Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-525

g2£. országos ülés 1891, Julius S-íin, sserűáu. 337 egyes országrészekben az országot, a törvényt repraesentáló hatalom más nem létezett, mint a megye. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezek képviselték az államot és a mint megszűnt a rész és a megyék visszafoglalták helyeiket, a honnan kiűzettek, előállott nyomban a magyar állam az ő teljességében. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És midőn mi a megyei szerkezet ez állam fentartó erejét vetjük latba, joggal kérdezhetjük : hol van az alkotmány biztosítására az ennek megfelelő egyensúly a törvényjavaslatban? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi azt állítottuk, hogy a megye, e nemzet fentartásának is egyik sarkpontja épúgy ma, mint volt a múltban. A nemzetiségi kérdés csak a megyei administratio körében találja békés megoldását, a hol minden polgár számára megnyílik a tér, (Helyeslés a szélsőbalon.) az egyenlőség és szabadság alapján részt vehetni az ország törvényeinek végrehajtásában. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi azt állítottuk és állítjuk, hogy a megyei rendszer a jó közigazgatásnak mindazon alkatelemeit bírja, a melyeket ma az európai tudomány és gondolkozó fők e tekintetben iskolakönyvekben is megírtak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Külföldi példákra is hivatkoztunk. Legjobban bebizonyította ezt Horvát Boldizsár t. képviselőtársam az angol alkotmány azon nagy reformálásával, melyet ő terjedelmesen ismertetett. De egész Európa-szerte a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közigazgatás biztonságára és helye?; közigazgatás vezetésére Európa ma már nem a centralisatiot keresi, hanem keresi az önkormányzatot, természetesen ellátva azt azon attribútumokkal és feltételekkel, melyeket mi is követelünk a megyék részére. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi is követeljük azokat, mert a bíráskodás, a pragmatika, a fegyelmi törvény, a községeknek azzal együttes rendezése, stb. mind nélkülözhetlen kellékei és attribútumai a jó közigazgatásnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Midőn tehát a törvényjavaslat ezeket, mint oly biztosítékokat nyújtja, a melyek a tisztviselők kinevezésével járnak együtt, velünk szemben egyoldalúkig jár el, mert ezek alkalmazása a választott tisztviselők és a megyei önkormányzat mellett is nélkülözhetlen kellékek. (Helyeslés a szélsőbalon.) íme, t. ház, egyebeket mellőzve, ezek főbb pontjai azon érveknek, melyeket mi a mérleg egyik serpenyőjébe helyeztünk. Lássuk már most azon érveket és indokokat, melyeket ezen törvényjavaslat mellett és azokkal szemben hoznak fel, a kik a megyei rendszert védelmezik. Csoportosítani fogom ezeket is. (Halljuk! Halljuk!) Itt azonban — fájdalom — nem annyira KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXV. KÖTET. positiv, mint inkább negatív téren kell mozognunk, mert a megyei rendszer védelmére behozott indokainkat negatív módon kívánták lefegyverezni. Azt mondották ugyanis, hogy a megyei rendszer nem is oly régi s a t. ministerelnök ár járt legbátrabban elől e téren, mondván, hogy csak mástélszáz éves a választási rendszer, s hogy azelőtt, ha jól idézem kifejezését »még nem volt sem közigazgatási szervezet, de még önkormányzat sem«. A többiek, a kik e kérdéshez szólottak, hasonló modorban — hogy i\gy fejezzem ki magamat — a történelmet magát tették vitássá, a történelem igazságát vonták kétségbe. Nem fogok mindenre részletesen válaszolni, de szükségesnek tartom mégis bizonyos dolgokat helyreigazítani, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen a példa már nem új előttünk, a mennyiben bizonyos törvényjavaslatoknál a múlt történetének és történelmi igazságnak mintegy elférdítésére volt szükség, ehhez bátran hozzányúltak itt a ház kebelében. Csak a véderő vitára hivatkozom : mi történelmünk régi adataira hivatkoztunk ; a ministeri padokról gondoskodtak arról, hogy azt Lustkandelhez méltó módon forgassák ki annak szellemét és igazságát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem : ugyan szükséges-e egy gyenge argumentum kedvéért lerombolni történelmünk igazságát, épen itt e ház kebelében? Végre, ha valaki nem jártas a közjogi dolgokban, akkor hallgasson ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) de belenyúlni és apodietice hirdetni a ministeri padokról oly állításokat, a melyek az igazsággal nem egyeznek meg, nem volna szabad, mert ez könnyen zavarba hozza a felületes szemlélőket, mert hiszen a közönség, általános tapasztalás szerint, sokszor nemcsak azt nézi, mit mondtak, hanem azt is, hogy ki mondja. (Úgy van! a r szélső baloldalon.) És itt kötelességem Beöthy Ákos képviselőtársamnak egy kis félreértését helyreigazítani, mert — azt hiszem — hogy csak félreértés foroghat fenn, bizonyos esetekre, melyeket adataim felderítenek és ez szólni fog azoknak is, kik téves úton járnak a történet terén. De Eötvös Károly t. barátom mélyen belenyúlt a dologba, én tehát csak bizonyos körülményeket kívánok pótolni az ő előadásához. Beöthy Ákos t. képviselőtársam körülbelül azt állította, hogy a XVI. század közepéig nagyon centralisált volt a magyar alkotmány. Én magam is használtam e szót centralisatio és így, nehogy az én szavamnak is nyoma maradjon a naplóban és félreértésre adjon alkalmat, már ez oknál fogva kénytelen vagyok e tekintetben nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Hát ha a centralisatio mai értelmét veszszük, akkor azt magam is rosszul alkalmaztam 43