Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

541. országos ülés 1SÍ rendszernek előnyét, mely szerinte különösen két irányban nyilvánul. Az egyik az, hogy a megyei rendszer mellett a tisztviselővel nem rendelkezik mindenki és őt nem zaklathatja mindenki — a képviselő úr tehát zaklatásnak nevezi azt, ha a megyei tisztviselővel szemben felügyelet és ellenőrzés gyakoroltatik — hanem azzal nem rendelkezik más és ellene fegyelmi eljárást nem indíthat más, mint a vármegye közönsége. De épen ez az, a mit mi elégtelennek tartunk és a miért a szigorúbb felügyeletet és ellenőrzést szükségesnek véljük. (Helyeslés jobb felől.) Egy másik érv, melyet Mocsáry képviselő úr, mint a megye-rendszer egyik előnyét felemlített, az, hogy míg a kinevezési rendszer mellett állandó tisztviselők vannak alkalmazva; addig a választott tisztviselő, holnap pap s holnapután pedig magánember lehet. Hiszen épen ez az, a mit nem akarunk (Helyeslés a jobboldalon.) és a mi az administratio azon követelményének, melyet mi magunknak formálunk, meg nem felel. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bármiként méltóztatnak egyébiránt az eddigi tárgyalásokról rélekedni, azt constatálhatom, hogy a kínevezés hívei részére már is egy igen nagy előny mutatkozik, a mennyiben az általános vita végével constatáitatott az, hogy a ház túlnyomó többsége a kinevezés elvét magáévá teszi és ez a jelen szakasz elfogadásával újabb megerősítést fog nyerni. (Igaz! Úgy van ! Helyeslés jobb felöl.) És bármikép vélekednek a túloldalon a további tárgyalásról, de ezen elv határozott kimondása és elismerése a magyar képviselőház által minden esetre nagy vívmány. (Élénk helyeslés jobb felől.) De azt mondják, t. ház. hogy miért nem szólalunk fel e szakasz tárgyalása alkalmával; és ezt az utóbbi ülések egyikén szemére is vetették a kormánypártnak. Erre, t. ház, a válasz egyszerű, (Halljuk! Halljuk!) Most, t. ház, már a harmadik általános vita folyik e kérdésről. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felöl.) Az első volt a tulajdonképeni általános vita és nem lehet mondani, hogy a kormány és kormánypárt nem vett benne részt, mert igenis felszólaltam én többször és felszólaltak még 34-en, ezen álláspont védelmére; (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) és ha azt a második és harmadik általános vitában nem kívánják ismételni, mikor a kérdés az általános vita után már eldőlt, azon, t. ház, ne méltóztassanak csodálkozni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Még jobban megerősít engem abban, hogy ezen eljárásunk helyes, épen az előttem fölszólalt Hoitsy Pál t. képviselőtársam, a ki azt mondotta, hogy ők nem akarnak e törvényjavaslaton javítani. Ha tehát a túloldalon nem az a BÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXVI. KÖTET. .julins 29-én, szerdán. 281 szándék, hogy a javaslat intézkedéseit javítsák és így nem az elvek vitatása áll egymással szemben: akkor — kérdem — mire való részünkről a vitatkozás ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Prónay Dezső t. képviselőtársam egyike azoknak, kik ezen javaslatról elég tárgyilagossággal szóltak, egy állítást tett, mely, úgy látszik, a háznak túlsó oldalán nagy benyomást tett, mert azt hitték, hogy ez állítás a kormányt kellemetlen helyzetbe hozza? A t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy miiy ellentét van azon állításban, hogy eddigi közigazgatásunk rossz és a kormány mégis hány főbb tisztviselőt részesített kitüntetésben a közigazgatás terén szerzett érdemeikért; mert vagy csakugyan nem volt oly rossz a közigazgatás, vagy érdem nélkül kapták azon tisztviselők a kitüntetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nagyon könnyű megvédeni a kormány álláspontját. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a képviselő úr iigy formulázza állítását, hogy van 63 megyénk, tehát 63 főispán, ezek közt huszonnégyet kitüntetett a kormány, tehát mily túlságos az arány a főispánok és a kitüntetettek száma közt. A számítás, t. ház, nem egészen úgy áll; mert hiszen a mai rendszer §5 éve áll fenn és ez idő alatt nem 63 főispánja volt a megyéknek, hanem sokkal több. (Élénk tetszés jobb felől.) Azon felül a t. képviselő úr a kitüntetettek közé számí'ja azofcat is, a kik alispánokból lettek főispánokká, a kik tehát természetesen a kitüntetettek ezen kathegoriába nem sorolhatók az ő szempontjából sem. Ha a t. képviselő úr ezt a két körülményt figyelembe veszi, akkor az arány nem áll úgy, a mint ő feltüntette. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nézzük azonban, hogy ettől eltekintve, áll-e csakugyan az az ellentét, melyről a képviselő úr szólt? Nem lehetséges-e az, t. ház, hogy egy rossz rendszer, egy egészben véve nem jó közigazgatás mellett egyesek kötelességük hű teljesítéseért kitüntetésre méltóknak találtassanak? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt rossz rendszer mellett, nehéz közigazgatási viszonyok között egyes egyének sokkal nagyobb fáradsággal bírván csak fel adataiknak megfelelni, annál inkább érdemesek arra, hogy kitüntetésben részestíljenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Mert kortesvezérek voltak! (Helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondások. Zaj a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék bevárni, hogy csakugyan kortesérdemek-e azok, a mikről szólani akarok. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen köztudomású dolog, hogy azon 25 év alatt, mióta a megyei intézmény ismét fennáll, igen sok csapás 36