Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-542

3Q2 5*2, országos ülés 1891. Julius 3tf-iiu, csütörtökön. tételekhez kötik-e a vármegyék a jelen törvényjavaslathoz való hozzájárulásukat, mint azon kérvényekben, a melyek a ház asztalára tétettek le és a melyekben az illető megyék az államosítást pártolják. (Tetszés a szélsőbalon.) Egyébiránt azt az elvet, hogy a többség mindent tehet és előtte a kisebbségnek mindenkor feltétlenül meg kellene hajolnia, senki, a ki a jogról, arról, a mit közönségesen örökigazságnak nevezünk, tiszta fogalma van, el nem ismerheti. (Ügy van! a szélsőbalon.) Ezen mindenhatóság absolutismusra, zsarnokságra vezetne, a mit valamint egyes embernek, viseljen bár fején koronát, úgy többségnek sem lehet megengedni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Avagy hogy nézetemet egy-két példával megvilágítsam, megengedhetőnek tartanák-e önök, uraim, hogy a többség a protestánsokat, kiknek száma három millióra rúg, az alkotmány, a törvények által biztosított jogaiktól megfoszsza; vagy megengedhetőnek tartanák-e, hogy ez vagy bármely más többség Magyarországot az osztrák birodalomba bekebelezze? Nem lenne-e ily esetekben a kisebbség arra feljogosítva, hogy az ellen minden erejéből a parlamenti szokások által megengedett minden eszközzel küzdjön? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Sőt arra is, hogy ha ereje van, a fegyveres ellentállást megkísértse ? A jelen esetben igaz, nem ily rendkívüli katalmaskodásról van szó, mindazonáltal az alkotmánynak, a szabadságnak oly megsértéséről, a mely a mi meggyőződésünk szerint a parlamenti kisebbséget nemcsak feljogosítja, hanem kötelezi is, hogy az ellen minden, a törvényben megengedett eszközzel küzdjön: (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) kötelez arra programmunk, választóinknak adott szavunk, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) legmélyebb meggyőződésünk, hazaszeretetünk, beesületünk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) És mi ezen kötelességet, valamint eddig, úgy ezentúl is hiven fogjuk teljesíteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezért ellenezzük ezen 1. §-nak is az elfogadását, mely a tisztviselők kinevezését tárgyazza. Nem fogom, t. képviselőház, a választási elv mellett és a kinevezési rendszer ellen az általános vita alkalmával felhozottakat ismételni; szorítkozni kívánok annak bírálatára, a mi ellenfeleink részéről azóta hozatott fel, illetőleg elő fogom adni az»n okokat, melyeket az előbb mondottakhoz pótlólag hozzáadni szükségesnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) T. ellenfeleink főérve a választás ellen abban áll, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) hogy választott tisztviselők mellett a ministeri felelősség nem állhat fenn. Noha ezen állítást már a múltkor volt alkalmam kellő értékére leszállítani, legyen szabad pótlólag azt kérdeznem önöktől: vájjon azon országokban, melyekben választott tisztviselők működnek, nem létezik-e azért a kormány felelőssége; és vájjon mind a mellett a közigazgatás ezen államokban nem vesz-e rendes menetet? Avagy Svájczban vagy az amerikai Egyesült-Államokban nines-e rendezett közigazgatás és nem létezik-e ott a kormány felelőssége ? Igaz, halljuk az ellenvetést, ezen két államban tulajdonképen úgynevezett parlamentaris kormányrendszer nem uralkodik; de a felelősségre nézve nem az a döntő, hogy a ministerek vagy az államfő vagy az egyes államok vagy cantonok fejei kinek tartoznak felelősséggel, a parlamentnek-e vagy valamely bíróságnak, avagy közvetlenül a népnek; hanem a felelősség lényege abban áll, vájjon léteznek-e az alkotmány által felállított hatóságok, a melyek a kötél ességnmlasztó tisztviselőket feleletre vonni hívatva vannak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig ilyenek úgy Svájczban, mint az amerikai Egyesült-Államokban léteznek, azt úgy hiszem, senki sem fogja tagadni. Egyébiránt Anglia csakugyan a szó teljes értelmében parlamentaris állam, még pedig mintája a parlamentarismusnak : és ki hallotta vagy ki olvasta, hogy azóta, mióta Angliában a megyei közigazgatást jórészt választott tisztviselőkre bízták, a ministeri felelősség megszűnt avagy csak csökkent volna ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt t. ellenfeleim nemcsak a külföldi központosított államokra hivatkoztak tételeik bebizonyítása végett, hanem hivatkoznak magára az 1848-iki országgyűlésre is. Már a múltkor volt szerencsém ezen meglepő hivatkozást kellőkép megezáfolni, kimutatván, hogy csak feltenni is lehetetlen, hogy az az országyűlés, a mely a XVI. tcz. bevezetésében a megyei szerkezetet az alkotmány védbástyájának nevezte, azt a ministeri felelősséggel ellenkezőnek hitte volna. Megczáfoltam pedig ezen állítást ugyanazon törvényezikk 1. §-ával, melyben világosan meg van mondva, hogy mit értett a törvényhozás azon kifejezés alatt, hogy a megyei szerkezet a közszabadsággal megegyeztetendő : nem egyebet, mint azt, hogy a megyei szerkezet népképviseletre alapíttassék. Van azonban ennél még döntőbb bizonyítékom is: ugyanazon pozsonyi országgyűlésnek XXIX. törvényezikke, a mely következőleg szól: »A közigazgatásnak a ministeri felelősséggel összhangzásba hozatala tekintetéből a kormányi kinevezéstől függő közhivatalok iránt rendeltetik: í. §. A törvény útján kivűli elmozdít-