módosítvány szerény alakjában tulajdonképen ríj törvényjavaslatot terjesztett a ház elé; (Úgy van! bal felől) törvényjavaslatot, mely semmi mást nem tartalmaz magában, mint azon elvnek kimondását, hogy a közigazgatást kinevezett állami tisztviselők eszközlik a törvény korlátai közt önkormányzati elemek közreműködésével; második szakaszában pedig általános utasítást a kormány számára, mely szerint a ministerelnök indítványában foglalt törvényjavaslatokat terjeszsze a képviselőház elé. Mindenekelőtt tehát azon kérdés iránt kellett tisztába jönnöm, vájjon ilyen, csupán ebből a két szakaszból álló törvényjavaslatot egyáltalában elfogadhatnék- e ; elfogadhatnék e abban az esetben is, ha ez a maga módja és rendje szerint, mint önálló törvényjavaslat, a ház asztalára letétetett volna. Már erre a, kérdésre is határozott »nem«-md kell felelnem. (Helyeslés bal felől.) Az indok, mely miatt ily törvényjavaslatot el nem fogadhatnék, nem az, hogy a törvényjavaslat így magában véve csonka, végre nem hajtható, csupán elvi declaratiokat tartalmaz; ez a szempont csak a törvényjavaslat értékének megítélésére fontom, annak nagyobb vagy kisebb jelentőségét állapítja meg; de az magában véve még nem volna indok, hogy ahhoz hozzá ne járulhassak. De latolnom kell: vájjon az akkép elvi declarationak jelentőségét nyerő, illetőleg ezeti jelentőségre reducalt törvényjavaslat tartalmánál fogva kifejezi-e azt az elvi álláspontot, a melyet a közigazgatási reform kérdésében mindenkor elfoglaltam? Én úgy tartom, hogy nem. Először: mert egyoldalúkig fejezi ki a kinevezésnek elvét; még azt sem praecisirozza, még ezen elvre nézve sem mondja ki, hogy micsoda kinevezések ki által eszközöltessenek, a mi pedig minden tekintetben igen fontos szempont. Magának a kinevezésnek a jellegét is bizonytalanságban hagyja; (Igaz! Úgy van! bal felől.) még kevésbbé tartalmaz bármely elvi kijelentést a kinevezéssel szerintünk egyenrangú fontossággal bíró egyéb reformszempontokat illetőleg, csak általános utasítást, hogy a kinevezési elvnek alapján a kormány nyújtson be javaslatot a tisztviselők hatásköréről, az önkormányzat szervezéséről és hatásköréről és a közigazgatási bíróságról. E tekintetben bátor vagyok a t. házat kettőre figyelmeztetni: először, hogy ezen általános utasításban és azon felsorolásban, melyet az magában foglak semmi, a legkisebb indicatio sem foglaltatik arra az irányra nézve, a melyben ezen kérdések megoldatni fognának. Igaz, hogy a t, ministerelnök úr mostani felszólalásában azt mondotta, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt elvek fognak ezentúl is rá mérvadók lenni; és hogy a bizottságban és a házban tett kijelentéseit magára nézve ezentúl is kötelezőknek tekinti; igaz az is, hogy a közigazgatási reformmal kapcsolatos némely kérdésre nézve a vita előbbi stádiumaiban ily ígéretet teljes értékűnek elfogadtunk. De mégis nagy különbség van a között, vájjon a közigazgatási reform kiegészítő részét képező némelyik részlet áll e előttem csupán ígéret alakjában, vagy az egész épületből egyetlen egy részletet sem látok készen magam e.őtt: és így az egészet ígéret alakjában kell elfogadnom és annak építéséhez hozzájárólnom. (Helyeslés bal felől.) De van még egy másik jelentékeny szempont is. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy a dolog mai stádiumában s azon phasisban, a melyhez ma eljutottunk, a ministerelnök úr ígéretei; e ugyanok an súlyt, mint azelőtt nem fektethetek : (Derültség a szélsőbalon.) és ezt meg fogom magyarázni. (Halljuk! Halljuk !) Valamely ígéret súlya s az a bizalom, melyet érdemel, két alkotó elemből áll: velle et posse. A »velle« iránt ma sincs kétség; a, »posse« ellenben igen kétessé vált, Azon tapasztalások után, melyeken ma keresztülmentünk, azon tagadhatatlan vereség