Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-530

S30, országos ülés 1891. július 14-én, kedden. 17 vissza szó szerint azzal a praegnans kifejezéssel, melylyel mondatott. Törtéut, midőn gróf Szapáry Gyula pénzügyminister volt, én mint a főrendiház pénzügyi bizottságának egyik igénytelen tagja, egy kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot — ha nem csalódom, az 54 milliós kölcsönről szólót — elleneztem. Akkor egy igen kiváló tagja a főrendiháznak azt mondta, — én fiatal ember lévén, az pedig tekintélyes tagja a háznak, fel volt jogosítva, hogy velem, mint fiatal emberrel szemben úgy szóljon — nagy szemrehányást tett, hogy miért ellenzem én a törvényjavaslatot, azt megkell szavazni. Erre azt mondtam: kegyelmes uram, meglehet, hogy nincs igazam, de nézetem szerint ez a pénzügyi gazdálkodás mégis szomorú végre fog vezetni, azzal végre-valahára szakítani kell. Erre ő azt felelte : »Már barátom abban tökéletesen igazad van, mert ez minden kritikán aluli gazdálkodás.* (Derültség a szélső baloldalon.) Hanem a minden kritikán aluli helyett más szó volt mondva. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ilyen tapasztalatok után ne méltóztassanak csodálkozni, hogy mi abban nem nyugszunk meg, bármily feltétlen nagy száma volna is a szavazatoknak, hogy tehát a közvélemény is ezt kívánja. Ha van valami, a minek megállapítása legnehezebb a politikában, ez a közvélemény megállapítása bizonyos adott pillanatban. Mert vannak helyzetek, vannak pillanatok, midőn a közvélemény voltaképen tájékozva nincs ; midőn az csinálja a közvéleményt, a ki elkezdi a legszelídebb módját az obstructionak. Ez pedig a jelen esetben az igen t. kormány. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Megrohanja, meglepi a közvéleményt mielőtt felocsúdnék; készít egy javaslatot, a melynek szerkesztésére nézve pártolói is azt mondják, hogy biz az gyenge; egy másik szintén pártolója pedig azt mondja, stylszerünek nem stylszeríí. (Tetszés a szélső baloldalon) Ha felvetjük a kérdést, hogy a közigazgatás objectivisálandó — a mi igen szépen van mondva — kérdem : van-e javaslat a mely subjectivabbá teszi, mint ez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn mindezeket látjuk, igen természetes, ha azt mondjuk : időt a közvéleménynek, hogy álmából felocsúdjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a helyzet, a melylyel számolnunk kell, olyan, mintha hypnotisált emberrel állnának szemben : suggerálnak neki valamit, adnak elébe egy tárgyat és azt mondják: nézd, milyen gyönyörű gyümölcs, harapj bele, és az hypnoticus álmában bele is harap; ha majd felébred, észre fogja venni, hogy mi volt az, a mihe harapott és akkor talán majd kaezagni fognak, de már késő lesz. ( Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház ! Megengedem, hogy az optimismus a politikában gyakran hiba, én mégis optimista KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. vagyok oly értelemben, hogy mindenkiről a legjobb szándékot teszem fel mindaddig, a mig az ellenkezőről kétségbevonhatatlan bizonyítékaim nincsenek. Felteszem a legjobb szándékot a t. szabadelvű pártról, felteszem a cabinetről a maga összeségében, fel az igen t. ministerelnök úrról is. Nem vonom kétségbe, hogy ezen eljárásával, ezen meglepetésével is jót akar, de engedje meg, téved, mert az ily eljárásnak természetes követkeménye az, hogy habár a nagy többség nem veszi észre, mi néhányan észreveszszük, hogy itt meglepetés készül: és ha a meglepetés még jót akar is — pedig kétség fér hozzá, hogy jó lesz-e a végeredmény — azoknak a kik látják a meglepetés tactikáját, állást kell az ellen foglalniuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kötelességmulasztás volna, ha nem tennők. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De midőn ezt tesszük, és midőn így a politikai párttusának bizonyos formája lép előtérbe, a védelemnek ugyanazon eszközt kell használni, a melylyel a támadás intéztetett ; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és ha igaz, hogy lovagias viadalnál azok, a kiknek ereje egyenlő, csak egyenlő fegyverekkel mérkőzhetnek meg; még igazabb, hogy ha az egyiknél megvan a számbeli túlsúly: akkor is ugyazon fegyverekkel kell küzdeni, sőt természetes, hogy a gyengébbnek vélt fél fegyverei számára több töltényt tartogat. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, a mi magát a czímet illeti, talán eltértem a tárgytól. De szükségesnek láttam felvetni a kérdést a maga egészében, a maga nagyságában, úgy, a mint az előttünk áll és a mint azt — megengedem, fogyatékos tehetségeimmel — felvetni, reproducálni képes vagyok. A kormány programmját nemcsak ebből a törvényjavaslatból kell megítélni, hanem mindazon javaslatokból, melyek azzal összefüggésben állanak. Az úgynevezett garantialis javaslatokról szólva, itt ismét egy példát leszek bátor mondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon) Midőn a szemléleti oktatás már mindenütt elterjedt, egy iskolában a régi tanító helyett, ki a szemléleti oktatás rendszerét követte volt, egy új tanító jött és elkezdte a gyermekeket a számtanból examinálni és azt mondta az egyik fiúnak : ha az egyik zsebemben 8 arany volna, a másikban pedig 5 arany és én mindezt neked adnám, hány aranyat adnék neked? A gyermek erre azt felelte: »Kérem

? tessék nekem megmutatni.« (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Annak a szegény tanítónak nem hogy 13 aranya, de pár fillére sem volt a tárczájában. r (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) így vagyunk azokkal a garantialis javaslatokkal is. Nem lesz arany. De, t. ház, attól is félnünk kell, ha van is valami azokban a tárczákban, nem arany, hanem legfölebb bankó, talán »sajn 3