Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

5S7. országos ülés 1891. jnlius 2S-áo, csütörtökön. 17B Ez a parlamentaris rendszer. Ezen nincs mit csodálkozni, csak azt ne vonjuk kétségbe, hogy ez nagy hatalmi eszköz. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Nagyon fontos és lényeges, hogy különb­ség van a között, hogyha csak arról van szó, hogy egy törvényjavaslatot elfogadnak a maga egészébe,}), vagy elvetik azt, vagy elfogadják annak alapelvét és belebocsátkoznak a részle­tes tárgyalásba: és a közt, ha egészen új irányt jelölnek ki, a miben tulaj donképen a kezde­ményezési jog nyilvánul. A törvényhozás terén a kormány hatalma a múlttal szemben is növekedett, mert azelőtt az initiativa joga inkább érvényesült. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A fejedelem esetleg nem szentesített bizonyos országgyűlési conclusumo­kat, de a kezdeményezés megtörténhetett alul­ról is; ez pedig megszűnt: legföljebb egy inter­pellatio, határozati javaslat benyújtása maradt fönn; de ezek magának a törvényhozás kezde­ményezésének hatalmával szemben vajmi gyönge eszközök. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a törvényhozásra vonatkozik. A nemzetközi viszo­nyok oda fejlődtek, hogy minden ország saját létének biztosítása végett kénytelen volt életbe­léptetni az általános védkötelezettséget egy vagy más alakban. Ismét egy óriási hatalmi eszköz a kormány kezében. (Ügy van! a szélső baloldalon,.) Egy angol író a katonai szolgálatot modern rabszolgaságnak nevezi. Azt mondja: hisz életével sem rendelkezik, de absolute semmivel sem azon időre, midőn be van sorozva a honpolgár. Én nem osztozom egészen e fel­fogásban, mert különbséget is látok benne : a haza védelmének kötelezettségét; de azután nem tagadhatom azt sem, hogy óriási hatalmat ad a kormánynak, különösen a mi viszonyaink közt, például csak a póttartalékosok behívásáról szóló törvényt tekintsük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondhatnók : ma már csecsemő korán kezdve egészen a sírig a kormány befolyása kíséri az embert. A mint megszületett, registralni kell a tényt; az anyakönyvvezetésére a kormány gya­korol befolyást. Alig érte el három éves korát a csecsemő, óvodába kell mennie; az óvodára a kormány ügyel fel. Hat éves korában iskolába kell küldeni; eléri a 20 éves korát, sorozás alá állítják mint katonát; a fölött, hogy házasodik-e vagy sem, ismét csak a kormány engedélye dönt: és így tart ez mindaddig, míg az emberi élet be nem fejeztetik. A közegészségi törvény oly korlátokat szab­hatna az egyéni szabadságnak, ha a maga tel­jességében végre akarnák hajtani, hogy a leg­szomorúbb conflictusok támadhatnának belőle. Mert a beteg gyermeket anyja karjaiból ki lehet szakítani s a kórházba vinni. En nem csodál­koznám, ha ily esetben az emberi ösztön, a szülői szeretet ösztöne felébredne s nem törődve a törvénynyel ellenällana. A közegészségügyi törvény, értelmeben a kormány dönt a fölött, hogy valaki saját telkén saját kutat ásat, iha­tik-e annak vizéből; a kormány dönt a fölött, hogy valaki saját földjén mit termeljen, mit ne ; a kormány dönt a fölött, hogy valaki saját gyümölcsét hogyan értékesítse a szesz és eczef­gyártásról szóló törvény szerint. A kormány dönt a felett, hogy miféle élelmi szereket sza­bad fogyasztani, a mennyiben a közegészségi törvénv értelmében a kormánv a hús kimérésére valóban nagy befolyást gyakorol. A kormány állapítja meg az építési szabályokat: végső eset­ben minden a belilgyminister legfelsőbb elinté­zése alá tartozik. A kormány dönti el, hogy vájjon az a szegény özvegy asszony, a kinek náddal fedett kunyhója leégett, mely kémény­telén kunyhója 100 frtba került, ha kap pél­dául biztosítás fejében 80 forintot, de kémény est kell építni, ez meg 300 forintba kerül: a ki saját nád kunyhójában otthon volt, most válasz­szon a közt, hogy földön futó koldus legyen-e, vagy conflictusba jöjjön a hatósággal. A köz­biztonság igényli, hogy vagy cseréppel fedett házban lakjék, vagy a szabad ég alatt. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Én nem ismerek nagyobb satyrát az úgynevezett modern culturállamra, mint azt, midőn a londoni proletár, a szabad ég alatt a fel nem vágott »Times« egy példá­nyával takaródzik; hajléka nincs, de az ér­telmi túltengés ezen productuinával védi testét a harmat és a hideg ellen. Mi még ennyire nem jutottunk, de az az út, a melyre önök minket vinni akarnak, oda vezet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S ezért mi közbe szólunk: álljanak meg és gondolják meg, helyes-e az út? (Tetszés a szélső bálon.) De, t. ház, azt hiszem, nem szükség tovább fejtegetnem, hogy mily óriási nagy a kormány hatalma. S ha a kormányhatalom ily nagy, igen természetes, hogy nincs szükség azt még inkább fokozni. Térjünk át, t. ház, a dolog még gyakor­latibb oldalára. (Halljuk! Halljuk! a szélső bal­oldalon.) Vegyük figyelembe, hogy hiszen nálunk is van az állami életnek több ága, a melynél kinevezett tisztviselők működnek; most tehát, midőn életbe akarjuk léptetni a vármegyei tisztviselők kinevezését, semmi sem oly közel­fekvő, mint az Összehasonlítás, hogy a kineve­zés mennyiben vált be az állami élet azon ágainál, a melyeknél kinevezett tisztviselők működnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem vehetem általánosságban ezen ágak

Next

/
Oldalképek
Tartalom