Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

fggg 523. országos fii és 1891. Julius ft-án, hétfőn. a központban helyezzen el és mitsem hagyjon a vidéknek. Az ilyen módon szervezett közigazgatást s központosítást legtalálóbban jellemzi Grünwald Béla 1882. nov. 17-én tartott beszédének következő része: »A központi kormányzat nagyon nevezetes és érdekes jelenség. S itt nem szólok azokról a ministeriumokról, melyeket gazdaságiaknak neveznek, hanem sízokról, melyek politikai, nemzeti és culturalis feladatok megoldására vannak hívatva. A ki ezekbe figyelmesen beletekintett, megdöbbenve tapasztalhatta, mennyire hiányzik bennök az állami felfogás és nemzeti szellem s mily közöny uralkodik ott legfőbb nemzeti érdekeink iránt. A béke és nyugalom szelleme lengi át a ministeriumok irodáit. Azt, a mit ott végeznek, lehetne végezni bármely más országban; a mit ott végeznek, azt végezhetné nálunk bármely idegen indifferens kormány. Az, a mi itt történik, oly abstract, oly színtelen, oly gépszerű foglalkozás, mint a fennállott helytartótanács idejében s a kormányzatban nem lüktetnek a nemzet aspiratioi, nem világítanak ki belőle a nemzet életéből vett politikai eszmék, nem ad irányt senkinek, nem vezér a nemzet küzdelmeiben. A központi kormányzat egészen el van szigetelve az országtól s nem ismeri az ország viszonyait. Nem tudja, hol vannak veszélyeztetve érdekeink, nem ismeri az alatta álló hatóságok működését, nem i-uneri a tényezőket és viszonyokat az ország különböző részeiben Életviszonyokkal nem foglalkozik, hanem actákkal. Nem érdekli egyéb az actánál s ha a törvényhatóság nincs hátralékban jelentésekkel, kimutatásokkal, azt hiszi, hogy ott példás a köz igazgatás.« Azt hiszem, t. ház, ennél jellemzőbbet a mai központi kormányzatra nézve lehetetlenség volna mondani és ez még inkább be fog következni akkor, ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkednék. T. ház! Sok beszédet hallottunk már ebben a házban nemcsak a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hanem már előzőleg is a választás vagy kinevezés tekintetében. És talán nem végzek felesleges munkát, ha a t. ház figyelmét felhívom arra, hogyegyes képviselőtársaimnak e kérdésben elfoglalt álláspontja mily gyökeresen megváltozott. Eszem ágában sincs ezt azért felemlíteni, mintha kételkednék abban, hogy természetes okok folytán változtatták meg nézetüket, hanem azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársaim valóban a nemzet érdekében cselekednének, hogy ha közölnék velünk azt a titkot, mely őket meggyőződésüknek megváltoztatására birta. Hát ha oly erős és nyomós érvek lehetnek azok, mely bennünket is meggyőznének arról, hogy a választási rendszerrel nem lehet boldogulni és talán oly hatalmas ez az okoskodás, hogy mi is kénytelenek leszünk azt helyeselni. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Például 1881. október 12-én Jókai Mór t. képviselő úr (Bálijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) előadó volt a válaszfelírati vita alkalmával és beszédet tartott, a melyben szólt a közigazgatásról, melyet a trónbeszéd fejtegetett. Ekkor a következőkép nyilatkozott (olvassa): »Két nézet-tábor ül békésen egymás mellett a képviselőházban. Az egyik az összpontosított állami administratio helyességét vitatja, a másik a municipalis közigazgatást szíveli. Az első vélemény szerint a municipalis közigazgatás rossz, nem is javításra képes, elavult, a modern kormányzati rendszerrel össze nem férő, a közvagyon kezelésére nézve hátrányos. Én legelőször is azt a kétségemet vagyok bátor kifejezni: vájjon csakugyan olyan rossz-e közigazgatásunk, mint sehol másutt a civilisált országokban? Vájjon, ha minden visszaélést, botrányt, a mi más országokban tíz esztendő alatt napvilágra jön, feljegyeznének: nem lehetne-e a világ akármelyik országára bebizonyítani, hogy a közigazgatás rossz? A második kétségem az, hogy vájjon a választási rendszer e ennek a bajnak az oka, ha meg van a baj valósággal? S ha ennek a kinevezési rendszer lép a helyébe, akkor ez a baj, ha létezik csakugyan, meg lesz-e orvosolva ? Én erre most nem tudnék határozott választ adni. Az az ellenvetés, hogy képzett tehetség a tisztviselői hivatalra nem vállalkozhatik az állás bizonytalansága miatt, a gyakorlatban tárgytalanná válik. Jó, szorgalmatos képzett és tiszta jellemű tisztviselőt minden választási közönség örömest választ meg újra (Úgy van! több felöl.) s még a, protectiora oly nagy tért nyitó fővárosban sem esett meg, hogy a sokérdemü tisztviselőt kevesebb érdemű a helyéből kiüsse; s míg a választási rendszer mellett minden tisztviselő találkozni kénytelen időnkint a maga bírójával, a közönséggel, a ki tetteit a közvetlen közelből megítélheti: addig a rossz, hanyag vagy bűnös tisztviselő, a mostani közigazgatási rendszer mellett is felelősségre vonható és elmozdítható. Fődolugnak tartom én a jó közigazgatásnál a hivatalnok képesítettségének követelményét. E nélkül más rendszer mellett is ott leszünk, a hol most vagyunk: ugyanazon anyag, ha hibás, át fogja hozni a hibáit az új rendszerbe is, mintán népünk nyelvkülönbsége miatt minden embert ott lehet csak közigazgatási hivatalnoknak megtenni, a hol a nép nyelvét érti s ennek folytán ismét csak a megyék fognak