Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

206 538. orscügos ülés 1891. Julius M-én, pénteken. minden egyes esetre alkalmaztassák, a mely eset az általános szabály alá tartozik. (Úgy van! a bal- és jobboldalon.) Az egyes eseteknek a törvény általános szabálya szerinti ellátása a kormányzat, a közigazgatás ténye és épen úgy az állami akarat nyilvánulását képezi, mint maga a törvény, csakhogy ez concret esetekben, amaz általánosságban. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Epén t. képviselőtársam ezen igen elmés fejtegetése vezet engem azon distinctiora, a melyet itt meg kell állapítanunk és alapúi vennünk, hogy ha szerintem az igazat meg akarjuk találni. A kormány akarata egy és ugyanaz az álbim akaratával, akkor, mikor a törvényt végrehajtja, vagy a rája a törvény által hízott hatáskörben a törvény szerint cselekszik. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A kormány akarata megszűnt az állam akaratának tekintethetni, hogyha törvényellenesen jár el, vagy hogyha a hatalommal járó befolyását a törvényben az ő hatáskörébe nem utalt ezélokra akarja fordítani. (Élénk helyeklés a jobb- és baloldalon.) Ebből folyólag mi a feladat? A kormányhatalmat erősíteni azon működésében, a melyben az a tör vényt végrehajtja, vagy a törvény által reá ruházott hatáskörben törvényszerűen jár el. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ezen a téren a kormány hatalmát erőssé kell tenni, ezen a téren a kormányhatalom az államhatalom personificatioja. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Viszont, a mennyire lehet, meg kell hiúsítani a kormány hatalmát akkor, ha az a törvénynyel ellenkezésben vagy nem állami ezélokra, nem a törvényben előrelátott, nem a törvényben rábízott czél elérésére, hanem párturalmi vagy egyéb ezélokra törekedik. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Azért igen helyesen mondja igen t. barátom, hogy a kormányhatalom növekedésével szemben jogi biztosítékok kellenek. Ezt mi is mondjuk. Mellesleg legyen mondva: nekem, úgy látszik, hogy t. képviselőtársam két dolgot, a melyek egymástól különböznek, összezavar. Az egyik az állami institutioinak az a szaporodása, a mely a civilisatio mai fejlődésével — hogy szerencsénkre-e vagy szerencsétlenségünkre, nem tudom — úgy látszik, oly elválasztathatlanúl együtt jár, hogy ezen fejlődési proeessus alul egyetlenegy európai állam, még Anglia sem tudta, magát kivonni, a mely pedig a végletekig küzdött ellene. Az állami institutiok ezen szaporodása semmi összefüggésben nem áll a végrehajtó hatalom szervezetének kérdésével. Ez egy külön kérdés, erről beszélni kell, ezt meg kell fontolni minden egyes esetben, midőn az állam feladatai közé sorozunk valamit, a mit addig a társadalom a maga erejéből tett. Ha t. képviselőtársam az államhatalomnak túltengésétől fél, még pedig joggal és bizonyos alappal: akkor igen szép tér nyílik neki a törvényhozási működés terén megtenni észrevételeit mindannyiszor, valahányszor a társadalom tevékenységének egy egy újabb ága az állami tevékenységnek, az állami gondoskodásnak körébe vonatik. De ez egy oly kérdés, a melynek semmi köze sincs a végrehajtó hatalom szervezésének kérdéséhez. A végrehajtó hatilom szervezésének kérdése, a mint előbb mondani bátor voltam, épen csak a körűi forog, hogy egyrészt a törvények végrehajtásában és a törvények keretében mozgó, tehát törvényes kormáuyakaratnak érvény szereztessék ; másrészt a kormányhatalomnak eláradása oly terűletekre, a melyeket a törvény tőle el akar zárni, meggátoltassák. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Es hogyan gondoljuk, t. ház, ezen problémának megoldását? Jogi biztosítékokat mond t. képviselőtársam és ebben vele tökéletesen egyetértek; de ily jogbiztosíték a tisztviselőválasztás jogának fentartása? (Fekiáltások a szélső baloldalról: Az!) Az? Hát itt van előttünk egy meglehetősen hosszú tapasztalás. Nem az 1848 előtti időkről beszélek, a melyekkel az összehasonlítás majdnem lehetetlen, tekintettel az állami tisztviselői állás feladatának, hivatásának, munkakörének teljesen különböző voltára; (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) hanem az újabb alkotmányos időkről beszélek. Vájjon a m • ; tani szervezet tapasztalás szerint és — majd rá fogok térni a dolog természetére is — a dolog természete szerint megfelelt-e annak a kettős feladatnak, a melynek a szervezet kell, hogy megfeleljen, a mivel úgy látszik, önök is egyetértenek, hogy tudniillik biztosítsa és erősítse meg a kormányhatalmat akkor, a mikor az a törvényeket végrehajtja és midőn törvényes határkörében mozog; és gátat vessen neki akkor, mikor törvényellenes, jogellenes térre megy? Hát biztosította az ezen állapotot tapasztalás szerint? (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Én az ellenkezőt tapasztaltam és a dolog természete szerint is, sajnos, az ellenkező áll. Ez a tisztviselői szervezet, ez a szervezeti rendszer a kormányhatalmat gyöngének hagyta a törvények szabatos végrehajtásában, a kormány törvényszerű akaratának érvényesítésében. Miért? Nem a nyilt renítentia alakjában. Mindig arra méltóztatnak hivatkozni, hogy nem fordult elő eset, a melyben valamely megye, vagy valamely tisztviselő a kormányrendelettel, vagy pláne törvénynyel szemben renitentiat tanúsított volna. Nem renitentiaról van szó, hanem a végrehajtásban való szabatosság és pontosság megbízhatóság hiányáról. (Úgy van! jobb felől.) És itt nem akarnék félreértetni. Én, t. ház, mindig nagy elismeréssel szóltam Magyarország jelenleg