Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

30f 624. országos ülés lí akarok refleetálni, (Halljuk! Halljuk!) a ki be­szédében a választási jog flagrans megsértését állítólag Nyitramegyében történtekkel illustrálta és az általa felhozottak valódiságának igazolá­sául néhány coneret esetre is hivatkozott. Hogy mennyiben birnak ezek becscsel és mennyiben veendők komoly bizonyítékoknak, arra nézve hívatottnak érzem magamat, mint a t. államtitkár urnak akkori tisztviselőtársa, (Nagy zaj és de­rültség a szélső baloldalon.) a t. ház színe előtt a következőket fölemlíteni. Mindenekelőtt nem felel meg a valóságnak, hogy Stummer Sándor a választások körül szer­zett érdemei jutalmául nyerte el a báróságot, mert már jóval előbb, ha jól emlékezem, két évvel a választások előtt még gróf Berehtold főispánsága idejében tüntettetett ki. (Zaja szélső baloldalon.) Azon további állítására a t. képviselő úrnak, hogy a megnevezett úri ember mennyivel gyarapította ama bizonyos pénztárt, ki kell jelentenem, hogy arról nekem természetesen tudomásom nincs, (Élénk derültség a szélső bal­oldalon. Egy hang: Biztos forrásból tudjuk!) mert idegen pénztárban kotorászni nem szoktam és minthogy Pázmándy Dénes képviselőtársamnak ez szintén nem szokása, felhatalmazva érzem magamat annak kijelentésére, hogy ő neki szin­tén nem lehet tudomása, hogy az illető pénz­tárba 94.000 frt jutott. Végre azon állítása, hogy az 1887-iki vá­lasztások folyama alatt néhány ember életéből megfosztatott, egészen téves informalion alapúi; (Nagy zaj a szélső baloldalon.) mert az illető gyászos eset nagymérvű rendőri kihágások kö­vetkezménye volt. (Ellenmondás a szélső balolda­lon.) Erről a t. képviselő úr a törvényszéknél őrzött vizsgálati iratokból tudomást szerezhet. Az igazság érdekében kötelességemnek tar­tottam ezeket a t, ház tudomására hozni, oly kijelentéssel, hogy bármely megye büszkének vallhatja magát, ha oly tisztviselőkkel bír, a minő Nyitramegyében Szalavszky Gyula volt. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. képviselőház! A tár­gyalás alatt levő Szapáry Gyula . . . (Zajos de­rültség.) Mi nevetni való van ezen? Igenis ő róla akarok beszélni. (Zaj a jobboldalon. Halljuk!) A tárgyalás alatt levő Szapáry Gyula (Felkiál­tások jobb felől: Hallottuk már!) ministerelnök úr által a közigazgatási törvényjavaslat czíme alatt e képviselőház elébe terjesztett törvényjavaslatot részemről minden alap nélküli törvényjavaslat­nak tartom. (Derültség a jobboldalon.) Ez a törvényjavaslat valóságos merénylet hazánk, nemzetünk önállósága, függetlensége, alkotmányos szabadsága ellen. (Igaz! Úgy van! a-szélső haloldalon.) Ez a törvényjavaslat meg ÍM* Jwllns J-én, kedden. akarja semmisíteni hazánk, nemzetünk szellemi' anyagi, közerkölesiségi jólétét. Ez a törvény­javaslat egyike azon nemzet , népjogfosztó törvényjavaslatoknak, rnelyek a nemzetet, a népet meg akarják fosztani ezredéves, őseitől örökölt alkotmányos jogaitól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat kinövése az 1867-iki és 1878dki közösiigyes törvényeknek, melyek hazánkat, nemzetünket megfosztották ezredéves alkotmányától, önállóságától, függet­lenségétől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis kinövése azon közösiigyes intézménynek, melyet ha e nemzetből, hazánk területéről men­től előbb nem száműzünk, az a nemzet elvész, okvetlenül megsemmisül mind anyagilag, mind szellemileg, mind erkölcsileg. Azért nézetem, meggyőződésem szerint, feladata, kötelessége, minden hazáját, nemzetét forrón szerető hon­polgárnak oda működni, hogy ez átkos közös­ügyektől mentől előbb megmeneküljön a nemzet és száműzze azokat hazánk területéről. 24 éve annak, t. ház, hogy a nemzet az 1867-iki közösügyeknek hazánk terűletérői való száműzése érdekében küzd. Igaz, hogy küzdel­meinket ez ideig még a kívánt siker nem ko­szorúzta, azért, mert legfelsőbb helyről mindent elkövettek arra nézve, hogy a nemzetet meg­semmisítő, a nemzetgyilkos közösügyek meg' maradjanak Magyarország határain belül. Elnök: A képviselő úr tévedni méltóztatik, midőn azt állítja, hogy »legfelsőbb helyrők; kérném, méltóztassék e szavait úgy kiigazítani, mert azt hiszem, hogy úgy is méltóztatott érteni, hogy »felső helyről«. (Élénk derültség.) Csanády Sándor: Legyen az elnök úr tetszése szerint, (Derültség.) ámbár én meg­vagyok győződve, hogy Bécsből szokott jönni arra nézve az intézkedés, a rendelkezés, hogy mi történjék a magyar nemzet közjogával. (De­rültség.) Igenis, t. ház, nagy veszélyt sodort hazánkra, nemzetünkre az 1867-iki közösiigy, mert még a háznak azon tagjai közül is, a kik határozott barátai voltak Magyarország önállóságának, füg­getlenségének, sokan időközben az engedékeny­ség sikamlós terére lépvén, elfogadták a közös közjogi alapot. Példát alig szükséges felhozni. Mert hiszen, tudjuk, hogy a közjogi ellenzék vezére Tisza Kálmán (Derültség és felkiáltások jobb fel'dl: Szegre akasztotta!) .... igen, akar­ják Tisza Kálmánt hallani? (Derültség.) Akar­ják százszor hallani? (Derültség.) Százszor is el fogom mondani. (Nagy derültség) Tetszik? (Egy hang a szélső baloldalon: Nincs éljenzés!).... Elnök (csenget.) Csendet kérek ! Ugron Gábor: A kacséber elvesztette a kosarát! Nem veszik a numerusait! (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom