Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

m 531. országos ülés 1881 .. jnlins 15-én, szerdán. munkát s Paris adta hozzá az irányzatot és én nem is hiszem, hogy t. barátom szempontjából nagy kifogást lehet tenni Paris szereplése és a központosítás ellen ágy, a hogy ez legalább Francziaországban létezik. T. barátom bizonyára nagyon jól fogja tudni, hogy e században Paris három forradalmat csinált és három rossz kormányt elűzött. És nem is kételkedem azon, t. ház, hogyha Magyarország Francziország és Budapest Paris volna, aligha lennénk oly szerencsések e három szeretetre méltó alakot ott a ministeri bársonyszéken üdvözölhetni és tisztel id. {Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez pedig a központosításnak resultatuma, mely ellen t. barátom, Herman Ottónak sem igen lehet kifogása. Ez az, a mit állításom igazolása végett el akartam mondani. (Helyeslés bal félő!. Több hang: Öt perczet leérünk!) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem (Szünet után.) Elnöki Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Nagy István jegyző: Győry Elek! (Halljuk! Halljuk!) Győry Elek: T. ház! Annyival inkább kéiem becses figyelmüket, mert ez alkalommal, azt hiszem, nem adhatok okot szemrehányásra az igen t. ministerelnök urnak a tekintetben, mint már annyiszor Ugron Gábor t. képviselőtársammal szemben tette, hogy a hang ellen legyen kifogása. Nem tudom a mondandók ellen lesz-e kifogása, meglehet az ellen sem lesz. De hát csendesebben és gyengébb hangon kell beszélnem, mint máskor, bár törekedni fogok, hogy megértessem magamat, mert én a hangot arra valónak tartom az embernél, hogy megértesse magát. Ha tehát tán én is csak döngécselni leszek kénytelen, mégis kénytelen vagyok felszólalni a czímnél, mégpedig három oknál fogva. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az egyik ok az, hogy én is úgy vagyok ezzel a czímmel, hogy semmi tekintetben sem tarthatom azt megfelelőnek. Még azt a czíinet, melyet a kormány először adott a javaslatnak és mely szerint a vármegye csak geographiai fogalomnak tekintethetnék, ennél megfelelőbbnek tartanám. De ez a czím: »a vármegyei közigazgatás* valóságos lucus a non ducenclo, (Úgy van! a szélsőbalon.) mert e javaslatban mindenről van szó, csak vármegyéről nem. És én azokkal vagyok egy véleményen, a kik azt ajánlják, hogy ezt a javaslatot azzal a czímmel kellene ellátni, hogy »a bureaucratiának, a hivatalnoki rendszernek behozataláról különböző területeken és mellette bizonyos egyleti működésnek megengedéséről önkormányzat, czímén*. Ez lenne annak a tulajdonképi czíme. És én úgy találom, hogy efféle törvényjavaslatnak, mint ez — a mely nagyon fontos, mert épen a közigazgatásról szól, a közigazgatás pedig oly természetű, hogy kiterjed az állam és társadalom összes életműködésére, tehát a legnagyobb fontossággal bír minden tekintetben — ilyen törvényjavaslatnak, mondom, sok mindenféle intézkedését egyszerre helyesen megállapítani mindenesetre azon feladatok közé tartozik, melyek nem oly könnyűk, különösen akkor, ha egy javaslat oly confusus módon van szerkesztve, mint ez és nem követi azon első szabályt sem, a melyet annak idején Mária Terézia adott a eodificationalis bizottságnak, hogy legalább érthető legyen, a mi a törvényben foglaltatik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert olyan ember, a ki a terminus teehnicusokhoz hozzá szokott s a ki meg szokta követelni, hogy minden szó valamely fogalomnak kifejezője legyen, ezt a kelléket ebben a javaslatban nem fogja megtalálni. (Igaz! a szélsőbalon.) Épen a czím az, a mely ilyen minősítés alá esik. Nézetem szerint tökéletesen áll itt az, a mit b. Prónay Dezső t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. azt a fogalmat, hogy a nemzet a végrehajtásban is saját maga intézkedjék területenként, testületekre felosztva, a törvényjavaslatban feltalálni nem lehet. Már pedig a vármegye fogalmának ez a valóságos lényege. És ha őszintén akarunk valamit czímezni; ha azt akarjuk, hogy e czímről meglehessen tudni azt, a mi a törvényjavaslatban foglaltatik: akkor lehetetlen vármegyéről beszélni a czímben ott, a hol egyáltalában nincs vármegye, a hol a vármegye megsemmisíttetik és mindazon beszédek szerint, melyek a túloldalról elhangzottak, a vármegyének, mint ilyennek, még fogalma is perhorrescáltatik. Csakhogy természetesen minden ily javaslatnál, mely szerkezetére nézve annyira pongyola, a fogalmakra nézve annyira confusus, nagyon nehéz a czímet megtalálni. És bizony én is azok közé tartozom, a kik legczélszerűbbnek tartanák, ha a t. kormány — természetesen föltéve, a mit itt, sajnos, feltenni alig lehet, hogy a kormány méltányos és helyes kívánalmaknak szívesen tesz eleget — azt mondaná, hogy hagyjuk ezt a végére és ott állapítsuk meg, vagy íitasítsuk a bizottsághoz és az állapítsa meg helyesen a czímet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az egyik oka, t. ház, a miért itt szólalok fel. A másik az, hogy az általános vita közben nem szólaltam fel egy nyilatkozat ellen, a mely egyenesen reám vonatkozott és pedig azért nem, mert azon beszéd alatt és a következő napon gyöngélkedésem miatt nem lehettem jelen a ház ülésein és minthogy a választ közvetetlenííl nem adhattam meg rá, gondoltam, hogy a parlamenti