Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

640. országos ülés 1891. Julius 28-án, kedden. 253 "baloldalon.) Ha ezt nevezik önök haladásnak, ágy ezt a nemzet nem köszöni meg önöknek, mert nyomorulttá és bénává lett. Felhozzák, hogy a tisztviselő nem lehet független s igazságos, mert a befolyásos egyénektől veszélyezve van. Én nem tudom, ki az a befolyásos ember, ki a szolgabírót feszélyezi? A befolyásos embernek, a rendes és jó polgárnak s a földmívesnek semmi köze a szolgabíróhoz. A szolgabírónak csak rendetlen emberekkel van dolga, már pedig melyik befolyásos ember pártolja a rendetlen embert? Az erélyes szolgabíró áldás a járásra; szereti minden ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A gyáva embert utálják, mert az a rakonczátlan embereket ott hagyja a közeég nyakán. Kincs rá eset, hogy összeüti; özés történjék a befolyásos ember s a szolgabíró közt, kivéve talán azt az egy-két embert, ki cselédjével pörlekedik folytonosan; de azoknak aztán befolyásuk nincs. Én mindig azt tapasztaltam, hogy a legerélyesebb tisztviselőt mindenki a legjobban pártolja. Erre nézve példát is hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Heves vármegyében Keglevich gróf főispánsága alatt egy köztisztviselő, a ki kisebb városban lakott, a hol legtöbb összeütközésbe lehet jönni a lakossággal, közrendőri szempontból a trágya kihordás és a szerb-tövis kiirtásának elmulasztása miatt kérlelhetlenül és szigorúan büntetett urat s nem urat egyaránt. Az illető szélső baloldali volt. (Éljenzés a szélsőbalon.) Midőn ezt gróf Keglevich felfüggesztette, tisztviselőtársai, kik mind jobboldaliak voltak, mind azt mondták: »Mi az úr mellé sorakozunk, mert méltatlanság követtetett el az úron.* így szeretik a szigorú és erélyes embert; annak nincs félni valója, hogy a közönség elhagyja s így azon argumentum, hogy a köztisztviselő feszélyezve lehet, nem áll. De veszélyesnek is tartom ezt a törvényjavaslatot az alkotmány garantiái szempontjából, mert a legközelebbi múltból is tudjuk, hogy alkotmányunkat felfüggeszteni gyerek-játéknak tartották. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vakok és vérmes reuiényííek azok, a kik azt hiszik, hogy ez többé meg nem történhetik. De ha nem is fog történni, nekünk nem szabad tág kaput nyitni arra, hogy alkotmányunk könynyen felfüggeszthető legyen, (Helyeslés a szélsőbalon) pedig az könnyen fog történni, ha stabil hivatalnok-sereget alakítunk, a mely törvényesen van kinevezve. Ha a Lajthán túlról egy államcsinynyal jönnek, választott tisztuselők mellett nagyon is meg fogják gondolni, hogy megtegyék-e, mert tabula rását találnak maguk előtt, mivel a választott tisztviselő nem engedelmeskedik, úgy újból kell a hivatalokat szervezni s a hivatalnokok gyűlöltek lesznek, a kiknek nem fog szót fogadni senki. Ellenben, ha egy törvényesen kinevezett apparátust találnak, akkor csak tág kaput nyitunk rosszakaróink törekvéseinek. (Igaz! Úgy. van! a szélsőbalon.) Minthogy hosszasan szólni nem akarok, kijelentem, hogy ezen indokok alapján az első szakaszt el nem fogadhatom, hanem pártolom Helfy Ignácz képviselőtársam módosít vány át. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Varasdy Károly: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T, ház! A mint látjuk, a t. túloldal állhatatosan megmarad azon erőszakos eljárásánál, a melynél fogva félretéve jogszokást, törvényt, ebben az időben együtt tartja a t. házat és mindenáron keresztül akarja hajtani a törvényjavaslatot. És e mellett hallgat állhatatosan. Mit gondol a t. túloldal, mit akar demonstrálni és micsoda czélt vél elérhetni ezen magatartása, hallgatása által? Talán azt fogja, demonstrálni az ország közönsége előtt, hogy ez a tárgy ki van merítve? Én azt hiszem, hogy nem ezt fogja demonstrálni, hanem a közvélemény odakünn az országban erre azt fogja mondani: a t. túloldal nem rendelkezik olyan érvekkel, melyek a ház ezen oldaláról előadott tárgyilagos érveket megdönthetnék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt fogja demonstrálni, hogy annak igaz indokai, hogy e törvényt az országra rá akarják erőszakolni olyanok, a melyekről azt szokás mondani: nem lesz jó az ablakba kitenni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Csakugyan nem is ablakba tenni való volna az. A t. túloldal nem akarja bevallani azt, hogy azért akarja minded áron keresztülvinni a törvényjavaslatot, hogy benne örök időkre megszerezhesse és megtarthassa azt a hatalmat, melyet ez idő szerint az ország és a parlament gyakorol. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarja ablakba tenni azt sem, a mi, nézetem szerint, szintén egyik lényeges oka erőszakos eljárásának, hogy a törvényjavaslat keresztülvitelét onnan felülről szorgalmazzák, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mint ezt már a múltkori beszédemben érinteni bátor voltam. Szorgalmazzák pedig ezt azért, mert Magyarországon az államosítás behozatalában igen hathatós eszközét látják a birodalmi unificationak (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) fi a Lajtha áthidalásának. Ez is olyan, a mit a t. túloldalnak bevallani természetesen nem akaródzik. Ezért tartja legtanácsosabb politikának azt, a mit kezdettől fogva úgy az irodalom terén, mint e házban az államosítás kérdésében követett, hogy tudniillik sic volo, sic iubeo, tehát szavazzunk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a t. túloldal magatartása és eljárása.