Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

§94 841- országos ülés 1891, Julius 39-én, szerdán. és a német vám- és kereskedelmi szerződést akarjuk megkötni: akkor NémeTörszág irányadó köreit le kell köteleznünk azzal, hogy Magyar­országon német színház nyitására az engedély adassék meg. Már volt alkalmam a parlament színe előtt kijelenteni, bogy ha NémeTörszág azt akarja, hogy Magyarország híí szövetségese legyen, akkor Né­meTörszág engedjeMagyaroszágot magyarnak lenni ós NémeTörszág és annak hivatalos közegei ne igye­kezzenek itt német intézményeket életre hívni (Helyeslés a szélső báloldalon.) német intézménye­ket pártolni; mert én mint alkotmányos ember elismerem minden ,„német községnek, városnak azt a jogát, hogy érvényesítse mngát annyira, a mennyire erejéből képes; mert mi magyarok magunk is csak annyira tudjuk érvényesíteni magunkat, a mennyire saját erőnkből képesek vagyunk. De azt már nem tűrhetem el és nem enged­hetem meg, hogy egy idegen állam odaálljon az idegen ajkú magyar állampolgárok háta mögé és segítse és támogassa őket a magyar nemzet és magyar társadalommal szemben. Mert ha ezt elnézzük a németeknek, akkor következnek a szerbek, a románok és Magyar­ország felbontásának mi ezen egyetlen elnézé­sünk által hatalmas utat és módot nyújtunk mindazon államoknak, a mely államok nyelvén magyar honpolgáraink vannak. Azért, t. ház, a magyar nemzetnek nem­csak az egyes nyilvánosságra jutott felségfolya­modókat és a nemzet eláiúlóit kell hogy meg­büntesse ; de magának annak a ezélnak, mely­nek érdekében ők síkra száltak, a melynek érdekében ők bűnüket elkövették, nem szabad, hogy létesüljön, megvalósuljon ; és Magyarország kormányában kell annyi lélekerőnek lenni, hogy a mai naptól fogva, miután ezen törekvések fel­derültek, itt Budapest fővárosában semmi ger­manisaló, németcsítő törekvést vagy intézetet ne tűrjön. (Élénk helyeslés Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ha egy nemzet meghozza a maga nagy anyagi áldozatait, hogy magának itt fővárost alkosson: az a főváros a nemzet gondolko­zását, érzületét kell hogy kifejezze, kell hogy kicsinyben a nemzeti állameszmét képviselje. És ha fővárost olyant akarunk, a minőt akar­nunk kell, ha állami életet akarunk megszilár­dítani : akkor csak magyar fővárost akarhatunk ; mert ez az állam sem lehet más, mint magyar, magyar természetű, magyar culturájú. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azért interpellatiomban tisztán és egyedül a német színház nyithatási engedélyére szorítko­zom és kérdésem hangzik következőképen (Hall­juk! Halljuk! Olvassa,): »Kérdés a beltigyminister úrhoz. Tekintve, hogy a Budapesten alapítandó német színházról kiderült, miszerint hazafiatlan, nemzetellenes, állami egységünket ostromló irány­zatot van hívatva szolgálni; tekintve, hogy a főváros nemzeti volta és alkotmányos érzülete a magyar állami fejlődés nélkülözhetetlen kívánalma; kérdem a belügyminister urat: Szándékozik-e Budapest törvényhatósága által a német színház nyitására megadott enge­délyt a hazaáruló czélzat kiderűlése után hely­benhagyni és megerősíteni ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A Színházakra nézve az a rendelkezés áll fenn, hogy a városi törvényhatóság adja a nyit­hatási engedélyt, de az érvényessé csak akkor válik, ha a belügyministerium is hozzájárul. Magyarország belügy ministerétől úgy is mint hazafitól, úgy is mint a nemzet hatalmának keze­lőjétől csattanós választ várunk az árulással szemben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. T. ház! A holnap tartandó ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést be­zárom. (Az ülés végződik 2 ára 15 pereskor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom