Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-523
m. Julius 6-án, hétféiu §74 S3S. országos Blés lí javaslat megbírálásánál más indokok vezetnek s nekem más a kiindulási pontom, mint azon t. pártnak, melyhez tartozni szerencsém van. De csakis a kiindulási pontom más, a mennyiben nem képezhet senki előtt sem titkot, mert már régebben kimondtam, hogy nem tartozom a municipalisták közé. De ha ez a kiindulási pont, más a végezel, tudniillik ezen törvényjavaslat megbuktatása : azt még energicusabban követem. Az indokok, melyek e törvényjavaslatot velem el nem fogadtatják, talán még erősebbek, mint az ez oldalon ülő t. barátaimé. Nem vitatkozom a fölött, vájjon a kinevezési vagy választási rendszer jobb-e ? Mind a kettő lehet jó, ha az intézmények jók és hajók azok az erők, melyek egy közigazgatási rendszer végrehajtására hivatva vannak. De különben is ennek fejtegetése csak elvi értékkel bír itt a házban; sokkal egyszerűbb, világosabb, ha a törvényjavaslat practicus bírálatára térek át és ki fogom mutatni azt, hogy szerintem a törvényjavaslattal Magyarországon absolute nem javulna a közigazgatás. Kinevezett hivatalnokok váltanák fel a választottakat, a közigazgatás azonban ép olyan rossz marad, mint volt eddig. Mindenekelőtt engedje meg a t. ház, hogy egy kis bírálatot mondjak a jelenlegi közigazgatás felett s feltárjam annak miseriáit. A mi közigazgatásunk annyira elfajult, elromlott, hogy én, a ki nem vagyok híve a hivatalnokok választásának, meggyőződésemül jelenthetem ki, hogy a tiszta választási rendszer nidlet sokkal jobb volt Magyarországon a közigazgatás hajdan, mint a minő most. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Halljuk! Nem hallja az ember a maga szavát sem! (Halljuk! Halljuk!) Elnök! A képviselő urat kivül is hallják. Pázmándy Dénes: Ezelőtt 16 esztendővel, midőn az utolsó úgynevezett reformtörvény még életbe nem lépett, midőn a kormány nem tette még a közigazgatást annyira hatalmi eszközévé, sokkal jobb, sokkal egyszerűbb és a mi fő, a magyar közigazgatás sokkal olcsóbb volt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Sikerűit azóta egy rakás törvényes intézkedéssel és ministeri rendelettel odavinni Magyarország közigazgatását, hogy nálunk nem közigazgatás, de valóságos hivatalos anarchia létezik ma. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Senki sem tudja Magyarországon, hogy kinek micsoda jogköre van. Gr. Károlyi Gábor: Nem lehet hallani semmit! (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Elnök: En mindent hallok. De ne méltóztassanak conversálni, mert ez nem járja; a kinek joga van beszélni, joga van megkívánni azt is, hogy meghallgassák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Pázmándy Dénes: Az a rendszer, mely a falusi elöljárótól kezdve egészen fel a főispánig mindenhol csak a ministeri befolyásnak hódol; az a hatalmi, sokszor törvényellenes befolyás, mely közigazgatásunk legkisebb ténykedésében mutatkozik, oda vitte az állapotokat, hogy Magyarországon sem megyei vagy városi önkormányzat nincs, sem a hivatalnokoknak nincs önálló hatáskörük, mindenben csak azt várják, hogy mit parancsol a minister. Ez a ministeri közigazgatás, a mely a bureaukból indul ki, határozottan a cabinet-justitiához hasonlít. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ily állami berendezés, ily közigazgatási állapotok, mint Magyarországon, az egész világon nem léteznek. Ne ámítsuk magunkat mi, kik szabad államnak, alkotmányos nemzetnek mondjuk magunkat, mert az alkotmányosság és törvényesség fogalmának applicálásában hátrább vagyunk ma az oroszoknál. Én ki tudnám mutatni, úgy, mint Beksics t. barátom, irodalmi dolgozatokból, hogy az orosz közigazgatás, melyet különben működni is láttam és a helyszínén tanulmányoztam, csak az egyének és testűletek politikai jogának gyakorlásával szemben szigorúbb, mint a mi jelenlegi magyar közigazgatásunk; de ott, hol nem politikáról, hanem egyéni jogokról van szó tisztán magánjogi esetekben, ott az oroszországi állapotok sokkal jobbak, liberálisabb az orosz eljárás, mint a mieink. Mi történik ma Magyarországon? Minden városi és megyei határozatot a minister revideál, azt megsemmisíti vagy jóváhagyja, úgyszólván minden indokolás nélkül. Magyarországon nem lehet a legegyszerűbb, nem is a megyei autonómiához tartozó, de tisztán községi érdekű ügyet is végrehajtani a nélkül, hogy azt a mini^teriamhoz fel ne lehetne vinni, hogy azután a minister döntsön a felett, mi történjék egy városban vagy községben és a nélkül, hogy az illető község vagy város védekezhetne és indokát kifejthetné, ítélnek ügyei felett. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Számtalan példát tudok felhozni. így például Komárom városában ezelőtt 15 esztendővel egy vállalkozó akadt, a ki légszeszvilágítást akart berendezni; szerződést kötött a várossal, de a ministerium sokaita az abban megállapított 11 3 A krajczárt és nem erősítette meg a szerződést, nem egyezett bele egy negyed krajczár differentia miatt. A vége a dolognak az lett, hogy a vállalkozó elment és azóta Komárom városa sötétségben maradt. Egy ministeri hivatalnok tehát jobban tudja, mint Komárom város közönsége, hogy mi sok neki. De tudok egy más esetet is, t. ház, a
