Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-537
íg? S87. országos Illés 1891. Julius 28-án, cstit5rtlSkSn. választási rendszer mellett nagy, sőt óriási többséget szerezhet magának, de még sem keríthet mindent hatalmába. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E mellett marad még egy kis tér, a hol szabad a mozgás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igyekeztem gyakorlatilag illustrálni a kinevezési rendszernek hatását hazánkban. Az eredmény, melyre eljutottam, nem épen örvendetes. Nem vonható le abból következtetés magára a rendszerre elméletileg, hogy tudniillik in theoria mi jobb, kinevezés-e, vagy választás; de arra nézve vonható le következtetés belőle, hogy nálunk a kinevezési rendszer hogyan fog mutatkozni, minő lesz a képe és milyen lesz annak eredménye? E tekintetben a következő eredményre jutunk: drága, méreg drága lesz az. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság jelentése szerint 1,600.000 frt a többlet. Meg vagyok arról győződve, hogy nagyban és egészben ugyanaz a progressio fog itt is beállani, a mi a többi szakoknál beállott. Az igazságszolgáltatás kerek összegben 3 millióba. került az előtt; ma 13 millióba, tehát majdnem négyszer annyiba kerül ; a közbiztonsági szolgálat hatszor annyiba kerül ma, mint azelőtt. A megyei administratio 5 millióba kerül, praelimináltak 6 és fél milliót, tehát 12 milliót mondhatunk. Ez nem lesz sok. Ha az egyik intézménynél, a bíróságnál megnégyszereződött a költség, a közbiztonság ellátásának költsége pedig meghatszorozódott, azt hiszem, itt a kétszerest venni a számítás alapjául, nem lesz sok. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Itt tekintetbe kell venni a pénzügyi szempontot. (Halljuk ! Halljuk !) Ha egy állam ügyeit rendezni akarjuk, mi sem oly veszedelmes, mint a kapkodás, mert egy kitűzött czél felé kell haladnunk mindaddig, míg azt a maga egészében el nem értük. A főkérdés, a melynek ma még Magyarországon dominálnia kellene, a pénzügyi rendezés; mert ez — nézetem szerint — nemcsak hogy befejezve nincs, hanem a kezdetnek kezdetén állunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak a rend állott helyre a budgetben, egyéb semmi. Oly államban, a melynek nincs rendezett valutája; oly országban, a mely még ma költségvetésének harmadát az állami adósságok kamatjaira fordítja, mint hazánkban, a hol még a bankkérdés sincs rendezve, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a hol még 80 milliós bankadósság igen-igen sajátságos állapotban van, a hol még kétszáz milliónyi függő adósság terhel bennünket, mert a függő adóssága két állam közös jótállása alatt áll; a hol azállamjegyek 340 s a sóbánya utalványok is 40 milliót tesznek. Horánszky Nándor: Nem tesznek annyit! B. Prónay Dezső: Megengedem, tehát mondjunk csak 125 milliónyi függő adósságot; ez több, mint elég, ez nagyon is sok, ott a pénzügyek nincsenek rendezve. A szaporodó költségeket valahonnan fedezni kell. Az 1890-iki költségvetés egy fél millió hiánynyal záródott le, tehát ma. deficit van; meglehet, hogy a zárszámadások eredménye kedvezőbb lesz és hogy pénztári készletek vannak. De, t. ház, pénztári készletek nélkül egy államnál rendes pénzügyekről beszélni nem lehet; mert ott valóságos koldus gazdaság folyik, a hol cassa fond-ok nincsenek. Az egyensúlyt helyreállítani lehet, ha. a pénztári készletet elköltjük; de a jövő évre már kölcsönre szorulunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szerintem, t. ház, az ország pénzügyi rendezése nemcsak hogy befejezve nincs, sőt a kezdetnek a kezdetén állunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a műveletet kell befejezni és addig oly nagyszabású műveletekbe bocsátkozni,, melyeknek pénzügyi eredménye kiszámíthatatlan : helytelen, (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy legalább is nem tanasít kellő meggondolást, kellő megfontolást és óvatosságot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a kormány politikája. Ha mi ma behozzuk az állami administratiot, néhány évre rá, ha csak új jövedelmi forrásokat nem nyitunk, ismét meg lesz zavarva az egyensúly. És mi lesz akkor? Új adó. Én kimondom, t. ház, új adóra lesz szükségünk. Ki kell mondanunk országszerte, hogy az államosításnak ez lesz az eredménye. A 1 .kor aztán álljon elő Szunyogh Szabolcs képviselő x'ir és mondja meg, hogy a mikor mi itt egy hónappal tovább feltartóztatjuk a törvényjavaslat sorsát, mi az országpénzügyeit tekintve, helyesen jártunk-e el? (Úgy van! a szélső baloldalon,) Ha az ember a választók elé áll s azt mondja: igaz, mi beszélünk s e miatt egy hónappal tovább tart az országgyűlés, a mi belekerűi 160.000 forintba; de ha ezt nem teszsziik, létrejő egy törvényjavaslat, mely 3—4 millió adóemelést fog maga után vonni, meglehet, nem esztendőre, hanem 3 — t év múlva: akkor nem félek, ho^v a közvélemény mellettünk fog lenni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a modern culturállamról beszélünk s ennek érdekében mindig több és több terhet rakunk az adózók vállaira s az aequivalens ezért mindig kisebb, meg kisebb; ha a mi költségvetésünk állapota oly kedvező, hogy 2 — 3 millió többletet megbír adóemelés nélkül: akkor azt mojdom, hogy nem ezt a javaslatot kell beadni, haneui egészen mást kell tenni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tagadni nem lehet, hogy az újonczállításoknál évről-évre kevesebb azok száma, a kik beválnak; beszélünk és írunk ilyen és amolyan
