Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-523
623. országos ttléa 1881. Julius 6-IÍB, hétfőn. 283 Ide jutottunk az 1870-ki törvények óta. Ezen állapotokat találóan jellemezte a szerencsétlen véget ért, volt igen t. képviselőtársunk 1886. márczius hó 1-én tartott képviselőházi beszédében. Többek közt így szólt: »Az 1870'ki törvényhozás intézkedéseiből szükségkép az önkormányzat megbénítása és az önkormányzat elveinek hangoztatása s a választott tisztviselők daczára a centralisationak oly mértéke fejlődött ki, mely ma nincs meg Európa egyetlen alkotmányos államában sem. Sejtelmünk sincs arról, hogy mi Francziaországot centralisatio tekintetében már rég túlszárnyaltuk. Náluuk a hatósági élet minden szála egy pontban fut össze, hogy nincs az az apró cseprő ügy, melyet a központba ne vonnának: mindenüttgyám kodás és beavatkozás csekély jelentőségű helyi ügyekbe; nincs határozat, mely jogerőre emelkedettnek, végérvényesnek volna tekinthető s ne juthatna a ministeriam elé; itt intézik az összes rendőri bíráskodást s a közigazgatási ügyeket.« Igen, t. ház, ilyen a mai közigazgatás. A kinek nincs fogalma arról, hogy mi az a chaos, az tanulmányozza a mai közigazgatást és tökéletesen tisztában lesz a zűrzavar fogalmával. Főispán, kinevezett tisztviselők, választott tisztviselők, állandó választmány, hatósági bízott ság mind külön irányban haladnak; mikor egy útra térnek, összekeverednek, mert hatásköre egyiknek sincs szabályosan körülírva. Olyan a mai vármegye, mint az a kocsi, a melybe nemcsak elől, de hátúi, sőt kétoldalt is lovak van nak fogva. A mennyit előre, ugyanannyit hátra, a mennyit jobbra, ugyananyit balra. A világ csodái közé tartozik, hogy ez a szerencsétlen alkotmány fel nem borúit . . . Mire jó a főispán ? Jó a főispán arra, hogy a candidationalis jognál fogva nagyúri szeszélyétől függő s a kinevezési rendszer mielőbbi életbeléptetése által megfélemlített tisztviselői karral tudassa, legjobb esetben, sejtesse az egyedül üdvözítő kormány parancsait. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Jó a főispán arra, hogy képviselőválasztások alkalmával minden eszközt kezébe ragadjon, hogy kormánypárti képviselők liferálásával mutassa ki erélyét és közigazgatási képességét. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Jó a főispán arra, hogy főispáni ebédeket adjon, a melyeken a gyengébb idegzetű ellenzékiek poharak között megpuhítandók, a jó érzelműek pedig eddigi magaviseletükben megerősítendők. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Jó a főispán arra, hogy gyűléseken az alispán vagy főjegyző által avagy titkárja által leírt vagy fülébe súgott határozatokat kimohdja, ha mindjárt az nem is a többség véleménye is. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jó a főispán arra, hogy néha napján részint unalomból, részint a decorum kedveért vizsgálat caímén beállítson valamely hivatalba s ott kimutassa, hogy annyit sem ért a közigazgatáshoz, mint hajdú a harangöntéshez.(Igaz! Úgy van! Derültség a szélsőbalon.) Jó a főispán még sok efféle rosszra, de nem jó és nem alkalmas — tisztelet a ritka kivételeknek — arra, hogy szorgalmával, tekintélyével és szakképzettségével a jó, egyöntetű közigazgatási elősegítse. (Úgy van! a szélsőbalon.) A kinevezett közigazgatási tisztviselők olyan jók, vagy olyan rosszak, mint a főispánok. Tőlük nyerték lételüket, tőlük várják feninaradásukat s jaj annak, a ki a teremtő és megtartó főispán ellen fel merne lázadni! (Úgy van! a szélső balon.) A választott közigazgatási tisztviselőkről is kellene szólnom; de vájjon lehet-e? Kálmán király törvénye azt rendelé, hogy a boszorkányokról, a melyek nem léteznek, ne legyen szó. Vájjon lehet-e ma szó választott közigazgatási tisztviselőről ? Nem mondom, hogy nincsenek tiszta választások, de minden választásra reánehezedik a főispáni candidatio lidércze, a mely hol megöli, hol megrontja, hol megnehezíti a tiszta választásokat. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nagyon jól mondotta 1886. márczius 1-én felejthetlen volt képviselőtársunk, hogy a főispáni candidatio »a választás helyett megadja lehetőségét az erőszakos kinevezésnek a kinevezés előnyei nélkül s a választás összes hátrányaival*. A ki a választott tisztviselőket és a választási rendszert ei akarja ítélni, az ne kovácsoljon adatokat és érveket a mai magyar közigazgatásból, mert itt nincse:i tiszta választás. (Úgy van! a szélsőbalon.) E kérdés fejtegetését azonban beszédem későbbi részére halasztva, áttérek a közigazgatási bizottságra. Ezt a szörnyeteget nem lehet máshoz hasonlítani, mint a babonás középkor valamely csodaszeréhez, a melyben száz és százféle badar alkatrész van s a melytől mégis senki sem gyógyult meg, de annál többen lettek betegek. Találóan jellemezte Griinvvald Béla 1882. márczius hó 29-én a közigazgatási bizottságot, ezeket mondván: »Azt mondják, hogy a közigazgatási bizottság alapeszméje az volt, hogy harmóniába hozza a különféle közigazgatási ágakat, már azért sem hozhatta harmóniába a különböző közigazgatási ágak képviselőit, mert organice nem egyesíti őket, hanem mechanice hozza őket együvé 12-szer egy közös helyiségbe, aztán szétmennek s ismét nem látják egymást. Másik ezélja lehetett a 3Ú"
