Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
585. országos ülés 1S»1. Julius 31-én, Itedáem j q>7 csodálkozom. (Derültség a szélső baloldalon.) Nekem ez ellen semmi kifogásom nem volna, ha a t. államtitkár úr beszédében azt nem mondja, hogy az önkormányzatnak legmagasabb formája, a népnek részvétele a törvényhozásban. Ha már most oly kiváló embert, mint az államtitkár úr megválasztanak abinvisis a nélkül, hogy látták volna, mit képzel? Azt-e, hogy ennek a huszti kerületnek oly bizalma lehet egy ismeretlen emberben, n kinek sem múltját, sem jövőjét nem ismeri, hanem csak a jelenét és csak annyit tud felőle, hogy államtitkár. És vájjon egy oly országban biztosíték ez a parlament, ahol látjuk, hogy egy képviselőt az egyik helyen azért választják meg, mert mint mondják, oda leüzentek; másutt azért, hogy valakinek helyet csináljanak ; a harmadik helyen azért, mert a vármegyét az a szerencse éri, hogy egy államtitkárt kap képviselőnek: már pedig ez annyi, mintha valaki a ferbliben négy filkót kap ; (Élénk derültség.) ha pedig egy ministert kap: akkor az annyi, mintha négy hízott disznót kapna. (Derültség.) Azon szerencsés helyzetben vagyok és azon boldog hitben ringatom magamat, hogy ezen esztendőt körülbelül kihúzom azzal a szellemi táplálékkal, a melyet a t. államtitkár út' beszéde nekem nyujt. Hanem úgy vagyok vele, hogy sokat nem jó egyszerre felhasználni, mert megárt: és így csak egy-két passust használok fel; a többit maid más alkalommal. És most, t. ház, miután azt mondtam, hogy a zsidókérdést kissé bővebben fogom érinteni, e javaslatnál lehetetlen azt elhallgatnom épen azért, mert azon osztályhoz tartozom, a mely nagy támadásoknak van kitéve különösen egyes zsidó journalisták részéről és a melyre percatot kiáltanak. Csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy a véderő-vitánál épen ellenkező helyzetben voltunk. Ott ezek az urak, scriblerek, zsidó journalisták, mindnyájan mellettünk volt tk. Miért? Hogy a Kóbikat valahogy a bakancsba ne szólítsuk. (Derültség a szélsőbalon.) Most pedig ellenünk vannak azért, hogy azokat a Kóbikat szolgabírákká tehessék; (Derültség a szélsőbalon.) mert ebben az országban a megye volt az a tér, a hova eddig be nem furakodhattak. Én az antisemitismusnak barátja nem voltam, sőt mondhatom, hogy pártommal együtt mindent elkövettem arra, hogy az antisemitismus Magyarországból kipusztuljon; és most valósággal nem tudom, hogy meg tudom-e magamnak bocsátani, hogy ennyire kiöltük az antisemitismust: legalább tizet vagy tizenötöt riasztónak itt kellett volna tartani, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy lássák meg azok az arak, hogy igen könnyen reájuk kertíi a sor. Higyjék el, hogy ez a párt megteszi úgy irántuk, mint az ország iránt a kötelességét és mindig nz igazság meli lett van és mindig a jogok védelmezését tartja szem előtt; de ha oly bántalmakat követnek el rajta, mint a minőket az utolsó hetekben elkövettek ezen egész párton : figyelmeztetem őket, hogy ez az üldözés elmúlt, az igaz, mert nem volt jó zászlótartója; de lm ily eljárás után megtörténhetnék, hogy erről a pártról találná valaki kezébe venni ezt a zászlót: nem tudom, hogy nem fognának-e hamarább Amerikába jutni, mint i hogy Hirs^h báró kitelepíti az oroszországi zsidókat. (Élénk derültség a szélső baloldalon) Én minden osztálynak érdekét becsülöm ebben az országban; de hogy egy osztályról, a középosztályról olyat mondhassanak, mint a hogy ők tették a, múlt hetekben, hogy elmondták mindennek: ez még sem járja; pedig méltóztasnak elhinni, hogyha ez a középosztály nem lett volna, ma Magyarország nem volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És habár ez a középosztály ma már el van nyomorodva, igaz, mindnyájan szegények vagyunk; de azért ezen szegénységünk daczára, a hazaszeretet és a jogok megvédelmezéseért még nem járunk sem Palaestinába, F sem sehová: megtudjuk azt védelmezni így is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A múlt alkalommal — és itt kénytelen vagyok az igen t. elnök úrhoz fordulni — (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) mikor az általános vitában fölszólaltam, közbeszólt egy képviselőtársam a túloldalról. Qulácsy Dezső t. képviselő úr, kit, sem akkor, sem máskor soha nem citáltam volna, sőt azt sem hittem, hogy itt van, mert itt sem szokott lenni rendeden egy esztendőben csak egyszer vagy kétszer, — mondom, midőn beszéltem, nagy meglepetésemre épen a hangját hallom, odanézek, látom, hogy Gulácsy Dezső t. képviselő úrhoz van szerencsém, azért hivatkoztam reá. Erre két hét múlva egyszer csak eszébe jutott neki felszólalni, midőn itt sem voltam, mert dolgaim miatt el kellett mennem és beszédemből néhány részt kiszakítva, olyant tulajdonított nekem, a mit sohasem mondtam. Felolvasom beszédének ezt a részét, mert hü akarok lenni és igaz, hogy beszédjének ez a része tulajdonképen nem reám magamra szól, hanem pártomra; de mivel én is tagja vagyok annak a pártnak, nem tűrhetem el azt a vádat, melyet pártomra fogott és tiltakozom az ellen. Beszédéből azt gyanítom, hogy Gulácsy Dezső t. képviselőtársam nem hogy a kormánypárti beszédedet olvasná el, de még azokat sem olvas-a el, a melyekre reflectál, mert nemcsak hogy pártunk működését nem ismerj, de még az enyémet sem, pedig szomszédja vagyok. Azt mondja ugyanis G-nlácsy Dezső t. képviselő úr
