Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

2gG 641. országos ülés 1891, Julius 29-éa, szerdáa. nek, maga a rendszer rövid idő alatt tarthatatlannak bizonyul és az ország jólétét hosszú időre magával együtt sírba dönti. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemrég múlt időből emlékezhetünk még reá. A tisztviselő magát tisztán a központi kormány kifolyásának tekintvén. örökös kenyerének megőrzését ismeri hivatal viselésének feladataid, mással nem törődik, egyedül a kormány rendeleteinek végrehajtásával és azoü papíros munkával, melyet a négy fal között végez. Fejlődése elválik a nemzet fejlődésétől és így megtörténik az, hogy azon veszi észre magát, hogy papíros világ fölött viszi a közigazgatást; és ezen papíros világból merítvén adatait és fölvilág osításait, bekövetkezik azon idő, midőn maga a központi hatalom nem létező viszonyok felett uralkodik. Ily nem létező viszonyok feletti uralkodásának vége az, hogy a legközelebbi veszély bekövetkeztével ezen hívatalsereg tekintélyét elveszti, földönfutóvá lesz, a nemzet érdekeivel nem törődik, fölfelé görnyed s meghajlott derékkal teljesít min lent, a mit a felsőbb hatalom kíván. A nép irányában, melynek érdekeit szol gálja durva, dölyfös, megvető. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Láttam én ily hivatalnok sereget, mely 1860-ik év október 19-én még uralkodó volt s október 21 én már tűrte cilinderének nyakig a fejébe nyomását. Minden reménységét egyedül a szabadság megszorításának nem sokára bekövetkező idejébe helyezte. A választási rendszer ellen is hallottunk igen sokat felhozni. Egy egész sorozatot hozott fel maga a ministerelnök ár. Azt mondják, hogy a választott tisztviselőknek alkalmazási ideje nagyon rövidre lévén biztosítva, nem bírhat azon nyugalommal, melylyel hivatalos ügyeket kezelni s intézni kell; s egyszersmind rövid ideig tartván biztosított hivatala, a kellő szakképzettség megszerzése tőle nem kívánható. Azt is mondják, hogy a választási rendszer legnagyobb hibája az, hogy a tisztviselő nemcsak fölfelé függő, hanem lefelé is és ez azt eredményezi, hogy a közigazgatást nem a közjó érdekei szerint, hanem a maga érdekei szerint, különösen a választási idő lejártának bekövetkeztére való tekintettel kezeli. Ha nem méltóztatnak szerénytelenségnek venni, (Haljuk! Hulljuk!) hogy én is bátorkodom a t. házban a törvényhatóságok szolgálatában eltöltött, meglehetősen hosszú időre, 20 évre hivatkozni, méltóztassék megengedni, hogy én ezen indokoknak alaposságát egyenesen megtagadjam, nem is kétségbe vonjam. Azt mondják, hogy azon rövid időnél fogva, a melyre a megválasztatás szól, a kellő nyugodtsággal nem bír. Miért? A t. ministerelnök úr mindeddig, tudomásom szerint, nem terjesztette elő azokat a pontos adatokat, melyek kimutatnák azt, vájjon a vármegyékben mely tisztviselők nem mozdíttattak elő és nem választattak meg és hányan voltak, a kik az új választás alkalmával meg nem választattak. Nem mutatta ki azt sem, hogy azok a tisztviselők eltávolíttattak-e onnét, vagy elhagyták, vagy el kellett e hagyniok hivatalukat, vagy előbbi állásukat csak azért hagyták el, mert főbb hivatalba választattak meg ? Az én tapasztalatom azt igazolta, hogy a melyik tisztviselő kötelességét pontosan teljesítette és úgy járt el, a mint azt a törvények esetleges hiányában saját jó lelkiismerete és igazságérzete parancsolta, azt a törvényhatósá. gok az új választás alkalmával nem mellőzték(Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy a nyugtalanság, melylyel jövője miatt viseltetik és azon iparkodás, hogy állását megtarthassa, a tisztviselőt roszszá teszi. Tapasztalatom ellenkezőt bizonyít. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én azt tapasztaltam, hogy a választott tisztviselők épen kívataloskodásuk utolsó éveiben voltak legjobbak; és ép azért szükségesnek tartom azt, hogy az a tisztviselő respectálja azon népet, a melynek érdekére felügyelni, a mely fölött a közigazgatást vinni tartozik; mert ha elszakítják azt a lánczot, mely a .választás által összeköti őt a néppel, a közönséggel: akkor önöknek nem tisztviselők, hivatalnokok, hanem basák, kényurak kellenek, (Élénk helyeslét a széhö baloldalon.) a kik dölyfösek a nép irányában és érdekeit nem tekintik, a mint elég példát lehet arra találni, ha szétnézünk az országban, hogy menynyire semmibe sem veszik ezek a szegény embert. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Láttam én oly tisztviselőket, a kik a kinevezés alapján örökös kenyerüket zsebükben gondolták és azt tapasztaltam, hogy alig múlt el egy-két esztendő és az a reményük, hogy hivataluk és kenyerük örökös leend, füstbe ment; míg ellenben ma is ismerek olyanokat, a kik 1867-ben a megyék visszaállítása alkalmával nyerték hivatalukat és most is ott vannak, volt is előléptetésük legalább is oly gyors, mint ezután lehet, mert e javaslat csak a felsőbb közigazgatási bíróság alakítását helyezi kilátásba. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.)Nem. tudom, hogy ez a közigazgatási bíróság hány tagból fog állani, de azt hiszem, annyi tagot semmi esetre sem fog számolni, hogy akkora előléptetést biztosíthatna az ország összes tisztviselőinek, hogy azok eddigi gyors előmenetelüknél is gyorsabbra tarthatnának számot. A ministeriumok maradnak, de ott ezután is azok fognak alkalmaztatni, a kik nem a törvényhatóságokban, hanem oly he-