Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-545

392 545. országos Illés 1891. augusztus 4-én, kedden. rossz. Lehet valami a külföldön jó és itt rossz és lehet külföldön rossz és itt jó. De^ mint beszédem elején érintettem, épen ezen szakasz tárgyalása óta bizonyos nyilatkozatokra vagyok kénytelen refiectálni; ugyanazért egy pár perezre becses türelmét kérem a t. háznak, hogy ez oldalról is, miután ez által saját önérzetemnek, kötelességemnek és szívem sugallatának kívánok eleget tenni, felelhessek, (Sálijuk! a szélsőbalon.) Én, mélyen t. képviselőház, igen nagyra becsülöm, ha egészen új dologról akármelyik képviselő e házban a nemzet színe előtt egész nyíltsággal és báTörsággal, saját meggyőződéséből, talán saját tapasztalataiból merített dolgok után is nyilatkozni merészel. Ugyanis kell hivatkoznom egy ilyen őszinte, igazán képviselőhöz illő nyilatkozatra, melyet folyó évi Julius 21 én Uray Imre t. képviselőtársunk tett. 0 ugyanis azt mondta többi közt, hogy sértve érezte magát és pártját, a függetlenségi pártot, az által, hogy ezek a lapok, a melyeknek nagyobb része zsidó kezekben van, őt és pártját nagyon elszomorította, vagyis inkább elkeserítette, bogy e lapok folyton ellene dolgoznak és fenyegetéssel, rábeszéléssel, szóval, cselekedeteikkel mindent elkövetnek, hogy őt és pártját terrorisálják és nem tudni, mi fog következni, ha e törvényjavaslat mielőbbi kérésziül vitelét meggátolják s erre nézve azon vallomást tette, hogy nagyon sajnálja, hogy az antisemita képviselők közííl ő és pártja legalább 15, vagy 20 darabot itt ijesztőül meg nem tartott. Nagyon sajnálom, mélyen t. képviselőház, hogy az antiseniita párthoz egyáltalán nem tíirtozó oly képviselő is akad itt, a ki valódi okokra és tapasztalatokra visszavezetve a dolgot, őszinte kijelentést kellett neki tenni. Nem azért sajnálom, mintha valami megrovást érdemelne ezen kijelentésért, sőt dicséretet érdemel; hanem sajnálom azért, mert azt tapasztalom, hogy az antisemitismus sokkal jobban terjedőben van jelenleg, mint a hogy volt a mi megválasztatásunk idején. Ls nagyon sajnálom, hogy ezen mégis igen sokan okulni nem tudnak; pedig sokkal veszedelmesebb az az alattomos, zsebbe szorított fenyegető kéz a nyilt és őszinte kifejezéseket használó egyéniségnél; sokkal veszedelmesebb, ha kenyértörésre kerül a sor, mint a kik a zsidók által elkövetett jogellenes cselekményekre a nemzetet egészében és részben figyelmeztették. Midőn a panaszokat előadta (Égy hang a jobboldalon: Kicsoda!) Uray Imre, hogy azok a lapok, melyek túlnyomó részben zsidó kézben vannak, támadták meg itt a függetlenségi pártot, azt mondta, hogy bezzeg pártját fogták, mikor a véderő vita folyt, mert féltek, hogy a zsidóság bele fog szoríttatni a katonáskodásba; most pedig attól félnek, hogy ha e törvényjavaslat keresztül nem megy, nem fogják magukat tudni a közigazgatási tisztviselői karhoz kineveztetni. Nagyon sajnálom, hogy nemcsak azt nem tudják, a mit e lapok hirdetnek, hanem azt még kevésbbé tudják a zsidóságról, a mit a lapokban nem hirdetnek, az önmaguk cselekedeteit. Ha már a zsidóság az istennek ilyen kiválasztott népe, azt hiszem, érdemes velők egypár szóval tovább is foglalkozni. Megjegyzem, hogy nem pártszempontból, hanem általában édes mindnyájunk érdekében mondom, hogy azok nyelvben, szokásban és erkölcsben hozzánk hasonulni nem fognak, még a parlamentben is csak addig lesz meg a függetlenség, míg a zsidóságtól teljesen, tisztán független lesz. T. ház! A zsidósággal nem azért van nekünk bajunk, mert zsidók, hanem az ő cselekményeikért és kiválólag azért, mert a zsidók foglalkoznak minden téren hamisítással. Csatár Zsigmond: Még a bort is hamisítják ! Szendrey Gerzson: A zsidók tudhatnák már az emaueipatio 25-ik évében, hogy mégis egyszer hozzánk kellene símulniok, beolvadniok : de azt nem akarják tudni. A zsidóság egészében és részében sohasem fog beolvadni, mert az ő rendeltetésüknél fogva, hogy a nagy világon szét vannak szórva, minden egyes államból folyton megújulásnak vannak kitéve; így Oroszországból és más orszá gokból is folyton meg-megújulnak. A magyar nemzetnél nem lehet megújulás, mert hiába történnek azok az expeditiok, hogy őseink Ázsiából ide fognak jönni, mert ha volnának is ősmagyarok és tudnák azt a nyelvet beszélni, a melyet mi most beszélünk, mindazon bajok — hogy őszintén szóljak — a mely bajokkal őseink itt a benszülöttekkel kénytelenek voltak küzdeni, azok a bajok ismétlődnének. Ezek a bajok azok voltak, hogy az ősmagyarok egyáltalában nem akartak dolgozni, munkálkodni és nem akartak az itteni viszonyok, erkölcsök és szokásokhoz alkalmazkodni. A keresztény vallás felvétele volt szükséges, hogy megtanulják, hogy nekik itt épen tígy kell dolgozni, mesterséget folytatni, mint az itt lakóknak. Tehát mi még a megújulás lehetőségének sem nézhetünk elébe. Mert ha lennének is ősmagyarok, nem tudnánk azokat felölelni. De nem tudom belátni, hogy mi az itt levő zsidóság kedvéért miért fogadjuk be s miért öleljük a beözönlő zsidókat egész örömmel keblünkre. Azután, t. ház, tudjuk azt épen a magyarokról is a vándorlás korszakában, az ős pogány korban, hogy a társadalomban az egyes tagokkal, saját feleikkel is mily nagy