Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-544

54é. országos ülés 1891. augusztus 1-éu, szombaton. 369 pesten mennyiben képezi a kormány feladatát, mennyiben nem: e felett vitatkozni nem akarok. Azt constatalom csak, hogy az állam nem foglalta el azt az álláspontot, hogy nem tartozik hatásköréhez, mert az állam átvette a nemzeti színházat és azt kezeli, felépíttette az operaházat és azt kezelteti, ezeknek — sezt maga mondja a ministereínökúr — subventio adatik, ezeket a civillistából a kormány propositiojára az állam segítette építeni s ezekről e házban minden évben tárgyalunk. Ily praecedens után tehát azt mondani, hogy nem képezi az állam feladatát a színházak építését kezdeményezni, vagy pedig egy negyedik magyar színháznak anyagi és erkölcsi támogatását initialni, egyáltalában nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kérdés tehát mindig az, szükséges-e egy negyedik magyar színház felállítása Budapesten; igen, vagy nem ? Ha szükséges: minő módon építhető az fel ? Felépíthető-e tisztán magánvállalkozásból és hanem: hajlandó-e a kormány, vagy a főváros anyagi segítséggel hozzájárulni? A főváros az anyagi segítségnek nagy mértékét ajánlotta fel és felhívta a ministeriumot a kezdeményezésre. Constatalom az egész ország előtt, hogy a ministerium megtagadta, hogy Budapesten egy negyedik magyar színház felállításához (Élénk ellenmondás jobb felől. Zaj.) a törvényhatóság által kért kezdeményezést megragadja. Ezt, még tovább menve, azzal is indokolt:!, hogy nincsenek arra anyagi eszközei. Tudom, hogy a kormánynak vannak telkei; nem mondom, hogy vannak olyan alapjai, a melyekhez nyúlhat, de tudom, hogy ha a háznak bejelentené a segélyezést, az azt meg nem tagadná. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De ettől eltekintve tudom, hogy ha a magyar király, a magyar kormány kezdeményezésére subveníiot ad, vagy ha a magyar kormány ajánlatára elrendeli, hogy Budapesten úgy építtessék egy új magyar nemzeti szinház, a hogyan Bécsben az új Burgszínházat építették: ennek semmi akadály vagy nehézség nem áll útjában, hm azonban nem helyezkedem ezen álláspontra, mert nekem mindegy, akár magán társulat, akár az állam, akár a főváros állítja fel a negyedik magyar színházat. Én azt akarom, hogy a magyar színház létesüljön, mert veszélyt látok annak nem létesűlése esetén. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondani, hogy majd akkor látjuk meg, mit teszünk vagy mit tehetünk, ha majd valaki ajánlattal jön — legyen az magánember vagy egyesület — oly minimuma a jóakaratnak, melylyel csak a pokolhoz vezető utat lehet kikikövezni. (Tetszés a szélsőbalon.) Rácz Áthanáz: No ! No ! (Nagy derültség.) B. Kaas Ivor: De én még ezt a parányi jóakaratot is elfogadom, sőt még meg is köszöKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. nőm, mert ez egy csöpp reményt nyújt nekem arra, hogy a negyedik magyar színház mégis létre fog jönni. Csak arra kérem a t. belügymüiister urat, hogy ha majd jelentkeznek férfiak, kik hazafiságból ilyen színházat akarnak létesíteni, először is arra ügyeljen, hogy ez a színház kizárólag magyar színház legyen . . . (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rácz Áthanáz; No! No! (Mozgás a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: ... és hogy az, mint nemzeti müintézet biztosíttassák. (Élénk helyeslés bal felől.) Hogy a színházat, kik kezelik és kiknek fog az használni: én ezt nem keresem; reám nézve csak az fontos, hogy az a nemzetnek szolgáljon mtíintézettíl. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. ministerelnök úr ilyen ajánlatot kap, arra kérem, hogy eszmei jóindulatát változtassa át gyakorlati segélyre. (Helyeslés a szélsőbalon.) És most a német színház kérdésére térek át. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy a német színház dolgában nem tehet semmit. Nem tudom, miért nem tehetne; de én azt hiszem, hogy azért nem tehet semmit, mert nem akar tenni semmit. A t. ministerelnök úr a törvényre és arra hivatkozik, hogy a főváros megadta az engedélyt és az erre vonatkozó határozat jogérvényre emelkedett. Ez, t. ház, teljesen megfelel az igazságnak. Rácz Áthanáz: No hát! (Nagy mozgás a szélsőbalon, Be:ültség jobbról.) B. Kaas Ivor: Engedje azonban meg a t. ház, hogy rövid történetét adjam a főváros azon közgyűlésének. (Nagy zaj a jobboldalon.) Rácz Áthanáz: Ezt nem hallgatjuk! Menjünk ki. (A teremből többen távoznak. Zaj jobb ftlöl és mozgás a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: Mi, t. ház, úgy ismerjük azt a közgyűlést, mint ezt a házat. Mikor ránézünk, tudjuk; mennyi ott a kormánypárt és mennyi ott az ellenzék. Mikor elmentünk arra a közgyűlésre, már tudtuk, hogy be van rendelve az egész kormánypárt, mert benn voltunk kétszázan a nyár közepén, pedig néha, mikor nincs ily kérdés napi renden, 40-nél többen alig vagyunk ott. Akkor bejöttek valamennyien, mi tehát nagyon jól tudtuk, mi lesz és azért csak nagy nehezen szántuk rá magunkat arra, hogy kitegyük a magyarságot annak á vereségnek. De mégis megpróbáltuk, megküzdöttünk és megbuktunk. (Derültség jobb felöl. Halljuk! Halljuk ! balról.) Megbuktunk azért, mert a főváros képviselőinek köreiben az a hír volt elterjedve, hogy a kormány nem óhajtja semmi módon a német színház engedélyének megtagadását. So47