Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

B8G. országos ülés 1891. julins 23-én, szerdán. 165 dások alapján, melyek a két fél illető szakmi­nisterei közt eszköziendők.« Ezen szakasz értelmében jöttek a vám- és kereskedelmi szerződések, a posta- és távírda szerződések törvénykönyvünkbe. De kérdem: vájjon midőn ezen nemzetközi szerződések itt tárgyaltattak, nem az 1867: XVI, törvényezikk 3 §-a alapján tárgyaltattak-e'? Viszont azonban mikor a közönséges bűn­tettesek kiszolgáltatására, a consularis bíráskodás gyakorlására vonatkozó szerződéseket a törvény­hozó testület tárgyalta: azok nem a vámszö­vetségre vonatkozó törvény alapján; hanem az 1867: XII. törvényezikk 8. §-a alapjai!; nem mint kereskedelmi szerződések; hanem mint tisztán nemzetközi szerződések kerííltek itt tár­gyalásra. A megkötött védelmi- s békeszerződés kö­vetkeztében bizonyos anyagi terhek elvállalása, bizonyos kötelezettségek viselése, bizonyos szol­gálmányok teljesítése, bizonyos feltételek való­sítása van kikötve; sőt ha nem is volna ez ki­kötve, azt is maga után vonná, a mit nem lehet máskép végső elemeiben megismerni, mint hogy az vér- és pénzáldozat: a nemzetnek pedig vér és pénzáldozatait lekötni a külfölddel szemben úgy és akképen, hogy a béke- és védelmi szö­vetség feltételeiről és mérvéről a törvényhozás tudomással ne bírjon; ezt az alkotmányosságsi-al megfelelőnek tartani nem lehet. Épen ezért a törvény végrehajtásának fel­tétlen követelmenyéül tekintem, hogy a béke­és védelmi szövetség, mely NémeTörszág, Olasz­ország és Ausztria-Magyarország között kötte­tett, itt bemutattassék. (Élénk helyeslés szélső bal­oldalon.) A törvény ezt határozottan rendeli és önök azt mondják, hogy az 1867. évi XII. törvény­ezikk alapján állanak. Önök léte, 23 évi kor­mányzata ezen a törvényen nyugszik. Nem nekünk kötelességünk ezt a törvényt fentartani és megőrizni a maga tisztaságában és épségé­ben, hanem önöknek Önök vállalták el azon becsületbeli kötele­zettséget, hogy ezt a maga épségében meg­védelmezik és megtartják még velünk, még a nemzetnek többségével szemben is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát teljesítsék ezen becsületbeli köteles ségüket akkor, midőn azt nem velünk szemben, hanem a nemzet javára és az alkotmányosság érdekében kel! érvényesíteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem veszem tudomásul a ministerelnök ár vál ászát. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Méltóztas­sanak meggyőződve lenni arról, hogy úgy a külügyi, mint a magyar kormánynak főgondját képezi az, hogy az ország érdekét minden irány­ban biztosítsa; és ezen gondoskodásnak kifolyása azon szövetség is, a melyre bátor voltam előbbi felszólalásomban hivatkozni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A nemzetnek jogát és az 1867: XII. tör­vényezikk értelmét a kormány és e házban senki kétségbe nem vonja. De azt hiszem, a t, ház két dolgot meg fog engedni. Az egyik az, hogy egy oly természetű szerződés közt, a melyről itt szó van és egy akár* kereskedelmi, akár jog­védelmi szempontból kötött szerződés közt, mégis van különbség (Helyeslés jobb felöl.) Azt sem lehet másrészt tagadni, hogy van­nak szövetségi szerződések, melyeknek teljes 'szövegükben való nyilvánosságra hozatala úgy'po­litikai szempontból, mint az állam érdekét tekintve, nem kívánatos. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen indokból kérem a t. házat, méltóztas­sék válaszomat tudomásul venni (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor képviselő úrnak még egy megjegyzésére kívánok reŰectálni. A képviselő úr úgy tünteti fel a német kormányt és annak hivatalos nyilatkozatait, mintha az Magyarország irányában ellenséges indulattal viseltetnék. Azt hiszem, constatálnom lehet, hosszasabb időre visszamenő számos tény által, hogy NémeTörszág, különösen a német kormány az osztrák­magyar monarchia, nevezetesen Magyarország iránt a legnagyobb jóindulattal és jóakarattal viseltetik; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és a mint kénytelen volnék tiltakozni a ellen, ha a sajtónak valamely nyilatkozatáért a magyar kor­mányt méltóztatnék felelőssé tenni: úgy, azt hiszem a német kormánynak sem lehet rovására írni azt, ha a sajtóban egyes irántunk rossz akaratú czikkek jelennek meg. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) És a mint ez a barátságos viszony Í879. óta szakadatlanul fennállt NémeTörszág és az osztrák-magyar monarchia közt: úgy megvagyok győződve arról, hogy ez a jó viszony és egyet­értés még inkább meg fog szilárdulni, ha tör­vényerőre fog emelkedni a ion kereskedelmi szer­ződés, a melynek megkötése most kilátásban van. (Élénk helyeslés a jobbohlalon.) Ismételve kérem a t. házat: méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fel­álíani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom