Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-531
881. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán, 25 ez még egy nehéz kölönczöt ig kötött a közigazgatásnak lábára, mely azt nehézkessé és complieálttá tette; mert az, a mi eddig a legjobban elintéztetett, most a legsilányabb elintézést nyeri. A közigazgatási bizottság valóságos montruositás s a ki azt kigondolta, annak alig volt helyes fogalma a közigazgatás követelményeiről. Az előtt nem a közigazgatásnak jósága lebegett; hanem egyedül azon czél, hogy áthidalás eszközöltessék az önkormányzattól a bureaucraticus rendszerre. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ősi önkormányzati rendszernek quintessentiájához tartozik, nézetem szerint , az is, hogy a választások ne ily hosszú időre, mint most, hanem legfeljebb három évre történjenek. A hat évre való választás jóformán nem is választás. Az ily hosszú időre való választás által csökkentetik a választások iránti érdeklődés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Á hat évre való választás már első lépés volt a kinevezés felé. Ezzel már felállíttatott annak eszméje, hogy a megyei hivatal kenyérpálya legyen; mert a választóközönség azzal szemben, a kit hat évre választott megyei tisztviselőnek, bizonyos mérvben obligot vállalt arra nézve, hogy a hat éven keresztül, viselt hivatalától, kenyerétől meg nem fosztja. Pedig én úgy tudom, hogy az igazi megyei autonómia természetének az felel meg, hogy azok, a kik hivatalt viselnek, ne reflectáljanak arra, hogy örökösen ben maradjanak a hivatalban; hogy — a mint ezt ezelőtt mondani szokták, — a tisztviselők váltakozzanak, hogy hivatalt felváltva mindazok viseljenek, a kik arra alkalmasak. A kilépett és kiérdemíílt hivatalnokokból alakúit azután az a táblabírói kar, ama igazán szakértő testűlet, a mely kellőleg meg tudott felelni az önkormányzat valódi követelményeinek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezekhez sorakozik, hogy a candidatio mostani módja föltétlenül helytelen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezelőtt a főispán kijelölési hatalma de lege korlátlan volt, de azért meg volt az az erkölcsi-, az a jogszokás, hogy a főispán azokat, kiket a conferentia ajánlott, föltétlenül bevette a candidatioba s ha ezt nem tette meg, azt a főispán keservesen megbánta. (Ellentmondások a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: Nem volt korlátlan a főispán candidationalis joga! Majd ki fogom mutatni, hogy nem volt az. (Halljuk! Halljuk!) Mocsáry Lajos: Ezen sorozathoz tartozik az is, hogy a megyei bizottság jelentékeny része: a virilisták, a bizottság activ tagjaiul nem tekintethetnek. Ezekkel lehetetlen oly tanácskozó testületet alkotni, a mely igazán parlamentaris modorban intézze a politikai ügyeket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. Ezen szűk keret az oka annak, hogy most egyes osztályoknak valóban sikerűi a megyei bizottságokban osztályérdekeket érvényesíteni. Ennek világos jele az, a mit igen gyakran hallunk, hogy el kell venni a kör- és községi jegyzőktől a bizottsági tagsági jogot; mert a megyében levő kör- és községi jegyzők összedugják a fejüket és oly pressiot gyakorolnak a bizottságra, sőt az egész megyére, melynek hátrányos voltát igen gyakran látjuk. Ez igaz lehet, de másrészről micsoda eljárás lenne az, hogy a megye lakosságának oly jelentékeny intelligens része, mint a minő a kör- és községi jegyzők kara, kizárassék a bizottságból"? Ezen visszás állapot megelőzésére az szolgálhat, ha sokkal nagyobb számból fog összealkottatni a közigazgatási bizottság, mert így lehetetlenné lesz téve, hogy egyes osztályok, vagy clique-k uralma kerüljön felszínre. Ezek volnának az első teendők s ezeket keresztül lehetne vinni a nélkül, hogy a jogosult érdekek valami nagyon megzavartatnának. Ezek után nézetem szerint első sorban következnék az, hogy a vármegyének ki kell adni a maga részét az igazságszolgáltatásból. (Halljuk! Halljuk!) A bírói hatalom rendezéséről szóló 1869-iki törvény, mely teljesen elvett a megyétől minden jurisdictionalis jogot, kirúgta lábai alól a régi magyar jogfejlődés alapját. És mi lett a következése, t. ház ? Az, hogy valóságos krachot értünk meg az igazságszolgáltatás tekintetében. Mert hiába decentralisaltuk a kir. táblát, t. ház, azért mégis tény az, hogy 40—50 ezer darab restantiával kell a kir. tábláknak küzdeniök; tény az az állapot, hogy egyes ülésekben 40—50 darabot referálnak, tehát valóságos mechanismussá válik az igazságszolgáltatás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És ezen az állapoton nem birt segíteni senki sem. Egyik igazságügyminister jött a másik után, hogy megpróbálják azon palliativ eszközöket, melyeknek mindig csak költségemelés a vége, de beletört a kése valamennyinek. Ezen az állapoton s egyszersmind közigazgatásunk jelenlegi állapotán nem segít más, t, ház, mint az, ha harmoniee fog szerveztetni minden, a mi úgy az igazságszolgáltatáshoz az alsó fokon, mint a közigazgatáshoz tartozik. Nem akarok ezen nagy tárgynak taglalásába bővebben bocsátkozni, csupán jelezni akartam, hogy semmivel sem tehetnénk a népnek nagyobb jót, semmivel sem mozdíthatnók elő jobban azt, hogy a mostani állapotokból kedvezőbb helyzetbe jöhessen az ország, mint azzal, ha a mostani járások felosztatnának szolgabírói kerületekre (Helyeslés a szélsőbalon.) s ezen szolgabírói kerületekben teljes bírói qualificatioI val bíró alszolgabírák ambulatorius módon oda 4
