Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-529
448 528. országos ülés 1891. jalins 18-án, hétfőn. hogy a kormány engedjen időt a képviselőknek a szükséges phisíkai pihenésre. De másrészről még sokkal fontosabb, hogy a képviselők engedjenek a kormánynak időt arra. hogy a törvényjavaslatokat úgy készítse elő, hogy a parlamenthez illő módon terjeszthesse azokat jövő alkalommal a ház elé. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) S©kat beszéltek, t. ház, az általános vita alkalmával, különösen Schwarcz Gyula és Beksics Gusztáv t. képviselő urak, kik, úgy látszik, maguknak vindieálják azt, hogy a külföldi irodalmat csak ők ismerik, mintha a könyvtárak csakis számukra állnának rendelkezésre; mondom, sokat beszéltek a külföldi példákról. Hogy kimutassam, miként szokott épen ily javaslatot más parlamentben a kormány a ház elé terjeszteni, magammal hoztam és kezemben van a javaslat, a melyet — mint már az általános vita alkalmával bátor voltam felemlíteni — 1887-ben Crispi ministerelnök terjesztett az ulasz képviselőház elé; rendelkezésére bocsátom a, t. kormánynak, ha tetszik. Itt van mindenekelőtt: »Disegno di legge suli amministrazione dei communi e provinciei.« Tehát törvényjavaslat a megyei és községi igazgatás rendezéséről. Ugyanakkor egyidejűleg benyújtotta a törvényjavaslatot: Disegno di legge sulla giustizia amministraíiva; vagyis a közigazgatási bíráskodásról. Ugyancsak akkor benyújtotta: Disegno di legge sulla modificazione del consiglio di stato, az államtanács módosításáról szóló törvényjavaslatot. Szóval benyújtotta mindazokat a javaslatokat, melyek szükségesek voltak arra, hogy a törvényhozás maga előtt lássa mindazt a reformot, melyet a kormány keresztül akar vinni; nem egy töredéket, mini nálunk történt, hogy oda adnak egy darab papírt : íme a reformtöredék, ezt tessék megszavazni, a többi majd következik. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy Olaszországban minő czélból nyújtattak be a javaslatok, elegendő a minister beszédének bevezető sorait olvasni. Nem is olvasom el az egészet, csak az utolsó három sor elegendő, hogy jellemezze, minő szellem lengi át más országokban az ilyen reformactiot. (Halljuk! Halljuk!) Crispi maga mondja: Ezeket nem nyújtja be egyidejűleg, mert a közigazgatásnál első sorban arra kell ügyelni, hogy az sohase válhasson a kormány kezében politikai eszközzé. Ott maga a kormány ügyel arra és itt zokon veszik az ellenzéktől, ha ahhoz köti a javaslat tárgyalását, hogy maga a javaslat ki legyen egészítve. Határozzon a t. kormány e tekintetben, bármit akar ; de egyet engedjen meg nekem mindjárt kezdetben constatálnom, hogy a t. kormány első volt vagy akar lenni, a ki az erőszakoskodás terére lép. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi kézzel foghatóiag bebizonyítottuk, daczára annak, hogy a javaslat legbensőbb meggyőződésünkkel és a hazafiságról szerzett fogalmainkkal ellenkezik, hogy mi egyetlen egy perezre sem tértünk le az objeetivitás teréről. Nyugodtan, alaposan, tehetségünkhöz képest érvekkel igyekeztünk önöket capaeitálui. Nem mondhatom ugyanezt a t. túloldalról. Mindjárt az első napokban a személyeskedésre való térés nem erről, hanem arról az oldalról történt. Fölösleges emlékeztetnem a t. túloldalt a tegnapelőtti jelenetekre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És még egyre figyelmeztetem a t. kormányelnök urat, mert úgy látom, (Halljuk! (Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy ott nem véletlen, hanem előzetesen, gondosan megállapított rendszer működik és ha nem csalódom, itt a korraányelnök úr számítása az: forcirozni fogom e javaslat tárgyalását, daczára annak, hogy semmivel sem tudom beigazolni azt, hogy tulajdonkép miért oly sürgős (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) egy hosszú, évtizedekre szóló reformot siettetni, hogy az épen most júliusban és augusztusban tárgyaltassék ; forcirozni fogom, a míg talán még botrányosabb jelenetek keletkeznek, mint tegnapelőtt és a míg végre valahára mégis sikerülni fog a függetlenségi pártot kihozni a sodrából és míg az rá fog térni oly térre, a melylyel maga magát fogja compromittálni a választóközönség előtt és a míg én azt fogom mondhatni, hogy nem mi, hanem ő lépett az erőszakoskodások, a botrányok terére. Biztosítom a t. ministerelnök urat, hogy bármit tegyen, tartson bár bennünket itt szakadatlanul jövő évi szeptemberig, ezen országgyűlés utolsó napjáig is, nem fog neki sikerülni minket leteríteni arról az útról, melyet magunk elé tűztünk, hogy t. i. e javaslatot és az azzal kapcsolatosakat a tárgy komolyságához és fontosságához képest komolyan és nyugodtan, de alaposan vitassuk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek a t. kormány figyelmébe ajánlani. Egyébiránt méltóztassanak határozni, a mint tetszik, mi készen állunk a csatára akár most, akár később. Igen természetes, hogy abban az arányban, a melyben a t. kormány igyekezni fog bebizonyítani, — de nem ígéretekkel, hanem concret javaslatokkal, hogy nem a kormányhatalom terjeszkedését, hanem az ő becsületes, habár a mienkkel ellenkező meggyőződése szerint a közigazgatás javítását czélozza — abban az arányban mérséklődni fog a mi küzdelmünk is, habár az elvek-