Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-538
|90 588, orszA S» s tt l*s 1891. július 24-én, pénteken. oltalom és védelem végett fordulhat, hogy képviselői jogait és feladatát teljesíthesse. Ez a jog a képviselőháznak souverain természetéből folyik, a melylyel együtt jár a sérthetetlenség és az, hogy felelősséggel nem tartozik. Ez a jog, különösen annak souverain természete megilleti a magyar képviselőházat, mert mi jogainkat közvetlenül és egyenesen a történelmi fejlődés alapján a nemzettől vettük: (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) nem úgy történt az, mint másutt, hogy a képviselőház minden joga királyi adomány eredménye, még Angliában is; a hol ismert dolog, hogy minden ülésszak elején folyamodást intéz a ház a fejedelemhez, hogy jogaiban és kiváltságaiban megerősítse; (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) de foly ez a képviselőháznak funetiojából és természetéből is ; mert hiszen a képviselőház nemcsak a legfőbb törvényhozói és kormányzati közeg; hanem igenis azon hatóság, a melynél minden sérelem orvoslást keres. (Helyeslés) A képviselőház az országnak egy állandó nagy enquéteje, melynek feladata a közérdekbe ütköző minden visszaélést megállapítani. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es a ki ismeri Magyarországnak és más országoknak történetét, az tudja nagyon jól, hogy hatalmasok igen gyakran minő hatalmaskodásokat, erőszakoskodásokat követtek el : bizonyára tehát ezen jog, ezen állami funetio az állampolgárok legfőbb érdekében van. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen azért a képviselőnek kötelessége, hogyha valamely visszaélésről tudomással bír, hogy aí.t a képviselőház színe elé hozza. De hogy ezt tehesse, neki oltalomban, mentségben kell részesülnie ; (Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy rá semmi nyomást s ellene semmi támadást ne gyakorolhassanak. E jogosítványok közt legfontosabb a szólásszabadság joga, a melyet méltán nevezett József nádor a Szabadságok palládiumának. Ezt a jogot minden parlamentben a legsarkalatosabb jogok és kiváltságok védelmezik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sehol sem védelmezik ezt oly módon és oly hatályosan, mint épen Angliában, az angol parlamentben, melyet méltán lehet a parlamentek parlamentjének nevezni. Méltóztassék nekem a t. ház megengedni, hogy informatioképen elmondjam erre nézve, hogy miképen fogják fel és gyakorolják azon törvényt Angliában. Idézetemet May Erskine elassieus munkájából veszem. (Halljuk! Halljuk!) Angliában a szólásszabadságot a Bili oí Rights, a jogok törvénye biztosítja, mely így szól: »A képviselőház szólásjogát nem lehet a parlamenten kivűl kérdés tárgyává tenni.« Ezen kivűl még a következő szabályok állanak fenn: »De ha a képviselő a házon kivűl nem is vonható felelősségre azért, a mit mondott, a háznak azért van joga felette bíráskodást gyakorolni. Ha azonban a képviselő megtartja a parlament szabályait, joga van bármit is felhozni, a mit a közügy érdekében szükségesnek tart. Bármennyire sérelmes legyen is az mások érzelmeire és jellemére nézve, a mentelmi jog védi őt minden gyalázkodás, zaklatás vagy támadás ellen.« Nálunk Magyarországon a képviselők szólásszabadsági jogát írott törvény — igaz — nem biztosítja; de biztosítja a jogszokás és a százados gyakorlat, mely Magyarországon az írott törvénynyel egyenlő értékű. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért nevezték őseink Magyarországot regnum consvetudinariumnak; hiszen tudjuk nagyon jól, hogy például a fejedelemnek is nem egy jelentékeny felségjoga nem törvényen, hanem esak jogszokáson alapszik. Bírt a magyar országgyűlés mindig e jogával, s ennek igazolására nem egy praeeedenst hozhatnék fel; de itt csak Deák Ferencz egy nyilatkozatát akarom felolvasni, melyet 1839. június 24-én tett (olvassa): »Vannak oly közönséges elismert igazságok, melyeket okokkal támogatni nemcsak fölösleges, hanem talán magára az igazságra nézve káros volna. Ilyen az, hogy szólásszabadság nélkül nem lehet törvényhozás, nem lehet alkotmányos ország; ilyen igazság az, hogy a megsértett szólásszabadságot minden önkény ellen oltalmazni kell.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, mindezekből a képviselőház és a képviselők szólásszabadságának jogát abban foglalom össze, hogy a képviselő azért, a mit e házban mondott, (Halljuk! Halljuk!) a házon kivűl felelősségre senki által nem vonható; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) nem vonható felelősségre magánszemélyek, nem hatóság és nem bíróság, nem a koronás király által sem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Szándékkal hozom ezt fel, t. ház, mert nagyon jól tudjuk, hogy a múltban azon czím alatt, hogy »ad audíendum verbum regium« történt az a visszaélés, hogy nem egyszer a közélet emberei oda lettek idézve a Felség színe elé, hogy ott rájuk nyomás gyakoroltassék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én tehát nem tartom megengedhetőnek, (Halljuk! Halljuk!) hogy a képviselő az ezen házban mondottakért bárki által is felelősségre vonassék. (Igaz! Úgy •van! a szélsőbalon.) Nem teszi ez azt, hogy a képviselőnek nincs felelőssége, mert ő felelősséggel tartozik választóinak és magának a képviselőháznak, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mely az ő eljárásának bírája és a képviselőház bíráskodásának határait és mértékét szükség szerint képes is megszabni. Ha tehát (Halljuk! Halljuk!) a képviselő felett csak a képviselőház gyakorolhat bíráskodást; ha a tanácskozás és
