Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-530

10 530. orsz.lgos ülés 1891. Julius 14-én, kedden. definitioknál nem egyebek: de viszont szükséges az, hogy egy törvényjavaslat szerkesztésénél egy következetesen követett, jól megállapított terminológia használtassák és ennek már a ezímben kifejezést kell nyerni. Én a czímet nem tartom magával a törvényjavaslattal megegyezőnek ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem tartom azt a törvényjavaslat tartalmával és annak legfőbb elveivel összhangzásban állónak. (Úgyvan! a szélsőbalon.) Ha a czím így szólna: »A közigazgatás rendezéséről a vármegyékben*, habár ezt sem tartanám nagyon jó és szerencsés formának, akkor a vármegye szó jelenthetné első sorban a terűletet; de midőn a czím így szól: »A vármegyei közigazgatás rendezéséről*,^ mindenki arra gondol, hogy a vármegye mint hatóság fenmarad, pedig ennek épen ellenkezője történik. A törvényjavaslat czíme sokkal helyesebb volna, tartalmát tekintve, ha így szólana: »A vármegyének, mint hatóságnak megszüntetése.* Mert e kérdést a törvényjavaslat nem tisztázza: hatóság marad-e a vármegye ezentúl? (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) Bizonyos önkormányzati jogokat a törvényjavaslat ugyan meghagy, a melyek e]ő vannak sorolva a törvényjavaslat egy külön fejezetében: az igaz. A felett lehet vitatkozni, hogy ez az önkormányzat számára fentartott kör a mi viszonyaink között tág-e, vagy szűk; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) fog-e kellően működni; lesznek-e elegendően, a kik érdeklődést tanúsítanak az úgynevezett önkormányzati teendők iránt: de mutassa meg nekem a t. kormány, vagy a t. előadó úr azt a szakaszt, a melyben világosan ki van mondva, hogy a vármegye, mint olyan, hatóság és menynyiben hatóság ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Sőt — bocsánatot kérek — az egyik szakaszban az van mondva, hogy mindazon teendők, melyeket eddig a vármegye gyakorolt, ezentúl az alispán által lesznek teljesítendők. Eddig a rendszer az volt, hogy kivéve némely speciális közigazgatási teendőket, melyekre a kormány által külön kinevezett tisztviselők vannak, pl. az erdészeti ügyekre nézve az erdőfelügyelőség, pénzügyekre nézve a pénzügyigazgatóság, az elemi iskolák ügyében a tanfelügyelő, a középiskolák ügyeire nézve tankerületi főigazgató, az út- és vizi ügyekre nézve a kir. állami útépítészeti hivatal és folyammérnökség stb. és kivéve a külön törvényekbei^megalkotott hatóságokat, minden egyéb közigazgatási ügy, a mennyiben nem tartozott külön a községek, vagy szab. kir városok ügykörébe, a maga egészében tartozott a vármegye elintézése alá és az alispán mint annak választott mandatariusa járt el; elintézte ugyan, mint tisztviselő, az ügyeket, nem kellett bevárni a közgyűlés jóváhagyását, de azért a testületté szervezett megye maga képezte a hatóságot; a közigazgatási hatóság hatalmi forrását. Ez az elv vonul végig mind a mai napig a közigazgatási szervezeten. Ezzel az elvvel szakított a törvényjavaslat. Hiszen miről volt szó a közbeszédben? A közigazgatás államosításáról. Már most, t. ház, én azt ismét megengedem, hogy elméleti discussio folyhat a felett is, vájjon a községi bíró, midőn eljár bizonyos ügyekben, nem jár-e el úgy, hogy ő az állami közigazgatásnak közege, habár választott közeg. Nem akarom ezt kétségbe vonni, illetőleg nem akarok ennek elméleti fejtegetésébe bocsátkozni. Hasonlókép áll ez a vármegyei tisztviselőkre nézve is. Azonban, t. ház, már a közönséges nyelvszokás is, mely mintegy meghonosúlt, a most contemplált közigazgatási rendszert elnevezte a közigazgatás államosításának. Már most ha a törvényjavaslat életbe akarja léptetni a közigazgatás államosítását, akkor helytelen a czímet úgy fogalmazni: »A vármegyei közigazgatás rendezésérők ; akkor tessék azt mondani: »az állami közigazgatásnak a vármegyékben való életbeléptetéséről*. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én nem nyújtok be formulázott indítványt e tekintetben; de igyekszem kimutatni, hogy a czím nem felel meg a törvényjavaslat tartalmának, még kevésbé felel meg annak az intentionak, melyet a t, kormány a törvényjavaslat által érvényesíteni igyekszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bármily szűk körre szorult újabb időben a vármegyének, mint hatósági jogokkal felruházott testületnek hatásköre: maga a princípium még fennáll: (Helyeslés a szélsőbalon.) és reménylem fenn is fog maradni, (ügy van! ügy van! a szélsőbalon.) Mert ez itt a lényeg, t. ház. Szűkebbre szorítani a hatáskört vagy tágítani az idő követelményei szerint a társadalmi viszonyok átalakúsához képest, lehet. De ha egyszer magát az intézményt megfosztottuk attól, a mi annak integráns részét képezi; ha annyit daraboltunk le róla, hogy a mi megmaradt, az egy atom, egy parány: akkor úgy kell tennünk, a mint a mathematicában szoktak tenni a végtelenül csekély összegek kiszámításánál, a hol midőn az egyenlet kiszámításánál bizonyos pontig eljutottak, nehogy tovább kelljen bajlódni, azt mondják, hogy végtelen kicsiny egyenlő zérussal. (ügy van! a szélső baloldalon.) Midőn, t. ház, e procedúrát követi e törvényjavaslat és midőn ennek czímet ekkép állapítják meg: »a vármegyei közigazgatás rendezéséről*, akkor előttem nincs más választás, mint feltételezni azt, hogy a szövegezésnél nem jártak el elég őszintén, a bona fidest nem von-