Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

28 612. országos ülés 1891. .. JHHÍUS 23-án, Isedden. nyos körökben, a »Neue freie Presse« zászlaja alatt egy rendszeres támadásnak van kitéve. Ha egyéb körülmény nem, ez volna nekem az útmutató arra, hogy ezen veszedelmes áramlattal f-zemben minden mngyar ember állást foglaljon a kereskedelmi minister politikája mellett és hogy meggyőzzük azokat az urakat arról, hogy semmiféle bécsi rágalmakkal Magyarországon kereskedelmi politikát csinálni nem lehet. (Általános élénk helyeslés.) Ez maga erkölcsi kötelességemül rója, hogy támogassam azt a ministert, a ki ezen kérdésben eddig is eredményekkel igazolta, hogy politikája sikeres és meggyőződésem szerint mindenek felett magyar. (Igás! Üyy van!) A mi már most az elsőbbségi kérdéít illeti, tudom, hogy az fel lesz világosítva eompetensebb oldalról és szakavatottabban, mint a hogy azt én tehetem, de ki kell jelentenem, ho^y én eddig az elsőbbségi tulajdonosok részéről, illetékes helyről sehonnan panaszt nem hallottam. De ha hallanék is, előállana az én t. barátom, Graal Jenő, a ki azt mondta, hogy csak 1895-ben állhatott volna elő az államra nézve azon jog, hogy tehermentesen váltsa be a vasútat és hogy addig nem volna joga az elsőbbségi jog kitörlését követelni. Nem szólok arról, hogy az e'sőbbségi igények telekkönyvi biztosítása Magyarországon nem az elsőbbségi tulajdonolok kívánságára, hanem az állam által hivatalból eszközöltetett. De mindez más kérdés. Tessék megnézni t. képviselőtársam azt az engedélyokmányt; abban beim fogja találni azt, hogy Magyarországnak joga van az engedélyokmány szerint, mely 1855-ből való, a vasútat 30 év alatt magához váltani. Ez a 30 év lejárt már 1885-ben, nem pedig 1895 ben fog lejárni, s a törvényhozás nem az elsőbbségi tulajdonosoknak, hanem önmagának adta meg azt a prolongatiot, hogy 1895 után, a mikor neki tetszik, beválthatja a vasútat. Már most, t. ház. midőn a részvények, mint barátaim hangoztatták, maguk 50 frttal emelkedtek, vájjon ki az, a ki el akarja velem hitetni, hogy a prioritás tulajdonosa hátrányt szenved az által, ha a vasút az állam által megváltatik. Akkor evidens dolog, t. ház, hogy a prioritás-tulajdonosok veszélyeztetve nincsenek. Már most, t. ház, ha valaki az elsőbbségi részvényes jogait a külföldi hitellel szemben védelmezni találja : akkor arra a conclusiora is kell jutnia, hogy meg kell védeni a törzsrészvényes jogait is, mert ez sem kaphat kevesebbet, mint a mennjit a törvény minimumként biztosít számára. Nem akarok, t. ház, messzebb menő financdeductiokba bocsátkozni, de a magam részéről nem tartom drágának ezen vasút megvételét. Nem habozom azonban kijelenteni, hogyha azt látnám, hogy a nemzet áldozatot is hoz e vasút megváltásáért, még akkor is készségesen hozzájárulnék;, mert meggyőződésem szerint Magyarországon fontosabb, epoehalisabb munkát senki nem végezhet, mint az, a ki az osztrák államvasútíit magyarrá teszi s a trieszti Lloyd-tól Magyarországot megszabadítja. (Helyeslés) Van azonban két dolog, a mire nézve röviden nyilatkozni akarok. Az egyik az, hogy felvettetett a választási visszaélések kérdése. Igaz, t. ház, hogy az osztrák államvasút tisztviselői eddig is hivatalos kortesei és szavazói voltak a kormányhatalomnak. Azt akarom,hogy ne legyenek, bár a legmélyebb fájdalommal kell, hogy constatáljam, hogy a kinevezési rendszer ellen a vasúti tisztviselőkre való tekintettel is a legjogosúltabb szemrehányás tehető. S hogy én e tárgyban fölszólalok, teszem azért, mert én ünnepélyes nyilatkozatra akarok alkalmat szolgáltatni a t. minister úrnak. Egyénileg vagyok oly tisztelője a minister úrnak s hozzáteszem, a mit talán mindenki tud, hogy minden érdek nélkül, hogy joggal felteszem róla azt, hogy tisztességtelen üzelmekben sem nem részes, sem azoknak nem erkölcsi szerzője. De miként állanak odakünn a tények a vasutak alkalmazottjainál? Saját tapasztalatomból tudom, ott volt a szolnoki választás, midőn a vasúti munkások, kik pedig a vasutaknak nem is tisztviselői, csapatostul összefogdosva, felügyelet alatt hajtattak a választásra. És egyszerre 80 munkást bocsátottak el, a kik nem mentek a kormánypárti jelöltre szavazni. Tudok concret esetet, az itt ülő vezérigazgató úr talán tudná documen tálni, hogy a vasútaknái a választások alkalmával a kormánypártnak különvonatok, tarifakedvezményekkel bocsáttatnak rendelkezésre s ha mi ugyanazon helyről külön vonatot akarunk kapni: biztosak lehetünk arról, hogy három órával a választás után érkezik meg az a különvonat. (Derültség jobb felől.) Erre példát tudok, t. ház, de nem akarok e tárgyban messze menni. Magam részéről eseteket tudnék fel* sorolni a t. minister úrnak, a mennyit csak parancsol, hogy előléptetésben való mellőzés, sőt hivatalvesztéssel való fenyegetéssel kényszerítettek lelkiismeretes vasúti hivatalnokokat arra, hogy meggyőződésük ellenére támogassanak egy képviselőjelöltet. Az ily erkölcsi rabszolgaság fentartása nem lehet czélja egy oly ministernek, a ki nem szorul ily hitvány korteseszközökre, hogy magát és pártját támogassa Én tehát szükségesnek tartom, hogy a minister tájékoztassa az országot az iránt, hogy az ő tisztviselői tisztában legyenek a jövőben az iránt, hogy ez nem aZ ő intentioja és ép úgy, a mint szégyenletesnek és gyalázatosnak tartom ez