Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

3| g 5S9. orsüftgos ülés 18M. ,fnlins25 én, szombaton. a jog semmi másban nem fog nyilvánulni, mint azon kérvényekben és feliratokban, a melyeket n vármegye az országgyűléshez fog intézni, hogy — mint évek hosszú során át sajnosán tapasztaltuk — azok soha sem vétessenek tekintetbe, ha a kormány irányával ellenkeznek és csupán akkor történjék rájuk hivatkozás, ha a kormánynak valamely irányát támogatják: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez a jog, t. képviselőház semmikép sem kárpótolhat minket azon lényeges jogért, a melytől ezen törvényjavaslat világosan megfoszt bennünket, a valódi önkormányzatért. A mi álláspontunk igazolására — monda a t. képviselő ár — szükséges lett volna bizonyítani, hogy mindazon hiányok, a melyek kinevezett tisztviselők által keletkezett szakokban előfordultak, oűnan erednek, mert azon ügyek kinevezett tisztviselők által intéztetnek. No, igen t. képviselő úr, erre én azt mondhatnám, hogy ha mi így okoskodnánk, ez ép oly helyes volna, mint azoknak, kik velünk egy nézeten nincsenek, azon okoskodása, hogy mivel ma még a vármegyékben úgynevezett választott tisztviselők vannak, minden bajnak az oka a vármegyékben az, hogy választott tisztviselők vannak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha áll az okoskodás az egyik részen, úgy áll a másikon is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mi nem ezt mondjuk: mi nem a kinevezett tisztviselők személyében keressük a bajok okát, hanem abban, hogy azon ügyek, kinevezett tisztviselők mellett sem láttatnak el úgy, a mint megkívánni lehet és kell és így a tisztviselők kinevezése egymagában nem elegendő arra nézve, hogy nekünk a közigazgatás javítására garantiát nyújtson. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De még tovább megyünk. A kinevezéssel együtt jár a bnreaucraticus eljárás és a mostani közigazgatás hibáinak legnagyobb része ebből származik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy hiszen választott tisztviselők mellett is van bureaucraticus eljárás. Tökéletesen igaz, ennek oka nem abban rejlik, hogy a tisztviselő választott, hanem rejlik először abban, hogyan választatik, abban t. i. — a mint az előbb voltam bátor említeni — hogy a mostani választás csak álczázott kinevezés; rejlik másodszor, — a mint később óhajtottam kifejteni — magának az önkormányzati elvnek meghamisításában. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önkormányzati elv, t. h czímekben ma is érvényesül. Hiszen nem mondja a ministeriura, mikor leír, hogy: Somogy vármegye alispáni hivatalának, vagy főszolgabírói hivatalának, hanem azt mondja: Somogy vármegye közönségének. Hát valóság ez? Nem. S ebben rejlik az önkormányzat meghamisítása, t. i. hogy ma már a tisztviselők épen csak úgy, a mint itt contempláltatik, nem a vármegyétől, hanem úgyszólván közvetlenül a ministeriumtól függnek. A czíme ma is meg van az önkormányzatnak, de nincs meg a lényege, az teljesen hiányzik. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Azon érvek ellenében, melyek fölhozattak arra nézve, hogy hiszen vannak szakok, melyek kinevezett tisztviselők által láttatván el és melyek iutézése teljesen a kormány kezében lévén, ha ezen szakoknál a kívánt eredmény nem éretett el, okszerűen szabad és kell következtetni arra, hogy ezen javaslat által sem fog a kívánt siker eléretni; mondom, ennek ellenében a t. képviselő úr a pénzügyi igazgatásra hivatkozott és azt mondta, hogy a mennyire a pénzügyigazgatásnak kétségtelen hiányai vannak, ezek annak tulajdonítandók, hogy a pénzügyigazgatás nem láttatik el uz egész vonalon kinevezett tisztviselők által. Igaz, hogy ezt csak mellékesen kívánta érteni. Én úgy tudom, hogy sem a pénzügyminister úrnak, sem senki másnak, legalább íVjabb időben nem volt kifogása az ellen, h gy az adók mind pontosan folynak be; tehát a pénzügyigazgatásnak azon része ellen, mely magát a tényleges behajtást illeti, kifogása senkinek sincs. Már pedig csupán ezen ügyek láttatnak el választott tisztviselők által. Mert ha azt mondja a t. képviselő úr, hogy »a közigazgatást akként kell berendezni, hogy az állami jövedelmek egyenlékenyen és pontosan befolyjanak. Hogyha az államnak jövedelmeit pótoljuk azzal, a mi a közigazgatási végrehajtások és hanyagságok által elvész, merem állítani, hogy több jönne be.« S ezt ellenünk fordítja, téved, mert itt, ha van hiba, az nem a behajtásban, hanem a kivetésben van. De a kivetést nem választott, hanem kinevezett közegek teljesítik. Horánszky Nándor: Dehogy! A kereseti adók! Szalay Károly: Az összes jövedelmi adót, a mi egyrészt igen nagy contingest juttat a kincstárnak s melynél másrészt a legnagyobb aránytalanságok fordulnak elő, kinevezett tisztviselők vetik ki. Horánszky Nándor: Dehogy! Szalay Károly: Sőt tovább megyek, ezen aránytalanság nem is annyira a kivető bizottság munkálataiból ered; legtöbbnyire ered a legfelsőbb pénzügyi hatóságok, esetleg a ministerium azon intézkedéséből, mely az adókat aránytalanul leíratni engedi. A ki ebben kételkedik, méltóztassék a kivetési lajstromokból magának tudomást szerezni és ezen visszásságokról bőven meg fog győződni. Teljesen más színben tűnik fel az igazságügyre vonatkozó érvelés, hogyha a kérdést úgy