Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-543
513. országos ülés 18Í>1. vizsgálat beszüntetendő, kérdem én: ki adja meg az elégtételt a női becsület megsértésének ? Az egy élő Isten, senki más! Engedelmet kérek, ha megtörténhetik, hogy az ember legdrágább kincsét, becsületét pellengérre állítják és ha ezt törvényszéki közegek követik el; ha megtörténhetik, hogy valakit vizsgálati fogságba hnrczolnak, később azonban bebizonyul ártatlansága és az illetőt a hamis vádért valaki följelenti és a hamis vádnak téuyálladékát nem tudják felismerni : az oly szomorú dolog, a melynél én a polgárra, a polgári becsületre és tisztességre nézve elszomorítóbbat képzelni sem tudok. Annyi a baj, a javítani való az országban és annak minden részében, hogy ha a t. kormány ezeket valóban orvosolni akarná és arra törekednék, hogy e kívánalmak teljesüljenek, mindenki csak köszönettel fogadhatná azt. De nem azt teszi. Mindig attól fél, hogy a mi ellenzékünk többségre vergődik. Dd hát miért fél ettől ? Hiszen ez igen loyalis, jóravaló királypárti ellenzék, mely nem akar egyebet, csak annyit, hogy a mi a magyar királyt illeti, az ne illesse az osztrák császárt. Ezt pedig követelni jogunk, kötelességünk s ha kell, ezen követelésért meg is halunk. Azt mondják, hogy garantialis törvényeket akarnak benyújtani. Hiszen azokat a garantiákat, ha akarták volna, hogy életerősek legyenek, már a törvényjavaslatba lefektethették volna. Mi kellett volna ehhez ? Nem valami rettenetes nagy lángész, csak jóakarat és hazafiság' és a polgári szabadság megóvására törekvő elhatározás. x4zt kellett volna mondani, a mit b. Sennyey Pál mondott az államosítás érdekében. B. Sennyey Pál így szólt: »Én óhajtom, t. ház, azt, hogy a megyékben a tisztviselőket az államhatalom élethossziglan kinevezze, mert ma már a megyei tisztség nem olyan dignitas, mint valaha volt a rendek idején, hanem valósággal megélhetési alapfeltétel. De akarom melléje alkalmazni az önkormányzatot a maga teljében és ixgy óhajtom azt berendezni, hogy a megyei tisztviselők eljárása fölött vitát indíthassanak a közgyűlésen, mely ha kell, e rossz cselekmények megbüntetése végett kebeléből fegyelmi bizottságot küldjön ki, szóval hogy ellenőrző közege legyen annak a kinevezendő tisztikarnak, hogy azt a Eubikont, melyet a törvény kijelöl részére, át ne lépje, mert azonnal ott látja maga fölött a törvényhatóság hatalmát.« Ha még ezt letette volna a t. közigazgatási bizottság és a kormány javaslatában: még akkor azt mondanám, hogy hihetnék azon garantiáknak; de mikor a törvényhatóságot arra jogosítja, hogy kórházak, lelenczházak s más ily kegyes intézetekről rendelkezhetik és intézkedjulius 31-én, pénteken. oíl hetik, de akármit tesznek a tisztviselők, több joggal nem fog bírni, mint az egyes polgár, tudniillik bepanaszolhassa: ez, engedelmet kérek, nem annak a signaturája, hogy a közigazgatási bizottság és a t. kormány oda törekedett hatni, hogy e javaslat a polgárokat kielégítse, hanem a czél tisztán az volt, hogy az állam hatalma kiterjesztessék. Nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminister űr az előbb sietve hagyta el a termet, (Nagy derültség.) de hát ez, miután azt kell hinnem, hogy valami életfentartó tanácskozásban vesz részt, megbocsátható ; (Nagy derültség.) azt hiszem, hogy e javaslat tárgyalásának keretébe tartozik felemlítenem, hogy a t. kormány már annyira belemerült a hatalmi eszközök birlalásának telhetetlenségébe, hogy magát a t. házat és ennek sorsát intéző házszabályokat sem tartja szem előtt, (Halljuk! Halljuk!) mert a házszabályukban világosan benne van az, hogy a minister a hozzá intézett interpellatiora 30 nap alatt válaszolni tartozik. A múltkor megolvastam, hogy 18 ily iaterpellatio van és egyebek közt olyan is, a melyben azt kérdezi a képviselő: igaz-e az, hogy az igazságügyminister és belügyminister uraknak van két rendeletük, a mely körvonalazza, miijéén az eljárás akkor, hogyha valamely választási elnök ellen fenyítő panasz emeltetik? Jó lesz e körülményt a t. házzal megismertetni, mert a két rendelet azt mondja, hogy ha panasz tétetik a választási elnökök törvénytelen túlkapásai ellen, mielőtt az ügyész indítványt tehetne, vagy a törvényszék véleményt mondhatna: tartoznak a panaszcsomagot begöngyölve átadni a megye alispánjának; az alispán pedig megkérdezi az incriminált embereket: »vájjon méltóztatik e elismerni, hogy törvényszegők voltak, igen vagy neiu« ? És ha esetleg az alispánnak azt mondja a választási elnök: »mosom kezeimet — mint Pilátus tette — én ártatlan ember vagyok« : akkor sem az ügyésznek, sem a vizsgálatnak nem szabad hozzászólni; hanem a vádat egyszerűen, mint vizsgálatra alkalmatlant, elejtik. Alkotmányosságunk felelős kormányának két ilyen, ma is fennálló rendelete van, a mely jogot ad a választási elnöknek a visszaélésekre, mert ha megtagadja azt, hozzá sem lehet szólni. És Szilágyi Dezső t. igazságügyminister úr, a ki pedig szintén tudja, mi az a korteskedés, mert hiszen egyik kerületben már találkoztunk. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Hol volt az?) Az árokszállási kerületben, Dózsán! Mondom, Szilágyi Dezső t. minister úr most elfelejti azt az időt, a mikor neki is volt elég baja, mint ellenzéki embernek az ily választási visszaélésekkel és fentartja elődjének, Fabinyi Teofilnak ezen törvénybe ütköző rendeletét.
