Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

§56 S40. országos Illés 1891. Julius 28 án, kedden. vannak téve. Ez az oka annak, hogy ezen fényes pálya oly kevéssé keresett. Azt is mondják, hogy nincs arra való ember. Hisz ez valóságos képtelenség! (Halljuk! Halljuk!) Miért állítottuk fel akkor a temérdek iskolát? De nincs is ágy; mert tudjuk, hogy nincs hivatal, a melyre harmincz, negyven pályázó ne akadna. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hajdan, a midőn oly kevés volt az intelligens elem és oly kevés a kaputos ember, hogy némely megyében úgyszólván kötéllel kellett fogni az alispánt, mégis el lehetett látni a közigazgatást és most nem lehetne? Hisz ez képtelenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Másban kell az okot keresnünk, nem abban, hog^y nincs ember, mert arravaló ember van elég. És nem egyedül Szatmár vármegyére áll az, a mit Domahidy István t. képviselő úr felhozott, hogy ki lehetne ebből az egy megyéből három vármegye magistratusát állítani. Van ember mindenütt, csak nem kell az állást olyanná tenni, hogy elriadjanak tőle az emberek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennyit kívántam általánosságban azon érvre megjegyezni, hogy nincs ember. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van ennek a kérdésnek egy más, elismerem, igen fontos oldala, a melynek megvilágítása elől ezen alkalommal nem szándékozóul kitérni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) S ez az, hogy a democratia nevében követelik a megyei tisztségek hozzáférhetővé tételét mindenki számára. És ezt széles körben nagy hangon hirdetik országszerte és ez nagy szerepet játszik abban, hogy az államosítás kérdése jelenlegi stádiumába jutott. Gr. Apponyi Alhert t. képviselő úr is elfogadta ezen álláspontot; mert habár kissé burkoltan is, de azt mondja ő is, hogy a közügyekben részesülésnek azon formája szűnjék meg, melyben az még ma is, habár törvény szerint kiváltságok nem állanak fenn, aránylag keveseknek, nem pedig a nemzet széles rétegeinek jogát képezi. Mondom, a democratia nevében követelik az államosítást, mint egyedüli utat ahhoz, hogy a megyei tisztségek mindenki számára hozzáférhetők legyenek és nem érik be azzal azok a bizonyos demoeratieus rétegek, hogy 1848-ban megszabadiiltak minden korláttól, hogy bárki bejuthat a megyei hívatalokha; hanem most már egyenesen azt, követelik, hogy a megyei tisztségek kenyérpálya legyenek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert mit ér, azt mondják, az az 1848-ban megadott jogegyenlőség, ha azokban a megyei tisztségek oroszlánrészét mégis a régi megyei gentry viszi el? Azt akarják hát, hogy a megyei tisztségek legyenek jövőre biztos, állandó kenyérpályák s épen ezért szűnjék meg a választás; mert választás utján biztos, kellően dotált ez a kenyérpálya nem lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Érdekes volt az, a mit e tekintetben az általános vita alatt Fenyvessy t. képviselő úr mondott, hogy micsoda keserűséggel töltheti el azoknak a jeles fiatal embereknek a kebelét, a kiknek a zsebükben van kitűnő bizonyítvány, ha daczára ennek, mégis zárva találják maguk előtt a 63 vármegye kapuját. Hát tisztelet-becsület azoknak a jeles fiatal embereknek, a kikről ily atyailag látszik gondoskodni akarni Fenyvessy t. képviselőtársam és tisztelet-becsület azoknak a fényes bizonyítványoknak, melyek az ő zsebükben vannak; hanem hát most nem ő róluk van szó. (Helyeslés a szélsőbalon.) Most arról van szó, hogy miképen kell megcsinálni az önkormányzati institutiokat, [Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) miképen kell megmenteni és az ország számára megállapítani azt, az institutiot, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mely a szabadságnak egyik legfőbb residuuma volt mindig, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és kell, hogy legyen ezentúl is, [Helyeslés a szélsőbalon.) Hát azért ne lehessen ebben az országban önkormányzat, hogy azoknak a derék fiatal embereknek a jeles bizonyítványai kellőleg honorálhatok legyenek? Már bocsánatot kérek, ez az állam és általában az állam még nem ellátási intézet, a mely mindenkinek, a ki tanúit valamit, hiztos állással, fizetéssel, nyugdíjjal tartozik. (Helyeslés a szélsőbálon.) Ez az állam még nem phalanster, hanem szabad versenytér, a melyen tessék mindenkinek megalapítani a maga existentiáját úgy, a mint tehets-ge és ereje engedi és kívánja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Kenyérpálya és választott megyei hivatal, nevezetesen főhívatal, ez a két fogalom — ez erős meggyőződésem — nem fér össze. Es azután azok, a kik concedálják, sőt minden áron azon vannak, hogy ezek a megyei tisztségek kenyérpálya is lehessenek, azok nézetem szerint még nem számoltak le az ősi magyar önkormányzati rendszer természetével. A ki hívatalviselésre akarja alapítani a maga existentiáját, az bizony választott tisztviselői állomásra józanul nem igen számíthat, mert nem koczkáztathatja meg azt, hogy a következő választási cyclus beálltakor esetleg kimaradjon; de nem is várhatja meg, a míg belejön az ilyen tisztségbe. Választott tiszti helyre csak olyanok reflectálhatnak rendszerint, a kiknek különben is meg van a biztosított existentiájuk (Úgy van! a a szélsőbalon.) és a kiknek igenis szintén jól esik, ha sorsukon az által javíthatnak; de a kik nem akadhatnak fel az életben és nincsenek úgy, mint a hal a szárazon, ha ne tán a, választás rájuk nézve nem kedvezőleg üt ki.