Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

535. orsiágos ülés 1891. Julius 21-én, kedden. 129 tásról szó volt, ezelőtt két esztendővel felállt és azt mondotta: >Mintán az államosítás szele fújdogál és úgy veszszük észre, hogy a kormány be akarja hozni a kinevezési rendszert; miután Bereg vármegye is és mi mindnyájan a múltban úgy mint ma is az önkormányzat mellett vagyunk : felhívom a jelenlevő t. képviselő urakat, hogy ha ez törvényjavaslat alakjában tapét-re kerül, legyenek szívesek e javaslat ellen e vármegye hangulatához képest mindent elkövetni, hogy az törvényerőre ne emelkedj ék.« Erre én felálloftam, hogy megnyugtassam a tiszti ügy észt, elmondtam, hogy én már 19 éves koromban Bereg vármegye tiszteletbeli aljegyzője voltam és azután minden egyes alkalommal fáradsággal és költséggel rendelkezésére állottam e vármegye érdekének ; sokkal nagyobb hálával vagyok eltelve azon vármegye iránt, a melynek köszönhetem, hogy csak annyira is el bírtam jutni, a mennyire jutottam — inert a megye zöld asztalánál kezdtem a tanulást — semhogy hálátlan lehetnék irányában: de különben is pártom, a hol a nemzeti jog megvédéséről van szó, mindig előljár: ne figyelmeztessenek engem a kötelességem teljesítésére. mert én ott is megteszem a magamét; hanem a collegám, a ki mellettem ült, ez szeret farolni, arról nem állok jót, azt méltóztassanak sarkantyúzni ! (Derültség a szélső baloldalon.) Erre azután felállott az én collegám, nagy beszédet tartott. (Halljuk! Halljuk!) Elmondta, hogy ő róla, ki Beregmegyének ennyi meg ennyi évig volt tisztviselője, ő róla ugyan nem teheti fel senki, hogy a megyéről megfeledkezzék és tartott egy nagy hangú beszédet, hogy ő a törvényjavaslatot nem fogadja el, nem bánja, ha a kormány megbukik is, de ő nem hagyja a vármegyét. En meg azt mondtam, hogy gratulálok, constatálom, hogy egyszer már egy véleményen vagyunk. Es ezek után aztán előáll itt Gulácsy és azt mondja, hogy ő sem zöld, sem fehér asztal mellett nem beszélt a javaslat ellen. Nem is mondtam én, hogy ez ellen beszélt, mert két év előtt Szalavszky még Nyitrában volt, a javaslat pedig valahol Gfneist úrnál; (Élénk derültség a szélső baloldalon.) nem is azt mondtam én, hogy ez ellen a javaslat ellen, hanem az államosítás ellen, tehát egy nagy elv ellen beszélt. Akkor aztán ilyen fiscalis okoskodással ne igyekezzék kibújni a bajból. Azt mondom, hogy semmi közöm hozzá, ha kakas ülőn mászkál vagy a földszinten jár, ha megszavaz kétszer annyit, mint a mennyit kérnek tőle, ehhez mindhez semmi közöm; de már ahhoz van, hogyha valaki benne van a mártásban, akkor ne akarjon mást oda huzui és megKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. hazudtolni. (Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások : Úgy van! Úgy van!) Es aztán azt mondja a t. képviselő úr, hogy üres hordót nem szeret döngetni. Én ezt tudom, (Derültség a szélső baloldalon.) a választói is épen így vannak vele; de még nem is hallottam soha, hogy tökkel döngettek volna hordót, (DerüUég a szélső baloldalon.) T. ház! A mit én egyszer mondottam, azt megmondom nyilvánosan utezán, országházban vagy bárhol; de azon állítás ellen, hogy pártom vagy én a tisztviselői kart valaha ingyenélőnek nevezte volna, hivatkozom épen múltkori beszédemre, melyből az ellenkezőt tudom bebizonyítani: azt mondottam, hogy e tisztikar emberfeletti munkát végez akkor, mikor felényi személyzettel kénytelen az összes ügyeket ellátni. Ezzel tehát nem a tisztikar ellen beszéltem, valamint pártom tagjai sem tették ezt, sem a választáskor, sem máskor; és az az auctor, a kiből merített Gulácsy, épen úgy nem mondott igazat és épen úgy felültette öt, mint a t. házat. Különben itt van Gulácsy Dezső képviselő urnak saját nevével 1884-ben márczius 25-én Beregszászban, mikor kerületében képviselőnek fellépett, a tiszaháti kerület t. választó polgáraihoz kibocsátott progammja. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások jobb felől: Nem ide való! Felkiáltások a szf'äsö baloldalon: Dehogy neu, ide való, nagyon is ide való.) Elnök: Egy kis tévedés van a dulogban. Abból a felkiáltásból, hogy nem ide való, nem az következik, mintha nem lehetne megezáfolni, hanem azt értik alatta, hogy az nem tartozik a czímhez. Lett volna itt a képviselő úr kötelességéhez képest a házban, akkor lett volna alkalma mindjárt megezáfolni. (Felkiáltáok a szélső baloldalon: Gulácsy sincs itt!) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék visszatérni a tárgyhoz, XTray Imre: Én igazoltam a mélyen t. elnök úr előtt, hogy miért nem lehettem épen akkor a házban jelen, minőn Gulácsy Dezső úr beszélt s akkor azt méltóztatott mondani, hogy ne szólaljak fel, mert a zárbeszédek folynak s a czímnél, v-igy a részleteknél lesz elég alkalom a felszólalásra. Azt mondtam erre, hogy jól van, akkor késik a dolog. Mai felszólalásomban pedig a czímmel hamar elkészültem, ép olyan hamar, mint az urak a bizottságban ; (Derültség a szélső baloldalon.) és most már személyes kérdésben beszélek. (Halljuk ! Halljuk! a, szélső baloldalon.) Mert a mit én most mondok, elolvassa ötvenezer ember, a mit Grulácsy Dezső úr mond, egy másik ötvenezer ember, csakhogy lehet tízezer olyan olvasó, a ki az egyiket s tízezer olyan, a ki a másikat nem olvassa. De érdekes ez a programúi, t. ház. (Élénk 17