Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-544

54é. országos ülés 1891. augusztus 1-éu, szombaton. 369 pesten mennyiben képezi a kormány feladatát, mennyiben nem: e felett vitatkozni nem akarok. Azt constatalom csak, hogy az állam nem fog­lalta el azt az álláspontot, hogy nem tartozik hatásköréhez, mert az állam átvette a nemzeti színházat és azt kezeli, felépíttette az operaházat és azt kezelteti, ezeknek — sezt maga mondja a ministereínökúr — subventio adatik, ezeket a civil­listából a kormány propositiojára az állam segí­tette építeni s ezekről e házban minden évben tárgyalunk. Ily praecedens után tehát azt mon­dani, hogy nem képezi az állam feladatát a szín­házak építését kezdeményezni, vagy pedig egy negyedik magyar színháznak anyagi és erkölcsi támogatását initialni, egyáltalában nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kérdés tehát mindig az, szükséges-e egy negyedik ma­gyar színház felállítása Budapesten; igen, vagy nem ? Ha szükséges: minő módon építhető az fel ? Felépíthető-e tisztán magánvállalkozásból és hanem: hajlandó-e a kormány, vagy a főváros anyagi segítséggel hozzájárulni? A főváros az anyagi segítségnek nagy mértékét ajánlotta fel és felhívta a ministeriu­mot a kezdeményezésre. Constatalom az egész ország előtt, hogy a ministerium megtagadta, hogy Budapesten egy negyedik magyar színház felállításához (Élénk ellenmondás jobb felől. Zaj.) a törvényhatóság által kért kezdeményezést megragadja. Ezt, még tovább menve, azzal is indokolt:!, hogy nincsenek arra anyagi eszközei. Tudom, hogy a kormánynak vannak telkei; nem mondom, hogy vannak olyan alapjai, a melyek­hez nyúlhat, de tudom, hogy ha a háznak be­jelentené a segélyezést, az azt meg nem tagadná. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De ettől el­tekintve tudom, hogy ha a magyar király, a magyar kormány kezdeményezésére subveníiot ad, vagy ha a magyar kormány ajánlatára el­rendeli, hogy Budapesten úgy építtessék egy új magyar nemzeti szinház, a hogyan Bécsben az új Burgszínházat építették: ennek semmi akadály vagy nehézség nem áll útjában, hm azonban nem helyezkedem ezen álláspontra, mert nekem mindegy, akár magán társulat, akár az állam, akár a főváros állítja fel a negyedik magyar színházat. Én azt akarom, hogy a magyar színház létesüljön, mert veszélyt látok annak nem léte­sűlése esetén. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondani, hogy majd akkor látjuk meg, mit teszünk vagy mit tehetünk, ha majd valaki ajánlattal jön — legyen az magánember vagy egyesület — oly minimuma a jóakaratnak, melylyel csak a pokolhoz vezető utat lehet ki­kikövezni. (Tetszés a szélsőbalon.) Rácz Áthanáz: No ! No ! (Nagy derültség.) B. Kaas Ivor: De én még ezt a parányi jóakaratot is elfogadom, sőt még meg is köszö­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. nőm, mert ez egy csöpp reményt nyújt nekem arra, hogy a negyedik magyar színház mégis létre fog jönni. Csak arra kérem a t. belügy­müiister urat, hogy ha majd jelentkeznek férfiak, kik hazafiságból ilyen színházat akarnak létesí­teni, először is arra ügyeljen, hogy ez a szín­ház kizárólag magyar színház legyen . . . (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Rácz Áthanáz; No! No! (Mozgás a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: ... és hogy az, mint nem­zeti müintézet biztosíttassák. (Élénk helyeslés bal felől.) Hogy a színházat, kik kezelik és kiknek fog az használni: én ezt nem keresem; reám nézve csak az fontos, hogy az a nemzetnek szolgáljon mtíintézettíl. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. ministerelnök úr ilyen ajánlatot kap, arra kérem, hogy eszmei jóindulatát vál­toztassa át gyakorlati segélyre. (Helyeslés a szélsőbalon.) És most a német színház kérdésére térek át. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy a német színház dolgában nem tehet semmit. Nem tudom, miért nem tehetne; de én azt hi­szem, hogy azért nem tehet semmit, mert nem akar tenni semmit. A t. ministerelnök úr a tör­vényre és arra hivatkozik, hogy a főváros meg­adta az engedélyt és az erre vonatkozó hatá­rozat jogérvényre emelkedett. Ez, t. ház, telje­sen megfelel az igazságnak. Rácz Áthanáz: No hát! (Nagy mozgás a szélsőbalon, Be:ültség jobbról.) B. Kaas Ivor: Engedje azonban meg a t. ház, hogy rövid történetét adjam a főváros azon közgyűlésének. (Nagy zaj a jobboldalon.) Rácz Áthanáz: Ezt nem hallgatjuk! Men­jünk ki. (A teremből többen távoznak. Zaj jobb ftlöl és mozgás a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: Mi, t. ház, úgy ismer­jük azt a közgyűlést, mint ezt a házat. Mikor ránézünk, tudjuk; mennyi ott a kormány­párt és mennyi ott az ellenzék. Mikor el­mentünk arra a közgyűlésre, már tudtuk, hogy be van rendelve az egész kormány­párt, mert benn voltunk kétszázan a nyár kö­zepén, pedig néha, mikor nincs ily kérdés napi renden, 40-nél többen alig vagyunk ott. Akkor bejöttek valamennyien, mi tehát nagyon jól tud­tuk, mi lesz és azért csak nagy nehezen szán­tuk rá magunkat arra, hogy kitegyük a ma­gyarságot annak á vereségnek. De mégis meg­próbáltuk, megküzdöttünk és megbuktunk. (De­rültség jobb felöl. Halljuk! Halljuk ! balról.) Megbuktunk azért, mert a főváros kép­viselőinek köreiben az a hír volt elterjedve, hogy a kormány nem óhajtja semmi módon a német színház engedélyének megtagadását. So­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom