Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

538. országos ülés 1891. Julius 84 én, pénteken. ű)Qg ben arról beszélt, hogy az állami, illetőleg a mint ő azt ettől élesen megkülönbözteti, kormányzati hatalom úgy is már igen nagyra nőtt; Agy, hogy azt nem továbbra növeszteni, hanem inkább evvel szemben garantiakat kell követelni. Beszédének azon episodicus, jó ízű és mondhatom pieans részével, melyben a jelenlegi közigazgatási rendszer legkiválóbb képviselőinek osztott kitüntetésekkel foglalkozott és ennek alapján a kormányt egy syllogismus cornutus elé állította a melyből csakugyan nehéz lesz kibontakozni: nekem foglalkozni nem hivatásom, mért én az általa felállított alternatívának helyességét tökéletesen elismerem és várom, hogy erre A t. túloldal részéről mit fognak mondani ? (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélső baloldalon.) T. képviselőtársam a pénzügyi igazgatást, az igazságszolgáltatást és azután a rendőrséget veszi rendre és azt mondja, hogy mindezen közigazgatási ágak terén igen sok hiány észlelhető. Ez tökéletesen igaz. Nem is lesz senki, a ki ezt el ne ismerné. Hanem a pénzügyi administratio terén áll-e az, először, hogy annak a,maga egészében, a végrehajtási szolgálatnak minden fontosabb alkotó részében kinevezett állami közegek végzik a teendőket? Én tgy tudom, t. ház, hogy ez nem áll s hogy a pénzügyi közigazgatásnak némely leglényegesebb részeit, a közadók kivetését és beszedését ma is választott közegek: a községi jegyzők látják el a legnagyobb részben. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: De nem, önállóan. hanem a kormány utasítása alapján! Nagy zaj.) Én ezt csak mellesleg hozom fel. (Halljuk! Halljuk!) Az, a mi a képviselő úr feladata lett volna, annak bebizonyításában állott, hogy pénzügyi közigazgatásunk hiányai azzal a körülménynyel állanak összeköttetésben és abból folynak, hogy azt igen nagy részében kinevezett állami tisztviselők teljesítik. {Igaz! Úgy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Már pedig a t. képviselő úr maga is hivatkozik arra, mint a pénzügyi közigazgatás terén tagadhatlanúl mutatkozó miseriák egyik főforrására, hogy adótörvényeinkben és az azok végrehajtására vonatkozó rendeletekben valóságos labirinthus tartalmaztatik, úgy, hogy azokban egyszerű polgári észszel nehéz az embernek kiigazodni; szóval az e téren lévő alaki és anyagi törvényhozásnak számos oly hiányára utalt és pedig igen helyesen, a melyek a pénzügyi közigazgatás terén működő tisztviselők alkalmaztatási módjával semmiféle összeköttetésben sem állanak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) De, t. ház, ha felvetjük az ország előtt azt a kérdést, egyszerűen ridegen, minden színezés és eommentár nélkül: vájjon akarná-e sz ország, akarnák-e az országnak azon széles rétegei, a melyeknek érdekeire báró Prónay Dezső t. képviselőtársam oly nagy melegséggel utalt, a pénzügyi téren a választott tisztviselőket, akarnák-e a választott fiuánczot, akarnák-e a választott adófel ügyelőt? (Közbeszólás a szélső baloldalról: Csak a finánczot nem!) Azon érdekelteknek, a kik legközelebbről vannak érintve, óriási túlnyomó részének válasza itánt nekem nincs és talán báró Prónay Dezső t. barátomnak sem lehet legkisebb kételye sem (Igaz! Úgy van! a baloldali. Ellenmondások a szélsőbalon.) Épen így vagyunk az igazságszolgáltatás terén is. Én nem tudom, de nem is tételezem fel, legalább t. barátom tegnapi beszédében nem mondotta azt, hogy ő a választott bírák rendszerének barátja; nem mondotta, hogy a bírói állásokat is ú~y, a mint az az 1868-iki törvények előtt volt, választás útján akarja betölteni. De ha ezt nem akarja: akkor az ő argumentatioja még a saját álláspontján sem alapúi. Azok a miseriák, a melyek igazságszolgáltatásunk terén fennállanak és melyekre maga ráutalt, tudniillik az anyagi törvények hiánya az egész vonalon vagy legalább széles körben; az alaki törvényekben mutatkozó hiányok, a büntető, a polgári peres eljárásnak nehézkessége, legelső sorban pedig a börtönügynek rendezetlen volta: micsoda össze függésben állnak ezek a bírói téren és az igazságügyi administratio terén működő tisztviselők alkalmazásának módjával ? (Helyeslés bal felől. Ellenmondások a szélsőbalon. Egy hang a szélsőbalon: Hát a vármegyék visszaélései?) Hoitsy Pál: Az esküdtszéket önök is akarják, pedig azt nem nevezik ki! (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Az esküdtszéki kérdés most nem discussio tárgya és esküdtszéket szakszerű bíró nélkül talán a képviselő urak sem képzelnek. {Tetszés a bal- és jobboldalon.) T. képviselőház! A mivel t. képviselőtársam leghosszasabban foglalkozott, az a mi bort'inügyünk miseriája. Hát ez első sorban budget-kérdés, t. ház. Ez azzal, hogy a tisztviselők választatnak-e, kineveztetnek-e, semmi, legtávolabbi összefüggésben sincs. {Igaz! Úgy van! a bal- és jobboldalon. Ellenmondások szélsőbalon.) Tehát, t. ház, minden téren, a hol t. képviselőtársam kereste és részben fel is derítette a létező igazgatási ágak hiányait, adós maradt annak a bebizonyításával, hogy ezek a létező hiányok a kinevezési rendszerrel, azzal, hogy azon a téren állami tisztviselők működnek, bármely összeköttetésben állanának; sőt maga rámutatott azon egyéb okokra, melyek ettől a körülménytől egészen függetlenül gyakorolják káros befolyásukat azon közigazgatási ágakra. 26*