Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

&88. országos ülés 1891. Julius Mén, pénteken. 211 arra nézve is, hogy szavaim értelmének helyes- I bitese czímén kérjek szót, de sokkal inkább tisztelem gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam fényes tehetségét és másrészt loyalitását, semhogy feltételezhetném róla azt, hogy szavaimat félreértette vagy még kevésbbé azt, hogy szavaimat félremagyarázta. Csupán egy megjegyzése adna jogot arra, hogy személyes kérdés czímén szólaljak föl, de ezen czímre sem kívánok hivatkozni, mert nem akarok a házszabályok erre vonatkozó szakaszának igénybe vételével mintegy visszaélni és inkább a t. ház engedelmét kértem, semhogy aztán felszólalásom mintegy ellenmondásban látszassék lenni azzal a czímmel, a melynek alapján szót kértem. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom, Apponyi Albert azt mondotta, hogy a mikor én azt állítottam és bebizonyítani igyekeztem, hogy a kinevezés nem panaeaea, akkor nyitott ajtót törtem be. T. ház! Nem éltem azon illusioban, hogy valami nagy dolgot művelek, midőn azt mondtam, hogy a kinevezési rendszer nem panaeaea. Tudtam jól, hogy nyilt ajtó, nem akartam betörni, nem is erőlködtem, hanem csak rámutattam, hogy mi van e nyilt ajtó mögött, csak beléptem azon a nyilt ajtón; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) beléptem azon erődbe, melyet a kinevezési rendszer erődjének nevezhetnék s ismertettem annak belső szervezetét. (Ügy van! a szélsőbalon.) Eii abból indultam ki, t. ház és nem általánosságban, hanem hazánk ez idő szerinti viszonyaira vonatkoztatva, igyekeztem kimutatni, mik nálunk a kinevezési rendszernek eredményei a praxisban 23 esztendő óta. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen, a gyakorlati életből merített adatokat nem czáfolta meg t. képviselőtársam. Ezzel szemben viszont ő a kinevezési rendszer elméleti előnyeit fényesen bebizonyította (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) és igyekezett kimutatni, hogy ama bajok forrása, melyek nálunk az állami élet azon ágainál mutatkoznak, hol kinevezett tisztviselők működnek, nem a kinevezésből erednek, de más okokra vezethetők vissza. T, ház! En sem állítottam soha, hogy csak a kinevezésből erednek a bajok; hanem állítottam, hogy nálunk a kinevezési rendszer e bajokat orvosolni képes nem volt. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Állítottam tehát, hogy tapasztalati tények igazolják nálunk, egy maholnap negyedszázados tapasztalás igazolja, hogy az állami élet mindazon ágainak ellátása, melyekben kinevezett tisztviselők működnek, semmivel sem jobb, (Ugy van! Ugymn! a szélső baloldalon.) semmivel sem jobb az állami élet azon ágainak ellátásánál, melyekben választott tisztviselők vannak. Ebből már most következik — egyszerű és semmiféle cornutus syllogismussal — az, hogy miután 23 év tapasztalata azt mutatja, hogy a kinevezési rendszer az állami élet azon ágaiban, melyekben életbe lett léptetve, nem volt képes azt az eredményt elérni, melyet kívánnunk kell; (Úgy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Várható-e, hogy a választási rendszertől eltérve, az állami élet azon ágánál, a hol mostanáig a választási rendszer és pedig annak igen tökéletlen, igen fogyatékos formája van életbeléptetve: ha e helyett életbeiéptettetik a választási rendszer, javulni fbg-e az állapot? Ez volt a kérdés, a melyet fölvetettem. Sőt a kérdés az volt: Magyarországon mi volna a kinevezés hatása? Talán nem is ezen szavak foglaltattak beszédemben, hanem egyik alapgondolata beszédemnek ez volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Apponyi t. képviselő úr azután arra utalt, hogyha a választási rendszer fentartása mellett a fenforgó bajokon akarunk segíteni, ezt a kiadások szaporítása nélkül tenni lehetetlen. Hiszen ez is nyitott ajtó, a melyen ő belépett és a melyet talán én nyitottam ki neki. (Derültség a szélső baloldalon) A különbség csak az: sokkal csekélyebb költséggel sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni a választási rendszer által. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Még csak egy mondását akarom rectificálni Apponyi t. képviselőtársamnak, tudniillik azt, hogy én igen jól tudom, miszerint bizonyos mértékig általában a direct adókra és a pénzügyi kezelésre a községi jegyzők is befolynak, de engedje meg, az illeték-kiszabásra és behajtásra nem folynak be és a pénzügyi administrationak igen jelentéktelen része az, melyre befolynak. De tudom azt is, hogy ha az a szegény községi jegyző azokkal az elkészített kimutatásokkal, lajstromokkal, elmegy az adóhivatalba és azt mondja, tessék ezt hitelesíteni: akárhányszor megtörténik, hogy azt felelik neki: ma nem érünk rá, tessék holnap jönni. Praxisból beszélek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) T. ház! Lesz alkalmam a részletes tárgyalás folyamán — mert a kérdések, melyeket Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam felvetett, összefüggnek a törvényjavaslatnak igen számos intézkedésével — azokra visszatérni. Nem kívánom a t. ház figyelmét továbbra igénybe venni, csak egyet jegyzek még meg. (Halljuk!) Azok, a miket biztosítékok gyanánt követelnek a kinevezési rendszer életbeléptetése mellett, azok rendszerint az egyének magánjogi természetű jogainak biztosítására vonatkoznak ; a választás pedig eminenter politikai jog, poli-