Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

5á6. országos ülés 1891. augusztus 5-én, szerdán. 411 az említett lapban közöltetett, megfelel-e a valóságnak, vagy nem? A hadügyminister úr megkérdezvén a zágrábi hadtestparancsnokot, az attól vett válása folytán értesített engem, hogy a hír úgy, a mint közöltetett, teljesen alaptalan; és hogy a hadtestparancsnok lépéseket tett az iránt, hogy a hír, a HorváTörszágban fennálló sajtótörvény 16. §-a értelmében, az illető lap következő számában dementáltassék. (Egy hang a szélsőbalon: Be mit mondott?) Meg fogja hallani a képviselő úr. Ez értesítés folytán távirati úton kérdést intéztem a horvát kormányhoz is a. véghői, hogy authenticu* tudomásom legyen az »Agramer TVgblatt«-ban megjelent czáfolatról: felkértem, hogy közölje velem a czáfolat szó szerinti szövegét. E czáfolat időközben megjelent ugyan a lapokban és köztudomású lett • de nekem mégis kötelességem volt azt hiteles alakban megszerezni. E szerint a hadtestparancsnok saját aláírásával kijelentette, hogy a róla szóló hír alaptalan és a közlés egész tartalma el van ferdítve. De e czáfolatot a magam részéről kielégítőnek nem tartottam; mert abból nem lehetett meglátni, hogy a közlött nyilatkozatból mi tartatik fenn és mi állíttatik valótlannak. (Általános élénk helyeslés.) További felvilágosítást kértem tehát és egyenesen a hadtestparancsnok úr útján nyert közlés révén van szerencsém a további felvilágosítást is megadni, A kapott felvilágosít is szerint teljesen alaptalan a közlemény azon része, mintha a parancsnok legfelsőbb meghagyás nyomán szólt volna; mert legfelsőbb meghagyást nem kapott s így erre nem is hivatkozhatott. A mi magának a hadtestparancsnok nyilatkozatának le'nyegét illeti, bátor vagyok azokat a következőkben előterjeszteni. (Halljuk!) Felemlítette, hogy az ezred egy idő óta gyasiúsíttatik oly vádakkal, melyek jelenleg még hivatalos nyomozás tárgyát képezik ; hogy ezen gyanúsítások daczára az ezred tisztikara az egész időn át kellő nyugodtságot és higgadtságot tanúsított. Kijelentette a hadtestparancsnok, hogy ők, mint katonák, azon szerencsés helyzetben vannak, hogy a politikai és nemzetiségi mozgalmaktól távol tarthatják magokat: azért elvárja a tisztikartól, hogy mint eddig, úgy ezentúl is nyugodt és kifogástalan magatartást fog tanúsítani. (Általános élénk helyeslés.) Minthogy e nyilatkozatokból kitűnik az, hogy az »Ágra mer Tagblatt«-ban megjelent közlemény teljesen alaptalan: kérem a t. házat, méltóztassék- válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Ábrányi Kornél: T. ház! Az imént hallott elismerésre méltó őszinteséggel és férfiassággal adott válasz után nekem nincs más teendőm, mint azt tisztelettel tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) E szerint kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik Bolgár Ferencz képviselő úr interpellatioja. Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall juh!) Nem vagyok oly kellemes helyzetben, mint Ábrányi Kornél t. képviselőtársam, hogy érdekes ügyben szólaljak fel, hanem egy nagyon egyszerű, de az illetőkre nézve fölötte fontos dolgot akarok a t. beliigyminister úr tudomására hozni, kérve, hogy abban minél előbb intézkedni szíveskedjék. Magam jártam volna el ezen ügyben; meg is tettem egyes lépéseket, de láttam, hogy az, kinek jogosulatlan megkárosításáról van szó, az én utánjárásom mellett nem fogja oly gyorsan megnyerni a kellő segélyt, mintha a hatóságok veszik az ügyet kezükbe Az osztrák határ szomszédságában fekvő sopronmegyei Stotzing községének 56 birtokosa osztrák területen, még pedig Au község határában is bír körülbelül 100 hold földet. Ezt ők mindig háborítatlanul munkálták; másrészt az osztrák határról, Au községből szintén háborítatlanul jönnek Stotzingba és visznek szarvasmarhákkal fát. E napokban megtörtént, hogy egy Liebentritt nevű stotzingi földmívesnek, midőn az osztrák határra átment, hogy ottan munkáját végezze, egy osztrák zsandár két ökrét elkobozta és Bécs-Ujhelyre vitte. A lajtha-porclányi körjegyző utána járt a dolognak és elment Bées-Ujhelyre a Bezirksbauptmannschaft-hoz és ott minden protestálása daczára kijelentették, hogy — nem tudom, miféle osztrák rendelet folytán — ezen ökröket elkobozzák, azokat el fogják adni és az értük bevett összeg egy részével fedezni fogják az illetőre kimérendő büntetést, másik részével periig fedezni fogják az eltartás költségeit. Arra nézve, hogy ez milyen rendelet alapján történik, a körjegyzőnek felvilágosítást nem adtak. Én utána jártam a dolognak és azt találtam, hogy Stotzingban marhavészről szó sincs, ép úgy, mint Au-ban sem; más okból pedig érthetetlen, hogy miért foglalták volna le a marhát. A károsult Liebentritt Ferencz most nagyon kellemetlen helyzetben van, mert munkáját nem tudja végezni; de kellemetlen helyzetben vannak a többi birtokosok is, mert nem mernek átmenni az osztrák határra földjeiket rendbehozni, attól tartva,hogy marhájukat szintén elkobozzák és eladják. Kérem tehát a t. belügyminister urat: szíveskedjék minél hamarább intézkedni, hogy ezen honpolgárok baján segítve legyen, miután Stotzing Sopronmegye legszegényebb községei közé tartozik. Bátor vagyok a t. beliigyminister úrhoz interpellatiot intézni, melyet felolvastatni kérek. (Helyeslés bal felöl.) 62*